|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
vigh larissza: Orosz István barátom története
Az első előtti lépés
A hatalmas fémszerkezet, mely a testedet alkotja, lassan megmozdul, az alkatrészeidet összekötő szilikonizmok zúgva működésbe lépnek. Az érzékelőid életre kelnek.
A szenzorjaid érzékelik a szél süvítését, ahogy beérsz a bolygó légkörébe, a burkolatodba beépített érzékelőid regisztrálják, hogy a súrlódás miatt az azt alkotó alumínium-titánium ötvözet a felizzik.
Érzed, amint a burkolatodat felhevült porszemcsék milliói kezdik ostorozni. A célzó rendszered lassan bekapcsol. Látod magad előtt a nagy vörös síkságot ahol a többi társad már régen földet ért.
A hatalmas fémkolosszusok, akiknek egy lépése megrengeti a talajt. A fegyvereik beélesítve.
Hamarosan te is becsapódsz, az érzékelőid adatokká alakítják át a becsapódást.
A távolban egy város. A már-már isteni magasságokban irányító pont, mely a Mars körül kering, azonosítja az információt. “Jericho City a lázadók elsődleges harcállás pontja, pioritás vörös” jönnek ki az adatok a látómeződre.
A városnak szemmel láthatólag nincsenek védelmi rendszerei.
A taktikai érzékelőid három köteléknyi repülő járművet jeleznek. A számítógéped beazonosítja őket. “UAV robotrepülőgép”. Csak gépek. Kiadod az utasítást a társaidnak: “A légvédelmi ágyukat előkészíteni”, támadtok.
A rakéták süvítve szállnak fel a levegőbe, célba véve a repülőgépeket.
A bolygó körül keringő parancsnoki pont egy hatalmas csatahajó volt. Törzsén lézerágyuk csővei meredtek előre, mint valami prehisztorikus hüllő hátán a tüskék.
A hajó orrában lévő irányítótermet csak a monitorok fényei világították meg. Nem volt ablak, amin keresztül kinézhettek volna a Marsra.
Csak egy hatalmas képernyő mutatta a bolygó vörös gömbjét.
A bent lévő két ember Rob Coltrane és a Főnök egy térkép felé hajolva figyelték a Sion Cityben dúló pusztítást.
A térképen az egyébként hatalmas harci robotok csak akkorák, mintha modellek lennének egy terepasztalon.
- Igen Coltrane, az új Phalanx 13-as robottípus egyszerűen fantasztikus! Fegyverek egész garmadája van rajta, az érzékelői több kilométer távolságba ellátnak. A szilikon alapú izmaiknak hála, felsőbbrendű motorikus funkciókkal vannak megáldva - mondta a Főnök elismeréssel, miközben rágyújtott egy cigarettára. Coltrane jogosan volt büszke, mert ő tervezte ezeket a robotokat. Büszke volt arra is, hogy büszke rá a főnöke. Ebből neki fizetésemelés lesz. Elvégre a kormány több milliót adott ki csak azért, hogy ebből a robotból egy egész hadtestet kaphasson. Most, hogy a teremtményeit működés közben látja, megszólalt benne a mérnök. Valami nem jutott az eszébe. Valami, ami csak egy egyszerű kis hiba. Eszébe jutott hogy mi a problémás pont. -De uram, mi a helyzet az intelligenciával? Az elmúlt pár hétben a vezérük különös jeleket mutatott. Néhány célpontnál habozott a gyakorlótéren. - mondta Coltrane. Lehet hogy talált egy hibát.
-Coltrane, kérem. Én úgy tudtam, hogy beléjük taktikai processzort rakott. Saját magát fejleszti. Lehet hogy még bizonytalan a benne lévő számítógép. Nem lehet hogy emiatt habozott? - szólt a Főnök.
- De meg kellene néznie milyen célpontokat pusztított el - mutatott rá az egyik képernyőre a mérnők. A képernyőn egy gyerek, egy gyerekét tartó anya, és öreg nő hologramja volt…
- Igen, a képernyőn a 12-es a 13-as és a 16-os célpontok vannak. Tudja a robotika ezen területén már nem működik az Asimov-féle három robottörvény. Ahhoz hogy hatékony harci robotokat építhessünk a kormánynak, az Etikát félre kell raknunk. Őket teljes megsemmisítésre programozták. Nem érdekli őket, hogy mi a célpont. Lehet, hogy valami hiba a taktikai processzorban vagy ilyesmi. Maga ezt jobban tudja – válaszolta a másik férfi.
A rakéták, mint a halál angyalai árasztják el az égboltot, az összes UAV-ot lángvirággá változtatják. Ekkor Jericho City ágyúi válaszolnak a lövéseitekre. Melletted a társaid tűzgolyóvá változnak, amikor egy töltet eltalálja őket. Az érzékelőid tizenkét robbanást regisztrálnak.
Tizenkét társad elpusztult. A taktikai számítógéped felkínálja a javaslatot: “Szőnyegbombázás”. Tizenkét társaddal végeztek, már többet nem fogtok együtt harcolni. Ezek a fegyverek rád is veszélyt jelentenek. Újra tüzeltek, de ezúttal más fegyverrel. Most nem céloztok. A lövedékeiteknek mindegy, az hol érnek földet. A bombák felugranak a levegőbe, és pár másodperc után a városba esnek le, a nyomukban hatalmas gombafelhők és tűzoszlopok emelkednek fel minden becsapódás után. A leomló épületek, a tüzelés megszűnik . A romok a tüzéreket is maguk alá temetik.
|
|
|
- március 01 2011 13:11:05
Kedves Larissza!
Az ilyen tudományos-fantasztikus történetek sokkal jobban érdekelnek, mint a vámpíros történeteid, ha bár, mint már írtam is, láttam egy-néhány vámpíros filmet is.
Tudományos-fantasztikus filmeket is láttam már többet is, és ilyen témájú történeteket is olvastam már.
Ebből a történetedből nem derül ki, hogy fent nevezett barátodnak mi köze van a leírt cselekményhez.
Azt látom, hogy minden bizonnyal a jövőben történik, hiszen a Mars-közeli, vagy Mars-körüli háborúzás azokkal a harci eszközökkel, amiket bemutattál, csakis a jövőben képzelhető el.
A történetben említésre került a párbeszédben, hogy kiknek a hologramja jelent meg a képernyőn. Gyerek, gyerekét tartó anya és öreg nő. Ezeknél a célpontoknál "habozott" a "harci robot"!
Jó érzés, hogy még az irányított robotok szinte "gondolkodóba esnek", ha gyermeket, anyát és öreget kell célba venniük!
Azt hiszem, nem szeretnék a távoli jövőben élni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 03 2011 23:04:52
A történetet mint amint amiben is említettem nem én írtam hanem az ismerősöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
