|
 Vendég: 117
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Megjegyzés: Ez a kis zagyvaság egy poénféleségekkel és meseszerû elemekkel átszõtt kis szerelmi történet. Bármelyik korosztály nyugodtan olvashatja, nem kell kitenni a karikát.
A minap betértem egy különös étterembe. Már meg sem tudom mondani, hol találtam rá erre a furcsa étek kiszolgáló egységre, de nem is ez a fontos. Már vagy 3. napja vezettem az autópályán amikor, már nagyon korgott a gyomrom és szilárd táplálékot kívánt magához édesgetni. Lefordultam hát az elsõ kijáratnál ahol azt láttam: étterem 1 km.
Már az út is furcsa volt ami oda vezetett, vörös szõnyeg, giccses világító oszlopok, rózsabokrok. Hangulatos volt nagyon, magával ragadott az egyenes varázsa. Egyszer csak megláttam egy hirdetményt: Élet Ínyenc Falatok Étterme. Ilyen hülye nevet adni egy étteremnek? Mindegy volt már, vissza nem akartam fordulni, éhes is volt, meg nagyon fáradt, és... ráadásul a kedvem sem volt valami jó, gondoltam rosszabb nem lehet. Nem csalódtam, valóban. De errõl késõbb.
Begördültem tûzpiros, tuningolt trabimmal, a vendéglátó ipari egység parkolójába. Kiszálltam, jól becsaptam az ajtót és egy kedves Úri ember kezembõl kivéve a kulcsot, odébb állt. Akartam adni neki valami borravalót, de nem fogadta el. Ezt már szimpatikusan furcsállottam, de -ahogy mondani szoktam: nem erõszak a disznó tor!
A következõ meglepetés rögtön az ajtóban ért.
Korlátlan étel s ital fogyasztás INGYEN. Még mielõtt elkezdett volna bennem motoszkálni a gondolat, hogy ez valami átverés vagy lejárt a az étel szavatossága, a fõpincér megszólított:
-A 6-os asztalnál már várják Uram.
-Engem várnak?
-Igen! Egy hölgy ül ott már 10 perce.
A fene se tudja, hogy kerültem ide, erre azzal fogadnak, hogy valami nõ vár a nem tudom én hányas asztalnál. Már csak kíváncsiságból sem mentem el. Próbáltam a hölgyeményre fókuszálni, de távol is volt, meg hát... izé... szóval... az a mély dekoltázs lekötötte minden figyelmem. Nem tudtam még ezek alapján sem hova tenni, de:
-Egyszer élünk! Kísérjen kérem oda akkor.
A fõpingvin szótlanul odavezetett a 6-os vendéglátó eszközhöz, de a nõ sehol. Csak egy cetli.
-Elnézésedet kérem, de ki kellett mennem a toilett-re.
Nah fene. Ez sem jön már vissza, meg miért tegez. Jah! Persze, nem rám vár, de próba cseresznye. Lehet, hogy sikerül bevágódni nála. Addig is:
-Pincér! Legyen szíves az étlapot.
-Máris Uram! Hozom Önnek.
-Köszönöm szépen!
Azzal távozott és már hozta is a menü sort.
-Egy pillanatra, legyen oly kedves...
-Mit parancsol uram?
-Csak lenne két kérdésem.
-Igen. Tessék csak nyugodtan.
-Tényleg ingyen lehet itt étkezni Önöknél?
A pincér kicsit megrökönyödve nézett rám, nem tudta mire vélni a kérdésemet, majd elmosolyodott és ennyit mondott:
-Természetesen, mint mindig.
Nem akartam tovább zaklatni az ilyen féle kérdéseimmel, hagytam inkább a fenébe ezt a dolgot. (Mindeközben fürkésztem a terepet, hogy hol lehet a nõ).
-Ha szabad kérdeznem, mit ajánlana?
