|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_A kutyák tulajdonszemlélete
 N
Nagyszüleimnél a családi háznál mindig voltak házi állatok, természetesen macskák és kutya is. Korcsok voltak és többnyire véletlen sorsuk költöztette hozzánk őket. Kóbor kutyák anyámhoz szegődtek kísérőnek, vagy ajándékba kaptuk, amikor egyik elpusztult, mindig került helyette másik. A háború utáni nagy éhség idején - amikor mi is éheztünk - kedvenc kutyusunk az éhezéstől múlt ki a szomszéd talált rá. Megsirattuk, nagyon okos állat volt és persze hűséges is.
Nem kedveltem a kutyákat, mert féltem vad, hangos ugatásuktól, de nem barátkoztam velük, és nem bántottak.
Nagyapám - noha nem termelt az udvarban semmit, nem tűrte a kutyánk futkározását, ezért csak távollétében engedtük szabadon és mikor sétálni vittük a patak partján és velünk jött örömteli ugrándozásokkal. Ha nagyapa otthon tartózkodott , Fickó - így hívtuk a kutyust - elég hosszú láncon ólja közelében ki volt kötve - nehogy megharapjon valakit, - mondták a felnőttek.
Amikor szabadon futkosott játszottam vele és figyeltem viselkedését. Különösnek találtam takarékosságát. Ha több csontot kapott, mint amennyit elfogyasztani tudott, keresett egy alkalmas helyet, ahol egy lyukba elásta ...Eltűnődtem rajta, hogyan találja meg anélkül, hogy megjelölné...akkor még a csodálatos szimatukról nem volt tudásom...Megesett, hogy nem találta, mert nagyapa eltüntette, ilyenkor szemmel láthatóan dühös lett Fickónk.
Enni általában ólja melletti tányérjába kapott, ilyenkor - evés közben - senkit nem tűrt meg a közelében, félelmetesen morgott. Mintha értette volna az emberi beszédet, elég volt annyit mondani hangosan "ELVESZEM" - és már ettől haragosan morgott.
Így került sor arra a harapásra is, melynek apám esett áldozatul. A kutyaház közelében volt a favágó tőke is. Apám itt szokott fát hasogatni - ezzel tüzeltünk a konyhai tűzhelyen - és aprófát is itt hasogattak a begyújtáshoz a szobai kályhába.
Éppen karácsony előtt - kemény tél volt, nagy hóval és mínusz húsz fokkal apám fát hasogatott, a rönkök szétugráltak a fejszecsapások nyomán. Kezdte a fáskosárba összeszedni - kutyánk a közelben nézte - mikor én odamerészkedtem és játékból megszólaltam - kíváncsian Fickó reagálására - "elveszem!" - és ekkor bekövetkezett a támadás. Fickó a fát is magáénak érezte, nekiugrott apámnak és leharapta az ujját. Egy kutyától persze nem várható el, hogy disztingváljon, ez a szó a magántulajdona veszélyét jelezte, és ennek megfelelően reagált is. Elvégre "házőrző" volt.
Nos a seb csúnya volt, orvos, injekció és káromkodás ...a kutyát nem verték meg, csak engem...megérdemeltem ...talán?? A felnőttek nem mindig értik a gyerekek kísérletező kíváncsiságát - már én is tudom |
|
|
- február 10 2011 14:52:51
Nem semmi, a mostani kutyánk még a macskának is megengedi, hogy lopjon, igaz, ha beszabadul - mint igazi irigy kutya - mind felfalja a macsak ebédjét!
De a kapunál ne ismer pardont.
Valaki, akinek akkor halt meg az édesapja, kedves szomszédunk - nem tudta átadni a gyászjelentést!
Még beszélgetni sem lehetett a kapun keresztül..
A kutya nem érti a tréfát, hiányzott volna, akkor az iskolából?
Vagy csak éppen őszinte, ami szívén, az A FOGÁN!    |
- február 10 2011 15:32:29
Mamuszka!
Bocsáss meg, de a végén bármennyire sajnáltam az Édesapádat, kénytelen voltam nevetni. A gyerekek kísérletező kedve... Hát, igen. Ez is megérne egy misét.
Valamit még muszáj elmondanom Neked, már csak az egyik saját kutyánk miatt is. Olyan, hogy KORCS kutya, nem létezik. Van ellenben UTCAI KEVERÉK, ill. JÁTSZÓTÉRI MIX. 
Szeretettel ölellek: Tara |
- február 10 2011 16:02:00
Nna! Én sem jól írtam. Nem utcai keverék, hanem UTCAI VEGYES.
Lelőttem a poént. Sajnálom. 
