|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_Els? novelláim közül való. És az els? olyan, amiben nem hal meg senki sem...
Már nem is tudta hol van. Órák óta csak sétált az erd?ben egyedül, gondolataiba feledkezett. Rengeteg emlék jutott az eszébe. Régi jó és rossz emlékek. Csak múltak a percek, aztán hirtelen felkapta a fejét. Mióta van már egyedül? Megállt. Abbahagyta a dudorászást és figyelt. Várt valamilyen neszre. Körbenézett, hogy nem lát-e valahol valakit. Egyetlen ember sem volt a közelben. Egyedül maradt. Hirtelen félelem tört rá.
Az erd?ben csak a szélfúvás, a madarak és a rovarok mozgását lehetett hallani. Még egyszer körbenézett, de most már sokkal lassabban és nyugodtabban.
Csodaszép volt az erd?. A hatalmas fák gyönyör? árnyékot vetettek az avarra. A virágok csodásan pompáztak, az illatuk mindenhol érz?dött.
Úgy érezte egyre kisebb lesz, eltörpül a természet mellett.
Visszafordult, gondolta talán megtalálja haza vezet? utat, vagy a többieket. Elindult.
Ment, csak ment és a szája tátva maradt. Minden gondja, baja elszállt. Már nem érdekelte semmi más, csak az erd? gyönyör?sége. Nem is figyelte merre lépked. Hirtelen felpillantott. Ezen a tájon eddig még nem járt.
Maga el?tt pár méterre egy tavat látott, melynek vize csillogóan tiszta és szép volt. Bogarak, rovarok röpdöstek felette. A benne úszkáló halak hátán néha-néha ezüstösen megcsillant a nap fénye.
Leült a partra és nézte a vizet. Nem csinált semmi mást, csak ült ott. Talán órák is eltelhettek, mikor végre feleszmélt a gondolatlanságból.
Hangokat hallott, emberi hangokat. Lehet, hogy éppen ?t keresik. Valószín? - gondolta.
Lassan felállt és elindult abba az irányba, ahonnan a zajokat hallotta. Találkozott is a többiekkel. Tényleg ?t keresték.
Kérdezték t?le, hova t?nt, de ? nem válaszolt. Majd azt mondta, nem tudja, hogyan szakadt le t?lük. Nem tudta miért de nem volt kedve a csodaszép fákról, virágokról és tóról beszélni. Így hallgatott. Örült hogy nem mondta el.
Hazaért, de ezután minden nap elindult az erd?be és kereste a tavacskát. Nem találta. Már nagyon bánta hogy eljött a tó mell?l. Ott olyan békét és örömet érzett, mint eddig még soha.
Minden egyes nap boldogan kelt útra, de szomorúan tért haza. Soha többé nem találta meg a tavat, így soha többé nem lelete meg az örök békét és boldogságot önmagában sem. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. május 05. kedd,
Györgyi napja van.
Holnap Ivett, Frida napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
