|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
varika12: Mi a fontosabb?
Vera bezárta irodája ajtaját és elindult haza felé.Fáradt volt, későre járt már az idő, talán 22.oo óra is lehetett. Bár a belváros még ilyenkor forgalmas, de azért már jobban lehet haladni mint csúcsforgalomban.
Rátaposott a gázpedálra, átsuhant a Petőfi hídon, egy két kanyar, mellékutca és otthon is lesz.
Már a hétvégi partira gondolt, amit ő szervez a lakásukon.A férje is akkor jön haza külföldi tanulmányútjáról. Gazdagságban élnek - igaz sokat is dolgoznak - mindenekelőtt legfontosabb számukra a karrier. Belép a lakásuk ajtaján, iszik egy konyakot, lezuhanyozik és álomra hajtja fejét. Reggel egy kicsit későn ébred, kikászálódik az ágyából - meg egy kissé kótyagos fejjel - gondolkodik, hogy hol van a lánya. Ja, biztos elment már az iskolába, Mariann 16 éves, de mintha egy kis rossz előérzete támadt volna, hiszen az éjjel sem látta gyermeke cipőjét az előszobában.De gyorsan elhessegeti a rossz gondolatot, máskor is volt már ilyen, hogy nem találkoztak napokig.
Elindul a munkahelyére, közben csörög a mobilja. Mariann osztályfőnöke hívta, hogy érdeklődjön a lány hogyléte felől, mert 3 napja nem ment iskolába. Verát kiverte a víz, patakokban ömlött róla a veríték, remegett keze,lába, idegességében majdnem átment a piros jelzőlámpánál, hirtelen fékezett , majdnem
balesetet okozva. Töprengett, most már tényleg majd nem eszét vette az aggodalom. Kit hívjon, hol keresse, kinél lehet a lánya, barátait nem ismerte. Mit tegyen, menjen a rendőrségre, jelentse, hogy eltűnt a lánya, vagy várjon még, de mire? Elindult szélsebesen hazafelé, szinte feltépte a bejárati ajtót, hátha mégis előkerült Mariann.De nem volt sehol, magán kívül őrjöngve, zokogva vágtázott végig a lakáson, amikor megcsörrent a telefon.
- Jó napot kívánok, dr. Balogh Ádám vagyok a Szent Imre kórház főorvosa, szeretném közölni Önnel, hogy lányát az éjjel beszállították hozzánk - eszméletlen állapotban találtak rá a Móricz Zsigmond körtéren -kábítószer túladagolás a diagnózis. Kérem fáradjon be, viszont hallásra.
Kocsijához szédelgett, eszméletlen sebességgel rohant végig a városon, zihálva, könnyeit nyeldesve rohant a doktorhoz.
- Most már megnyugodhat anyuka, túl van az életveszélyen, haza is viheti a további teendőket majd megbeszéljük-mondta a doktor.
Szédelegve, megtörten, zokogva borult leánya kórházi ágyára, segített felöltözni a meggyötört,szomorú kislányának és indultak haza. Nem kívánta az ellenségének sem azt az érzést - vívódást, keserűséget, dühöt,-amit most érzett. Elgondolkodott eddigi életvitelén,szívébe nyilallt a fájdalom, hogy egyetlen gyermekét majd nem elveszítette.Soha többé nem dolgozott estig, délután mindig otthon volt szeretett gyermekével. A parti is elmaradt. |
|
|
- március 07 2011 11:00:17
Hát bizony, .. Sokkoló és sajnos nem egyedi, sőt ...
Sokaknak kellene olvasni és igen, bárkivel előfordulhat.
Tetszett írásod. Üdv: Mária |
- március 07 2011 12:15:07
Kedves Varika!
Tudom, milyen érzés, amikor hiányoljuk valamelyik dinédzser-korú gyermekünket. Sajnos, én két hétig nem láttam idősebbik lányomat. Középiskolába járt ő is. De mi azért rögtön észrevettük, hogy nem érkezett haza. Van is erről egy írásom.
Az is sajnálatos, hogy a legtöbb szülő jó példát mutat, s mindent elkövet, de ha egy fiatal rossz társaságba keveredik, akkor lehet belőle jól kijönni. Az én lányomnak szerencsére nem volt dolga kábítószerrel (csak egy kicsit kiránduln akart).
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 07 2011 12:43:28
Kedves albertmaria.
Köszönöm, hogy hozzászóltál. Remélem mégy "találkozunk". Szia.Szeretettel: Évi. |
- március 07 2011 12:56:46
Kedves Zsuzsika! Örülök, hogy itt is számíthatok a véleményedre, láttam Te is sokat írtál. Folyamatosan olvasom először azokat, akik megtiszteltek azzal, hogy véleményt írtak a verseimhez. Te vagy a legkedvesebb, te nagyon jól látod a dolgokat. Egyébként ezt a történetet az egyik barátnőm mesélte, hogy az ő ismeretségi körében volt ez az eset, tényleg csilli-villi lakás, 2-3 autó, rengeteg pénz, ez az egy szem gyermekük. Nagyon oda kell rájuk figyelni, megmondom Neked őszintén én már örülök annak, hogy az én gyermekeim - a fiam 38, a lányom 35 éves -már felnőtt emberek ebben a mai világban. De viszont az unokáim most kezdik a tinédzser életüket és sajnos olyan is van, hogy bármennyire figyel a szülő, beleviszik a többiek rossz társaságba.
De én optimista vagyok ezen a téren is, de nagyon tudok aggódni a mai fiatalságért. Szerencsére nálunk - az összcsaládnál - még nem történt ilyen, de sajnos ez ellen senki nincs beoltva. Talán az a legnagyobb kín és fájdalom az életben, ha a gyermekeiért vagy a párjáért kell aggódnia, no meg minden szeretteinkért. Köszi, hogy olvastál, majd még írok. Puszillak szeretettel: Évi. |
- március 07 2011 17:27:09
Kedves Varika! Tetszett a novellád, bár a témája sajnos szomorú.
Remélem, hogy fogsz még írni. Szeretettel: Jani. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
