|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_apró lelki bántások is megrontják a gyerekek lelkét
Erzsi néni - amikor megismertem - madárcsontú apró öregasszony volt. Hófehér vékony szálú haját a feje búbján kontyba csavarva viselte, hegyes orrával, szúrós tekintetű apró, mélyen ülő fekete szemével engem mesebeli boszorkányra emlékeztetett. Ennek ellenére nem féltem tőle, mert a nagynéném anyósa volt, remekül főzött - ő vezette a háztartást roppant pedánsan, és kedvelt engem mint kislánykát. Kedvenc ételeimet főzte, meséskönyvet adott, babaruhát varrt a gépen és megtanított a varrás fortélyaira.
Sváb származású, magyarul furcsa kiejtéssel beszélt- bizonyos hangokat anyanyelve, a német alapján svábosan ejtett, és ezen magamban sokat nevetgéltem. Sorsa elég rosszul alakult, mert az úri házból, ahol szakácsnőként alkalmazták - miután az úr fia teherbe ejtette - elbocsátották. A fiát mégis tisztességgel, sok munkával felnevelte, polgári iskolába járatta szakmára taníttatta. Feri bátyám hegedülni is megtanult, két barátjával - akiket én csak becenevükről ismertem - egyikük Spenót, másikuk Dugó/ - hétvégi táncmulatságokon zenét szolgáltattak. Itt ismerte meg Erzsi nénémet is.
Ezen kívül a tekézés volt a szenvedélye és ezt élete végéig gyakorolta is, sikerrel, mert még versenyeken is eredményesen szerepelt.
Furcsa alak volt , szeretett mindenkin kárörvendőn nevetni, gúnyolódni és elrontani mások örömét...Ezt magamon is megtapasztaltam.
Talán négy éves lehettem, Feri bátyám - akkor még csak vőlegény volt - beöltözött Mikulásnak. Előzőleg tájékozódott nagyanyámtól, aki nevelt engem, milyen rosszalkodást olvashatna a fejemre, hogy megszidhasson. Ez éppen kapóra jött nekik, mert előtte nap - hogy segíthessek nagyanyámnak - az ő távollétében hamuval alaposan "megcukroztam" a kelésre félretett kalácstésztát. Nagyanyám haragjában az egész hamus kelt tésztát a fejemre kente - majd gorombán , mosószappannal dörzsölve lemosta, ez volt a büntetés, rosszaságomért. Ezt a jó Mikulás felhasználta, amikor megkérdezte:
- szoktál-e rosszalkodni?
Hiába tiltakoztam, nagyanyám előhozta a szégyenemet. Ezért a Mikulás adott korbáccsal egy tenyerest, ami eléggé csípett, de nem mertem sírni..
- Tudsz-e imádkozni? ..faggatott tovább. Ijedtemben énekelni kezdtem: "Három bokor saláta, kis angyalom, három kislány kapálta, kis angyalom..." rémületemben csak ez jutott eszembe. Harsány röhögés fogadta magánszámomat...Jutalmul kaptam a Mikulástól egy játékot, "tüzesember" volt a neve, de ördögi vigyorba torzult pofa volt, kis szerkezet, melyen egy gombot megnyomva szikrákat hányt...és ettől még jobban megrémültem, félelmemben bepisiltam ..és ezért ismét kikaptam, jól elfenekeltek..
Hát ez volt nekem a Mikulásnapi ajándék. A karácsony sem volt sokkal kedvesebb, mert az ajándékba - anyámtól kapott alvóbabát Feri bátyám még karácsony este lefejezte, hogy megnézze, hogyan működik a szeme. Összerakni viszont nem tudta...Mindenesetre sikerült az örömömet elrontania ..és ezzel az ő karácsonyi öröme tökéletes lett. Nagyon haragudtam rá és féltem tőle. Szerencsémre, amikor nénémmel összeházasodtak, mi nagyszüleimmel messzire elköltöztünk és csak ritkán és rövid időre találkoztam kedves nagybátyámmal.
Házasságuk története sem volt boldognak mondható, de ez egy másik történet...
