|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Papon: A lódarázs bosszúja(átdolgozás)
Halkan nyílt az ajtó. Az elvadult kertben összesúgott a katáng a vadkenderrel:
- Tisztelt Kender Úr. Tudtommal Önt körözik – szólt szenvtelenül Katáng kisasszony, miközben büszkén feszítette kék virágmellecskéit a szélnek.
- Igazán összeérinthetnénk ágainkat - udvarolt Kender úr vadul -, hiszen mindketten drogok vagyunk.
- Szentigaz. Ám micsoda különbség!? Ön tiltott szer, én pedig gyógyszer vagyok.
- Méghogy gyógyszer? Aztán mit gyógyíthat Magácska, az én szerelmi bánatomon kívül?
- Én epe-és májbajokra vagyok jó – felelte madmoiselle Katáng bátortalanul.
Közben az ajtó becsukódott, amire az enyelgő növények összerezzentek és elhallgattak. Az ajtó közben megint kinyílt, és egy kék kertésznadrág tolatott kifelé nagy repedéssel az ülepén. A repedésen keresztül kisejlett a kertész fehér bőre. Bentről egy baritonba hajló női hang cifrázta:
- Az ördög vinné el a maga dolgát! Hát ezért fizetem, hogy ilyen gazos legyen a kiskertem?!
A jelenetet egy kövér lódarázs figyelte az eresz alól, ahonnan a kertésznadrág tartalma tegnapelőtt leütötte egy korhadt gerendadarabbal együtt a jegyese fészkét. Ekkor a lódarázs bosszút esküdött. Tudta, hogy a vadkendert a kertész tenyészti, míg a katáng csak úgy nőtt magától. Magvát a szél hozta valahonnan.
*
Vitéz Darázs Dénes nagy zümmögéssel repült el a helyi rendőrség Lakossági Bejelentési Főosztályára, ahol a garázsban fészkelt sógora, Fullánk Arnold fogalmazó helyettes, fogalmazná már meg azzal az utánozhatatlan stílusával a bejelentését, drogok jogtalan termesztése, birtoklása és terjesztése okán, Kertész Márton kertész ellen.
Arnold tudálékosan hallgatta a haragos panasz-zümmögést, majd szólította nejét, a darázsderekú Matildot, azonnal hozzon az erdő szélén most bogyózó bodza sötét levéből legalább egy kalamárisra valót. A derék asszonyság vette apró vödreit, amiket nektáremésztő gyomrában hordott, és riadóstarttal az erdő felé vette az irányt.
- Adj enni a csöpségeimnek! – utasította Matild élete párját, amire Arnold csak bólintott, és a darázsbölcső felé vitte a nektárraktár általuk már félig megemésztett tartalma egy részét.
Ezután Arnold hatalmas csáprágóival letépett egy sima darabkát a tavalyi, papírszerű fészek pereméből, és kisimította azt.
- Hol a csodában marad el Matild megint?! Bizonyára a Vidám Sírásó korcsmába röppent be frissen csapolt sörhabot kóstolni.
Arnold nem tévedett: Matild csakugyan a köztemetőhöz közeli kocsmában lakmározott volna, ahol határozott tekintélyt vívott ki magának a borús kedvű gyászhuszárok és a valamivel derűsebb hangulatú sírásók között. Tekintélyét annak köszönhette, hogy csalhatatlan szimattal szúrta ki, ha állott ízű, romlott volt a sör. Ilyenkor ugyanis nem nyalta a habot, hanem haragos és fenyegető zúgással a csaposra vetette magát. Most is ez történt. A csapos fejvesztve menekült, és még tessék-lássék módon csapdosott ugyan a felbőszült darázs felé a hangedlijével, de lecsapnia tilos volt azt, mert ezzel kihívta volna maga ellen a sírásó törzsközönség forgalomapasztó ellenszenvét. Mit tehetett hát, bemenekült az udvari illemhely jótékony védelmébe, gondolván, darázsnéni oda nem követi. Tévedett. Feldagadt, bűnbánó orcával tért vissza az ivóba, a gyászhuszárok kárörvendő kacajától kísérve.
