|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
pirospipacs: ...hinni a csodákban...
Emlékszel hányszor bámultad meg életed során a Holdat? Egyszerűen csak megnézed, mert amikor az éjszakai égboltra nézel, először mindig Őt pillantod meg, akár kifli, akár cipó alakja van, mindig megkeresed. Még akkor is, amikor éppen sűrű ködfelhők takarják, fürkészed, hátha mégis előbukkan cinkosul. Sokszor nagyon tisztán látszik, és mindig másként, pedig Ő nem változik. Csak innen, tőlünk nézve olyan, mintha nőne... fogyna... vagy folyamatosan átalakulna, pedig mindig ugyanakkora. Ő az éjszakai égbolt uralkodója. Méltósággal ül örökös trónusán, dolomit-ezüst palástjában. Ha sokáig nézed, egyszerűen magával ragad...
Azt is mondják, van egy nagyon fontos feladata... Ő a titkos kívánságok őrzője. Ha Teliholdkor kívánunk valamit, az bizony teljesül fog... mert ilyenkor megnyílik egy átjáró... a Föld és az Ég között. Egy olyan titkos kapu, amelyen még a sóhaj is átszáll. Én már többször is megpróbáltam, de bevallom, nem volt hatásos. Igaz, minden esetben ugyanazt kívántam, bizonyára azért nem sikerült, vagy azért, mert amit kértem, az nem volt teljesíthető.
Pár napja, kisebbik fiammal... kinek a hóna alatt elférek... sétáltunk hazafelé, egy jéghideg, teliholdas éjszakán. Busz már nem járt, s mindketten túl későn végeztünk a munkával. Láttam, hogy nagyon fáradt Ő is, és éppen szomorúság ül a szívén. Látszott a lehelletünk az éjszaka sötétjében, s nyakunkat behúzva, szótlanul igyekeztünk elérni, a meleg lakás oltalmát. A fáradt csend ott lebegett kettőnk között, nehezen és hidegül.
-Nézz a Holdba kérlek, és kívánj valamit!
Ő rámnézett, csillogó, gesztenyebarna szemével, s cinkos mosoly jelent meg szája sarkában.
-Anyuuuuuka...! - mondta hosszan. Pontosan azzal a finom hitetlenkedéssel a hangjában, amit már annyira ismerek. Ilyenkor mindig azt akarja velem tudatni... na neeeee! Ugyanhagyjálmárlécci! De nem adtam fel, s újból megkértem.
-Csak nézz bele kérlek, és kívánd amit szeretnél! Hidd el nekem, nem veszítesz semmit! Legfeljebb nem teljesül... na és akkor mi van...? - tettem hozzá, már én is viccesen.
Ekkor újból rámnézett huncutul, majd vissza a Holdra. Egy ideig nézte némán, majd halkan megszóltalt.
-Meg van...! Kívántam Anyuka.
-Én is...! válaszoltam sietve.
Erre mindketten nevetni kezdtünk. Tudtam, hogy csak azért tette meg, mert belement a játékba... de nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy mosolyt csaljon mindkettőnk arcára... ezért tovább kérleltem.
-Most meséld el, mit mutat Neked a Hold?
Innetől ömlött belőle a szó, s szemében újból megjelent az a fajta csillogás, amit annyira szeretek.
Érdekes, mindketten ugyanazt a Holdat néztük, mégis mást láttunk benne. Mert a szemünk néha azt látja ami ott van, néha pedig azt, amit látni szeretne. Pedig csak foltok és fények, egy hatalmas, kagylóezüst tányéron... olyan, mint egy kirakósjáték. Attól függően, hogy melyik darabokat építed éppen egybe, más és más alakokzatokat fedezhetsz fel. Arcot, hegyet, tengert, bármit láthatsz, csak nézd meg jól...! Úgy mint gyerekként, amikor még ezzel játszottunk, mert volt rá időnk. Gyakorta megálltunk, s felnéztünk az égre, nappal... és este egyaránt. Egyszerűen bámészkodtunk, rácsodálkoztunk a világra.
Gondolkozz, hányszor csodáltad meg mostanában a Holdat? Látod...! elfelejtetted...! Mondd, miért mindig a földet nézzük a lábunk előtt? Tényleg ennyire elfelejtettünk hinni a csodákban...? vagy valóban nincs szükségünk arra, hogy belekapaszkodjunk néhány napra, órára? Esetleg már ezt is megtagadjuk önmagunktól?