Puszi: Tara |
- február 10 2011 17:15:08
Kedves István!
a kutyákról sokan és sokat írtak szebbnél szebb, érdekes és megható történeteket. Az én történeteim - mint ez is - személyes emlékek. Szeretem az állatokat, kivéve néhány undorító, kártékony férget, de a kutyáktól most is félek, mert kóbor életmódra kényszerülnek a gonosz gazdik miatt és támadnak, még a gazdájukat is...Túl sok kutyát tartanak panelban, ami szerintem helytelen...szenved tőle az állat is...a vendégek is...
köszönöm, hogy értékelted a történetet és szép a kép
szeretettel Sarolta |
- február 10 2011 17:22:04
Szia Tara!
Nektek ezek szerint több kutyátok is van...családi házban ez helyes, nekünk volt egy lakásunktól távoli kertünk, abban tartottunk egy kedves Maci nevű skótjuhász+farkaskeverék kutyánk, pici korától, férjem és ő imádták egymást, de meg kellett válnunk tőle, mert eladtuk a kertet és a lakásban nem lehetett tartani..az új gazdinak tetszett, biztos jó helye lett - mi sokat emlegetjük
a korcs nevet hallomásból ismerem, azt hiszem, nincs pedigréje vagy valami ilyesmi...
örülök, hogy megtaláltad a kis történetet
ölellek Sarolta |
- február 10 2011 18:57:06
Drága Sacikám!
Csak vicceltem a korcs helyett feldobott nevekkel.  Valóban a keverék kutyákat nevezték korcsnak, keveréknek, de annyira aranyos volt, egy írásban olvastam először az utcai vegyest, ami nagyon tetszik, a játszótéri mix meg egyenesen óriási. 3 kutyánk van. Egy Német juhász 11 éves, egy közel 4 éves foxi-? mix az utcáról, és egy októberben volt egy éve, hogy beköltözött hozzánk egy csodaszép Amerikai akita sárga fiú, akkor volt 1-1.5 éves. Imádjuk mind a 3-at. Aztán 3 hete az utcán páromhoz csapódott egy 3-4 hetes(!!!) apró kutya. Így, most van 3.5 kutyánk. Mostanában azért voltam kevesebbet fent, mert rengeteg időmet elvesz az apróság. Most kb. 6 hetes, de akkora egyéniség, hogy imádni való. És ehhez van 5 cicánk. És sok-sok türelmem, mert másképp ezt nem is lehetne bevállalni. De 40 m hosszú a telkünk, és csak fű és gyümölcsfák vannak benne, van mozgásterük. Éjjel viszont az előtérben alszanak, hogy a szomszédok is, mi is aludjunk.
Szeretettel ölellek: Tara |
- február 10 2011 19:04:06
Mamuszkám!
Én valóságos kutyabolond vagyok, minden kutyát szeretek, és van két kutyánk is , írtam róluk egy kis történetet, mindkettő befogadott, idegen kutya, de mintha tudták volna első perctől kezdve olyan szépen megférnek egymással, együtt esznek, de úgy, hogy az Apámtól örökölt foxi olyan inteligens, hogy amig a tacsi keverék másik nem lakik jól, addig félreáll.
Nagyon szeretjük őket!
Remek kis történetet írtál, még, ha nem is vidám a vége!
A kutyák valóban megértik az emberi beszédet, máskülönben nem lehetne őket idomítani!
Puszillak: Pircsi |
- február 10 2011 20:35:07
Drága Tara és Pircsi !
nagyon szeretnék családi házban élni, ott nőttem fel és hiányzik, arra gondoltam, hogy majd nyugdíjas koromban sikerül - de nem jött össze.
Egyik lányom viszont tyúkfarmot tart és nekik van 5 kutyájuk, kisebb, nagyobb...szeretik őket és kell is őrködniük...van egy picike, végtelenül okos, lányom felöltöztette, nézte magát a tükörben és nevetett ...mint egy ember...
ő fajtiszta sicu vagy ilyesmi, hosszú fehér szőre is van..és jó étvágya, pedig már nem fiatal.
köszönöm a figyelmeteket...
öleléssel mamuszka |
- február 11 2011 13:29:47
Kedves Mamuszka!
Most nekem is sok minden eszembe jutott az emberek (gazdi és családgtagjai) kutyához való viszonyulásáról.
Emékszem, hogy régen is úgy próbálták mérgessé tenni a kutyát, hogy azt mondogatták neki: "Elveszi, elveszi, elveszi!" S aztán próbálták a kutyától elvenni az ételt, de főleg csontot. Persze, az annál jobban ragaszkodott ahhoz, ami már a szájában vagy a karmaiban volt.
A mi kutyusunk nagyon szeret játszani, labdáért futni és visszahozni. Igen szereti a símogatást, lábamatt is átöleli első lábával, ha maradásra akar kényszeríteni, vagy azt akarja, hogy vele is foglalkozzam. De, amikor megkapja az ennivalóját, akkor nem lehet hozzányúlni megzavarni őkelmét. Ha a macskák ilyenkor a tányérja felé közelednek, akkor embernek sem szabad a közelben lenni, mert ráförmed, pedig csak a macskáktól félti az ételt! Szerintem a kutyaák szokásait is tiszteletbe kell tartani!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
