|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Szerelmi történet...Tanulságos mese felnőtteknek!
 M
A Sirállyal küldöm
A patak hídjáról nézem a gyorsan tovairamodó vizet, és hallgatom csobogását. Az idilli képbe, oldalról bevágódik egy jégmadár. Kék tollruhácskában, megtelepedik, egy közeli fűzfaágra. Az öreg fa sokat látott, és hallott a patak életéből. Tisztelte, és félte erejét. Most kedves, mosolygó arcát mutatja felé. Sietősen közeledik a Tél, zimankós fejedelme, és jégre cseréli a csapodár vizek hátát. Rövid időre véget vet a duhajkodásnak. A feltámadó szél, táncoltatja a vékony ágakat, cirógatja a vizet. Ő csiklandósan odébb ugrik, nagyot kacagva. A jégmadár nézi a játékot, majd hirtelen a ragyogó víz alá bukik. Mire visszatér előbbi helyére, valami mocorog a csőrében. Igazít rajt, majd lenyeli a zsákmányt.
Még mindig ott állok a hídon, és figyelem a kis patak mozgalmas életét. Egy sirály siklik a szél hátán, majd a vízben landol. Jobbra-balra tekintget gomb szemeivel. Közben a jégmadár a hetedik bokron is túl van. Kicsit ringatja magát, halászik, és követi a patak folyását. Lassan eltűnik előlem parányi teste az ég kékjével.
A sirály észre vett, de nem riad meg, nem veszi menekülésre a dolgot. Emberek közelségéhez szokott. A közelben egy horgásztó nyújtózkodik a fák oltalma alatt. A nyáron jártunk arra többször is. Hűsölést kerestünk a tikkasztó hőség elől. Jellegzetes, és feledhetetlen szaga van a víznek. A forró levegő beleveti magát a tóba, majd hirtelen földobja magát a fakó színű égbe, ahol egyetlen kósza felhő nincs. Ájultan hulltak alá, hűsölő társaik közé. Az oktondiak nem tudták, hogy önmagukat látják.
Lassan sétáltunk a part mentén, néztük a pecázókat, és hallgattuk a nádasok susogását. Egyik helyen ligetszépe billegett, a másik oldalt lila füzérkék nyújtózkodtak. A tó közepén egy magányos csónak ringatta magát a vízzel. Egy férfi ült a ladikban, és elmélkedett az élet értelméről. Az is lehet, hogy a kedvesére gondolt:- Őt látta Tündérként meg jelenni a ragyogó tükör felszínén.- minden megeshetett!
A Nyár már messze jár, és magával vitte az álmokat. Az Ősz is megtette a dolgát, a szerelmes szívekben. A vágyak lángra gyúltak, majd kialudtak. Elhallgatott az erdő, a vadászok terítékre hozták a kapitális bikát. Az öreg fejedelem, azóta egy meleg szobában néz előre az üveg szemével. Jövőre már nem Ő harcol a tehenek kegyeiért.
Most itt a Tél, övé a porond. Kristálycsengettyűk muzsikálnak a hegyeken, völgyeken. Zúzmarába csomagolja a héjakútmácsonyát, soha ilyen szép ruhája még nem volt. A csipkebokor ágaira, üveggyöngyök sorakoznak, A napfénye, színek pompáit vetíti ezer irányba.
A sirály ráérősen pihen a patak vizén. Egyre közelebb hozza a sodrás, még mindig nem kap szárnyra. Valamit akar, de mit?
Megváltozik minden körülöttünk. Valaki varázslatot hókusz-pókuszolt. A következő pillanatban, emberi hangon szól hozzám:
-Segítségért jöttem, kérlek, ne küldj el.- mondja a Sirály, és okos szemeivel néz rám.
- De hiszen én ember vagyok, mit is tehetek?- felelek halkan
- Messziről szálltam, egy nagy folyót is magam mögött hagytam. Egy haldokló utolsó kívánságát szeretném teljesíteni. Bennem van utolsó Reménye!
Különös ez a történet:” Egy szépséges kagylóban lakó, igazgyöngy, szerelmes lett a fehér fagyöngybe. Eszébe vette, hogy égen, és földön fölkutatja, Az égben nem lelte, így egészen bizonyos, hogy a földön van. Hírét vette hogy a kék hegyeken túl, ott virulnak. Ám ő miként kelhetne útra, hogy találkozzon az igaz Szerelemmel? Az idő pedig gyorsan halad. Az ifjúság édes mosolya, hamar tovaillan. Hullatta a bánat könnyeit a vízpart közelébe. Egy csendes este, fölfigyeltem a szívfájdító zokogására. Mélységesen megsajnáltam, igaz történetét hallgatva. Akkor, elhatároztam, hogy segíteni fogok, hiszen akad két erős szárnyam. A közeledő téllel dacolva, szárnyra kaptam. Apró pihenőket tartva, Hozzád érkeztem. Mond el, hogy hol él az a tölgy, amelyen a Gyöngy lakik?- a Sirály, könyörgő tekintettel várja a válaszom, egy könnycsepp csillan a gomb szemében.