Én, a fiammal együtt, most megtettem. Mindketten elküldtük az égbolt titkos átjáróján, a sóhajunkat... hátha mégis nyitva volt az a kapu... s ha mégsem...? akkor egyszerűen jól éreztük magunkat, hidegben, sötétben és fáradtan is... miközben jól megbámultuk Holdapót. |
|
|
- február 19 2011 15:23:47
Pipacs!
Nagyon kedves kis történetet írtál, kedvemre valót, mert én nagyon szeretek bámészkodni a szép tiszta égen, a Holdat is mindig megcsodálom, főleg a sarló tetszik, de a csillagképeket rengeteget nézegettem és tanítgattam a fiammal, hogy melyik a kisgöncöl, meg a fiastyúk!
Gratulálok, puszillak: Pircsi |
- február 19 2011 16:23:26
Kedves Pipacs!
Te most jól bemutattad a holdat és leírtad, hogy már bizony az sohasem változik, mindig ugyanolyan, csak innen a Földről látjuk mindig másnak az alakját. Hol hízik, hol fogy.
Márpedig ha mindig ugyanolyan, akkor Rómeó is egész nyugodtan esküdhetett volna a Holdra, annak idején!
Én is akárhányszor is nézek ki az esti égboltra, vagy az udvaron állva nézek felfelé és körbe az égbolton, mindig először a Holdat látom meg, s a mindig közelében lévő Eshajnal csillagot. Van, amikor a Holdtól távolabban és van amikor ahhoz közelebb helyezkedik el. Sokszor úgy láttam, mintha két szeme lenne, orra és szája, (ezt már ábrázolták is így rajzokon), hol meg úgy képzeltem, hogy a Föld és a tenger tükörképe látszik rajta.
Kedves, szép történeted ilyen gondolatokat ébresztett bennem.
Köszönöm szépen!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 19 2011 17:24:50
Jó olvasmány volt, és milyen igaz.
Én szoktam nézni a Holdat, stréberkedem és vajon a felhőt azt hányszor nézzük? Milyen igaz, hogy mindig lehorgasztott fejjel járunk, pedig azt már annyiszor láttuk ami a lábunk előtt, alatt van.
Szeretettel Joli |
- február 19 2011 18:23:23
Pircsi kedves!
Ugye, bámészkodni. Már a kifejezést is elfelejtettük, pedig hányszor szóltak ránk szüleink, hogy nem bászmékodj már...
Köszönlek!
Szeretettel: pipacs |
- február 19 2011 18:25:09
Kedves Zsu!
Bizonyáááááááám, leggyakrabban arcot, és térképet lehet benne látni, bár a fantáziánk határtalan.
Köszönetem!
Szeretettel: pipacs |
- február 19 2011 18:26:48
Jolika kedves!
Csak nyugodtan stréberkedjünk, miért is ne.  Azért van ott, hogy láthassuk, mint megannyi szépséget a világból.
Köszönöm jöttödet!
Szeretettel: pipacs |
- február 20 2011 07:25:59
Nagyon szépet irtál. Nem akartál "nagyot" mondani, mégis kerekre sikerült.Észre vetted, hogy milyen új "társadalmak" születtek?Vagyon szerinti megosztásban?!(autós, motoros, számitógépes....)
Remélem, sokan vagyunk a "Holdat csodáló" társadalom soraiban!
Gratulálok Értékes Gondolataidhoz.
Szeretettel:Glica |
- február 20 2011 10:41:57
Glica kedves!
Álmodni lehet nagyot, de mondani... ugyan minek. Apró öröm az élet, telis-tele apró csodákkal.
Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél!
Szeretettel: pipacs |
- február 21 2011 17:12:33
Mindig szerettem a nyári éjszakai égboltot bámulni. A csillagok hunyorgását, a Hold változását.
De jó, hogy most ezt elhoztad, még ha hidegben is...drága Pipacska, amikor csak a szomorú hófelhők takarják...! |
- február 21 2011 18:09:57
[b]Irénke[/b] drága!
Éppen akkor kell a melegség leginkább, no meg a csodák is...
Köszönlek!
Szeretettel: pipacs |
- február 21 2011 19:57:34
Szeretem a színeidet. Még ha fehérről írsz, abban is benne van az összes szín. Szeretem, az optimizmusodat, s hogy képes Vagy kivetíteni ránk.
SZERETEM AZ ÍRÁSAIDAT!
Puszi: Tara |
- február 21 2011 20:41:07
Drága Tara!
Talán ezekért a szavakért megéri írni.
Köszönöm!
puszillak: pipacs |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