A pingvin büszkén kihúzta magát és ennyit mondott:
-ÉTTERMÜNK KÜLÖNLEGESSÉGE: RÁNTOTT ÉLET BOLDOGSÁG KÖRETTEL ÉS AJÁNLANÁM MELLÉ A BUJA VÁGY BORÁT, FINOMAN BEHÛTVE.
Hm... nem hangzott rosszul a dolog, de azért fellapoztam az étlapot, hogy mi lehet még ezen a különleges helyen. Igazából az eddig történtek után már meg sem lepõdtem a dolgon. (Ár sehol nem volt valóban).
Olvasgatom: SZERTET BUNDÁBAN, SZENVEDÉS ROSTON SÜTVE, ERÕ LEVES, SZERELEM Paradicsom-MÁRTÁSBAN, A NAGY Õ stb... a nyál összefutott a számban.
Hirtelen helyet foglalt velem szemben az a hölgy aki rám várt, állítólag. A fejem fel sem emelve(nehogy rájöjjön, hogy én nem az vagyok akinek Õ gondol), elejtettem egy kezét csókólomot. Hatalmas meglepetésemre ismerõs hang válaszolt vissza. Kicsit meglepve bújtam ki a sorok mögül, hogy megnézzem nem tévedek e, de nem tévedtem. Ott ült velem szemben a NAGY Õ! Majd leestem a székemrõl, pedig igen masszív és kényelmes volt ám. Hirtelen nem tudtam, mit mondjak, hát megkérdeztem:
-Bocsáss meg, rendeltél már valamit?
-Igen! Téged. - jött a válasz.
Az állam nagyot koppant az asztalon, majd szép lassan visszatettem a helyére, és mondtam:
-Megismételnéd, kérlek!
-Mit édes?
-Hogy mit is rendeltél.
Felnevetett és a fülembe súgta, halk izgató hangon:
-Téged... és rámutatott az étlapra, a fõételek menüsor közepébe: NAGY Õ.
Én lennék az. Itt ül velem szemben a Nagy Õ és neki is én vagyok... ááá, ez teljességgel lehetetlen. Meg, egyébként is. Én tök véletlenül kerültem ide. Azt sem tudom hol vagyok. Nagyon furcsa ez az este;- mondogattam magamban megállás nélkül.
Itt ül velem szemben egy végtelenül, kedves, aranyos, megértõ, gyengéd, érzéki és nem utolsó sorban szép nõ. A szeme gyönyörû, a mosolyától elolvadok... Csak álmodom ezt az egészet. Elkezdtem magam csipkedni, mintha bolhás lennék, de rohadtul fájt, éreztem mindent. Õ, pedig csak ült csillogó szemekkel, és mosolygott.
-Hagyd abba kérlek, inkább gyere ide és ölelj magadhoz.
Nem gyors ez a tempó egy kicsit? Alig negyed órája ismerem? És már ölelgetnem kellene. Majd hirtelen magamhoz szorítottam. Leírhatatlan érzés kerítette a hatalmába. Azt sem tudom, miért öleltem át. Éreztem szívének minden egyes dobbanását, lélegzet vételét, ahogy teste egyre forróbb lett. Hirtelen elengedtem és javasoltam neki, hogy költsünk el együtt egy vacsorát és beszélgessünk.
-Ping... Pincér!
-Meg van mit szeretnének vacsorázni?
-Kicsim te mit szeretnél enni? (Mi a fene van velem? Miért becézgetem? Olyan érzésem lett, mintha már régóta ismerném). Megint csak elmosolyodott, tetszett neki, Kicsimnek neveztem.
- RÁNTOTT ÉLET, BOLDOGSÁG KÖRET ÉS MELLÉ A BUJA VÁGY BORA, és legyen szíves még hozni egy SZERELEM PARADICSOM-MÁRTÁSBAN-t.
-Egy kétszemélyes tálat, ha lennének szívesek összeállítani. (ahogy ezt kimondtam, megfogtam a nõ kezét és rámosolyogtam).