A sors nem ver bottal...elérték őt is a csapások, bár ezen nem nevettem. |
|
|
- február 22 2011 15:19:40
Mamuszka! Olyan jó kis történeteket tudsz írni, ez egy kicsit szomorú, de a régi időkben nálunk sem volt nagy ajándékozás és
Apám szigorú volt, mindig kiabált!
Írjál ilyen jókat, puszillak: Pircsi |
- február 22 2011 19:57:44
Drága Mamuszka!
A nagymamád is elég szigorúan büntetett a korodhoz képest, és talán ha ismerte a nagybátyádat, nem kellett volna efféle cinkosságot vállalnia vele. Egy négy éves gyerekben örökre megmarad egy igazából róluk szóló elrontott ünnep. Sajnálom, hogy ezt nem mérték fel.
Szeretettel ölellek: Tara |
- február 23 2011 07:22:25
Drága Mamuszka! Figyelmesen olvastalak, és mit mondjak: Nem lett ünnepi hangulatom...
A felnőttek nem is gondolják, milyen idétlenek tudnak lenni...
Fajzaton a nagynénémnél én is kaptam hideget-meleget...ahogy most szokás mondani.
Szerintem minden "politikai változásnak" a gyermekek esnek Áldozatul. Ez igy történik a jelenben is -húsz éve!!-
Szépet, szomorút irtál-Köszönöm.
Szeretettel ölellek:Glica |
- február 23 2011 10:55:13
Pircsi - te olyan kedves vagy, hogy a te kedvedért is érdemes feleleveníteni a múltat, mert sokban hasonlítunk
szeretett el mamuszka |
- február 23 2011 10:59:51
Drága Tara!
az én nagymamám - anyai ágon - szívtelen asszony volt, csodálom, hogy engem élni engedett...persze kis híján elküldött a másvilágra, de anyám időben közbelépett...viszont egy másik unokának nem volt ilyen szerencséje...vagy ki tudja..? majd egyszer ezt a történetet is megírom
köszi, hogy kommentáltad
szeretettel és barátsággal Saci
ui. a barátság rózsáját nem tudtam visszaküldeni, egyszerűen azért, mert nem értek hozzá, hogyan kellene küldeni pl fotót sem tudok..
|
- február 23 2011 11:02:06
Szia Glica!
köszönöm látogató véleményedet, - érdekes, hogy a régi időkből csupa szomorú emléket őrzök...
nem mintha a mostani élmények sokkal szebbek lennének
szeretettel ölellek mamuszka - saci |
- február 26 2011 12:06:49
Kedves Mamuszkám!
Nekem a baba szétszedése valamelyik történetedből rémlik. Mintha már olvastam volna. Talán egy másik történet kapcsán.
Sajnálom, hogy ilyen rossz emlékeid is voltak. Mert hiszen talán nincs is olyan kisgyermek, hogy valami rosszat akaratlanul is ne követett volna el, de aki szándékosan okoz másoknak félelmet és keserűséget, azt nagyon el tudom itélni.
És mennyire igaz, amit a végén írtál: "Isten nem ver bottal"!
Én is úgy gondolom!
Üdv.:Torma Zsuzsanna
|
- február 28 2011 16:29:20
Elszomorodtam, kedves mamuszka. Milyen mély nyomot tudnak hagyni a gyermeki lelkekben a nagyok, felnőttek - gyakran csak viccnek szánt - gonoszkodásai.
De én is azt hiszem..mindenki elnyeri a sorstól egyszer a "méltó" ..jutalmát. |
- március 05 2011 17:25:17
Zsanett drágám!
Látom, olvastad szomorú emlékeimet... én csak egyike vagyok a sebzett lelkű sok kisgyereknek, akikből felnőttként depressziós, a stresszt nehezen viselő ,beteg ember lesz. Mély nyomokat hagynak bennünk a gyerekkori sérelmek, amit akkor, mikor megtörténnek, még nem is látunk annyira súlyosnak...de valahol a lelkünk mélyén mérgező vírussá válnak és megbetegítenek
köszönöm látogatásodat nálam
szeretettel Saci |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