- Valóban ismerek egy öreg Tölgyet.- mondom, és a madár fehér tollát simogatom.- A közeli erdőkben tölti csendes napjait. Gyakran ott pihenek, és bölcs tanácsait hallgatom. Gyere, ne vesztegessük a drága időt! A távozónak, minden pillanat számít. Évekkel ez előtt én is hallottam egy mesébe illő történetet. A fehér Gyöngy mesélte, ott az öreg tölgy árnyékában, egy színes őszi napon, amikor a levelek hullani kezdtek, majd lassan szállingóztak a hó pihék: szerelemre lobban egy csodás kagylóban lakó Gyöngy iránt. Nem lelte sehol a megoldást, és bele törődött a reménytelen sorsába. Amikor nagyokat sóhajtozik, szinte remeg az öreg tölgy óriási lomb koronája. Szíve szakad meg, amikor a Gyöngy bánatos zokogását hallja. Végre itt a pillanat a beteljesedéshez!- mondom, közben egy kar mozdulattal, jelzem a helyes irányt.
- Látod ott a magányos tölgyet a rét közepén? Bátran szállj oda, és mond el jöveteled okát. Segíteni fog, hidd el nekem! Repülj, Repülj!! Az idő vészesen fogy!- ösztönzöm a bátor Sirályt, és búcsúcsókot adok a homlokára.-
- Járj, Szerencsével!- kezemmel felé intek, és Ő megbillenti szélesre tárt, hófehér szárnyait, hallom suhogásait. Látom amint, csőrébe fogja a fa Gyöngyöt, és szélnél is sebesebben hasítja a levegőt. Biztos vagyok abban, hogy Célba ér időben.
Azt nem érzékeltem, hogy mennyit álldogáltam a díszes kőhídon.
A különös varázslat ismét megtört. Az is lehet, hogy egy röpke álom volt? Itt állok a hó-lepte hídon, a patak vize fölött, és egy fehér toll, méltóságosan a lábam előtt landol. Akkor ismerem meg a Sirály tiszta üzenetét, mégsem álom volt, mégis csak valóság. A küldeményt föl vettem, ám a formája ott maradt a puha hópihék között. A bizonyítékot, otthon a szekrénybe tettem az üveg mögé, ahol a Nagymamám, díszes gyöngykagylóját őrzöm Szeretettel.
Glica |
|
|
- február 28 2011 16:26:34
Kedves Glica!
Szépek a szavakból szőtt képeid. Remek a fantáziád. Éterien szép üzeneted remélhetőleg célba talál a "sirály csőrében".
A "corpus delictit" szívesen megnézném vitrined üvegje mögött. Érdekes a gyöngy-metafórádban, hogy mindkét fajtája lényegében hívatlan vendég a maga helyén. Az utóbbit becsülöm gyógyhatásai miatt, az előbbit - az igazit -, soha el nem érhetem én sem. |
- február 28 2011 16:52:47
Papon: Egy kedves Alkotótársamnak irtam "Ajándékba!" Én a hegyeket járom, Ő pedig imád pecázni a Deseda-tó partján. Gondoltam, kipróbálom miként irok a vizről....Rengeteg segitséget adott-verseivel, fotóival. Ő szép versekkel lepett meg, én szép prózákkal. Ez az egyetlen valós formája a "Találkozásunknak."
Köszönöm a kedvesen értékelő szavaid.
Szeretettel:Glica |
- február 28 2011 18:18:57
Glicám nem találok szavakat. Megkönnyeztettél, elvarázsoltál. Elolvastam, és most csendelek...
Szeretettel olvastalak: Tara |
- március 01 2011 14:02:47
Kedves Glica!
Nagyon szép volt a történet, ahol a valóság keveredett a képzelettel. Egy szép mesének is beillene, hiszen a tenger mélyén kagylóban képződő gyöngy hogy is lehetne szerelmes a fán élősködő fagyöngy termésével? Csakis úgy, hogy Te mindezt elképzelted. És hozzá milyen jól!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 02 2011 08:37:42
Tara-Köszönöm, hogy az utamon kisérsz, kedves szavaiddal...
Szeretettel ölellek:Glica |
- március 02 2011 08:41:37
Zsuzsanna-A Természet alapos ismerete nélkül, nem lehetett volna ezt a "történetet" megirni.
Köszönöm, hogy időt szentelsz rám, a drága életedből.
Szeretettel:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