-10 perc és frissen elkészítve hozom is Önöknek. Addig is fogadják kérem szeretettel éttermünk ajándékát.
Azzal a lendülettel intett három zenész csávónak és elkezdtek húzni valami nagyon szép, és lassú zenét, amire keringõzni kezdtünk:
Itt áll elõttem báli ruhában,
Gyöngysor a nyakában,
Fehér kesztyûje bõréhez simul,
S én egy táncra kérem szótlanul,
Arcom elpirul.
Ott állok elõtte frakkban,
Izzadt tenyérrel, izgalomban,
Halk, lágy zene röppen,
Keringõbe kezdünk csak mi ketten.
Könnyeden suhanunk át a termen,
Kezed-kezemben,
Engeded vezesselek,
Kíséred léptemet,
Kecsesen fordulod a negyedet,
Reszketni érzem testedet,
Eggyé válok veled...
Táncunkat a pincér szakította félbe:
-Elnézésüket kérem, de itt van a vacsorájuk. Hihetetlen nehez engedtük el egymást. Helyet foglaltunk az asztalunknál, elfogyasztottuk az étket, közben végig mélyen egymás szemébõl olvastuk ki a gondolatokat. Csodálatos este volt. A rosszkedvem már messze ját. Megtömtük a hasunkat mindenféle jóval, leöblítettük egy jó évjáratú borral.
-Pincér! Fizetek! -és már nyúltam is a tárcám után, de a pingvin szakította félbe a tevékenységemet.
-Uram! Erre itt nincs szükség.
-Bocsásson meg elfelejtettem, nem szerettem volna megsérteni.
-Ugyan! Már megszoktunk, hogy szokatlan ez a helyzet kedves vendégeinknek.
-Mosogatnom sem kell? -próbáltam jópofizni a pinyóval, de észre vettem, hogy az én Kicsim, már menne.
Megköszöntem hát lehetõséget és azzal a lendülettel ki is léptünk az ajtón. A tûzpiros, tuningolt trabim már ott várt minket az étterem bejárata elõtt. Alkatrésze nem hiányzott, megkarcolva sem volt, hát ez csúcs! Nem akartam elhinni, hogy lehet egy este ilyen tökéletes, és még nem volt vége. Elõttünk állt az egész éjszaka...
|
|
|
- február 17 2008 20:03:04
Hááát Laci...a te fantáziád határtalan... kedves-édes-bohókás történet...és tudod nem érdekelt,hogy álom vagy valóság,a fontos ahogy megírtad!...pörgõs-meghökkentõ,beleéltem magam..drukkoltam,hogy minden sikerüljön...szédületes vagy!!
A vers amit beleszõttél dobott még egyet a történeten...szép-finom...szinte ott táncoltam veled...köszönöm neked...nagyon tetszett!!!szeretettel-ircsi
/Írj még ilyen õrült sztorikat,jó hozzá a stílusod,fiatalos-laza és élvezetes/  |
- február 17 2008 20:44:43
Végig olvastam az összes prózádat...pffuuu...élesek és harsányak,megdöbbentõek és érzéseket generálnak...tudsz!...ez kétségtelen...
Ismersz minden kelléket ahhoz,hogy jó legyen,fokozol és fékezel,színeket festessz,majd fakítassz,majd megint színeket...egészen jók...ismétlem magam:írj még nagyon-nagyon sokat.ölelés!!!!!ircsi |
- február 18 2008 11:35:35
Szia Lackó!
Szoszircsivel egy a véleményem, talán annyival kiegészíteném, hoy ott a legjobb a megvilágítás ahol a legszeükségesebb,
Ölel: Marica mama  |
- február 25 2008 11:00:10
Kedves László!
Én azt érzem ki írásodból, hogy ilyen jól csak egy álom végzõdhet. Nem de? Ha így van, kívánom, hogy ez az álom váljon valóra!
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