Matild megszedte és hazavitte az alkalmi téntát, ahol már a két koma kissé virágos hangulatban fogadta a hölgyet az Arnold által titokban erjesztett akácnektár-pálinka becsápolása következtében. Ezért aztán számon sem kérték az asszonyságon a késedelmet, hanem rögvest a lakossági bejelentés írásába kezdtek.
- Nosza, diktáld le sógor, mi a panasz tárgya! – szólította fel Arnold Vitéz Darázs Dénest.
- Az a romlott életű Kertész kertész nem átallotta leverni ősi fészkemet a terebélyes özvegy avas gerendájának végéből.
- Sógor! Ezért aligha fogják Kertészt elmarasztalni, mert igencsak az özvegy kérte a cselekedetre.
- Az biztosan nem – válaszolt a vitéz magabiztosan –, hisz’ a vitézséget is a jó özvegy házánál szolgálta meg a családom a császári fenség egyik látogatása során, aminek az özvegy szépnagyanyja adott nyomatékot azzal, hogy örökös bentlakást biztosított őseimnek a nemesi ház gerendázatában.
- Akkor se! – mondta ellntmondást nem tűrően Arnold - A vadkender termelése legyen a vádpont!
- Hát legyen – bólintott hatalmas fejével Dénes –, írd, ahogy jónak látod!
Arnold az ódarazsat beszélte. Írni is ekként tudott. Jobb csápját belemártotta a makksapkából kialakított, alkalmi kalamárisba, és a kisimított fészekdarabra szép, hatszögletű darázsbetükkel a következőket írta:
„Én, ezeregyszázhuszonnegyedik Vitéz Darázs Dénes azzal vádolom Kertész Márton kertészt, hogy nemes Kankalin Elvira kertjében vadkendert termel. Az ebből, maga által készített mérget városszerte terjeszti az éjszakai múlatókban, diszkókban, miáltal tetemes éves, adómentes jövedelemre tesz szert.”
Kelt: Tökharkánypuszta, 19…stb, …stb.
Alákaparás:
Vitéz Darázs Dénes s.k.
Dénes gondosan összetekerte, és darázsnyállal lepecsételte az okmányt, sűrű köszönések közepette elrepült vele a rendőrségre. Ott némi keresés után meglelte a lakossági bejelentések ablakát, ami mögött a szintén darázsderekú Mancika javítgatta, építgette műkörmét, amikor a hatalmas darázs a félig nyitott ablaknak csapódott. Mancika százados évezredes ellenérzéssel látta, hogy egy hatalmas lódarázs apró iratot teker ki első lábaival, és ragaszt fel jóféle darázsnyállal az ablaka külső felületére. Az üveg tiltakozott az eljárás ellen, mert Dénes nem rótta le a bejelentési illetéket, amiért az ablak csaknem kitörte a derekát, ugyanis akkoriban is illetékmentesek voltak a lakossági bejelentések.
Mancika, de feljebbvalói sem tudták elolvasni a beadványt. Dénes a rendőrkapitány érdemérmei között pihent, akik kijelentették, ennél szebb kitüntetése még dandártábornok korában sem lesz a kapitánynak.
Miután Dénes észlelte, feljelentése nem talált értő fülekre, az APEH-hez és a vámhivatalhoz már el sem repült, akik akkor még nem fogadtak örök hűséget egymásnak. Bánatosan megállapította:
- Mi, az ódarazsat beszélő lódarazsak kisebbségben élünk ebben az országban. A többség a méhek nyelvét is csak most kezdi megfejteni. Amíg az illetékes ombudsman, vagy ki a fene, az országgyűlés és az Európa Tanács elé terjesztené a lódarazsak jogainak megsértését orvosló törvényjavaslatot, addigra Kertész Márton régen felvásárolná a tőzsdén a Richter Gedeon és a MOL részvények többségét.
Ezért úgy határozott, maga szolgáltat igazságot, noha nem volt híve az önbíráskodásnak.
*
A jó özvegynek fogalma sem volt, milyen ármány folyik az orra, pontosabban a háza előtt.
A kertésznadrág gazdája éles kapát ragadott, hogy kivágja a katángot. Már emelte a kapát, hogy vágjon vele egy nagyot, derékban meghajlott, hogy isten igazában lesújthasson, amikor a nadrág repedése kitárult. Több sem kellett Dénesnek, a darázsnak. Repülő starttal eliramodott a fehéren világító hátsó felé, és… és mint egy tisztességben megőszült suszter varrógépe, elkezdte a repedést a fullánkjával öltögetni. Arról nem tehetett, hogy a nadrág trükkös tulajdonosa nagyokat ugrott, bal kezével a fenekére, jobbjával pedig a vadkenderre csapott le.
Ettől a naptól nem is volt az özvegynek se epe-, se májbaja.
A lódarázs csendesen fenegette a fullánkját, és mosolygott. Az ő lándzsás népe emberemlékezet óta itt fészkelt az ereszben. Így eshetett meg, hogy az özvegy szépnagyanyjához járt Ferencjóska epediétára, amikor kedvenc magyarjaihoz lovagolt. A császár a történelemkönyvek hazug állításával szemben itt mondta először:
- „Minden nadjon szep, minden nadjon jo. Mindennel meg vadjok elegedve.”
|
|
|
- március 19 2011 15:41:16
Remek írásodon nagyon jól szórakoztam! Sok nemes gondolat, és egészséges irónia búvik meg humorod mögött! Gratulálok!
Üdv, Feri  |
- március 20 2011 08:29:41
Én azt hittem, hogy egy "komor lelkű" ember vagy...
Örömmel értesültem, kedves humorodról!
Gyermekkorom, egyik Veszélyes állatkája volt a lódarázs! Mindig nagy ivben kikerültük, még gyerekként sem piszkáltuk.
Más gondolat is az eszembe jutott: -A mi szülői házunkat, a Városi Tanács "szanálta!"
"Akácos utam" c. megirtam (2oo9) egy városi pályázatra.-Nyert!-
Szeretettel:Glica |
- március 21 2011 11:40:51
Kedves Papon !
Én már meggyőződtem róla, hogy nagyon jól tudsz írni komoly témákról, humorosan! A címnél írod, hogy "átdolgozás". Nekem is úgy tűnik, mintha már olvastam volna ezt a töténetet. De biztosan régen lehetett, mert nem tudom, mit módosítottál rajta.
Talán akkor még az APEH és a vámhivatal nem olvadt össze!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- március 22 2011 10:56:44
Kedves Feri!
Köszönöm szépen az elismerő szavakat.
Üdv.
Papon |
- március 22 2011 11:06:29
Kedves Katalin!
Látod, ez az egyik legnagyobb hátránya az efféle virtuális "ismeretségeknek". Nem láthatod a szemem, az arckifejezésem, amikor pl. a te írásaidat olvasom, ízlelgetem.
Nincs időnk arra, hogy visszafele, enciklopédikusan elolvassuk "Korongtársaink" minden írását, és még véleményünk is legyen róla. Sőt! Rendszerint alaptalan szimpátia szerint válogatunk, itélkezünk.
Ha tudnád, egy poenért talán az anyámat nem, de az üdvösségemet esetleg reszkiroznám.
Az akácos utadon szívesen végig mennék én is, noha cím áthallásos mivolta ellenére sem lehetett "fáklyás" menet, úgy érzem.
Szeretettel:
Papon |
- március 22 2011 11:13:20
Kedves Zsuzsa!
Talán te vagy a Korong legszorgalmasabb, leglelkiismertesebb olvasója. Jól emlékszel: az eredeti darázs-történet csak a törtánelmi tréfára volt "kihegyezve". Valaki mondta (nem a Korongon!), az írást nem ártana tovább "ragozni". Nos, ez történt most meg: a "társadalomrajz" most került bele. Talán azért is, mert a lódarazsak is rákerültek a kihaló félben lévő állatok listájára.
Köszönöm szépen a véleményed.
Szeretettel:
Papon |
- március 22 2011 17:12:17
Ezen az akácos úton, volt fáklyás menet. A főiskolások "búcsúztak" a várostól...majd ezt is betiltották!
Én a 55-6o-as évekről irtam....óvodásként mit láttam a környezetemből...egy bizonyos magasságig!
Köszönöm az Őszinte Érdeklődésed...
Szeretettel:Glica |
- március 26 2011 06:05:47
Hát igen az élet egy vicc csak sokan nem értik a poént |
- március 26 2011 06:06:17
Szabadjára engedted a benned rejlő gyermeket? |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
