|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_Olvassátok...
Reszketõ lábakkal lépett a fennsíkra. Váratlanul érte a látvány, erre nem volt felkészülve. Nem, erre nem is lehet felkészülni! Hiába meséltek a szörnyûségekrõl, hiába képzelte el élénk fantáziájával az elhangzottakat. Minden hiába, mígnem saját tapasztalata alapján dolgozhatja fel a két szemével agyába táplált képeket. De vajon fel lehet-e ezt valaha valahogy dolgozni? Nem hinném. Ez a borzalmas kép örök emlék marad, rendszeresen visszatérõ és kitörölhetetlen. Csak egy pici lépés, de minden bizonnyal sorsdöntõ fordulat az életében. Néhány ezred másodperc alatt megannyi gondolat futott át az agyán, és megannyi heves érzelem a szívén. Azzal az apró lépéssel, mintha a pokol kapujába lépett volna, s most tétlen, dermedt mozdulatlanságával, kétségbeesetten ijedt tekintetével próbálja felfogni, mi is történt vele. E pár másodperc alatt rászakadt a világ összes problémájának súlya, szeme elé tárult a valóság rettenetes, csupasz tükre. Látta a hallott testeket, hallotta a dögevõ madarak károgását, érezte az alvadt vér szagát. Holttestek százai hevertek a földön mindenfelé, és apró legyek lakmároztak oszladozó rostjaikból. Néhol feltûnt egy-egy testrész is a felismerhetetlenségig roncsolva. Helyenként még felcsillant az élénk, piros vérfolyam színe, de többnyire már csak sötétvörös alvadék áradt szét a koszos, fekete földdel keveredve. Gyermekek, nõk, férfiak, idõsek hullái hirdették halomra hányva az utókor számára az ész nélküli, értelmetlen pusztítást. Gyomorforgató szagok keveredtek a levegõben, mintegy alátámasztva és megerõsítve a látottakat. A bûz taszította a fennsíkra lépõt, de vonzotta az éhes állatokat. Egy pillanatra behunyta a szemét, de a kép mit sem változott. Mindent ugyanolyan tisztán látott maga elõtt, és attól a pillanattól kezdve valahányszor becsukta megtört szemeinek redõnyét, a rettenetes kép újra felidézõdött, szíve pedig ismét zaklatottá vált. Hiába, ezt a látványt már sohasem felejtheti el, nem törölheti ki emlékibõl. Ez egyszerûen lehetetlen, ahhoz túlságosan mély nyomot hagyott benne. Reszketõ lábakkal hagyta el a fennsíkot. Élete egy csapásra megváltozott. Már ember lett, új célokkal, új jövõvel. Egészen más. Madarak hadai csipkedték le a húst a csontokról. Igyekeztek eltüntetni a nyomokat, de az emlékeket, sebeket nem sikerült eltüntetni. Megbélyegezve élte tovább életét. |
|
|
- február 18 2008 10:01:15
Bizony, ettõl az én emlékeim sem lettek szebbek, csak tartalmasabbak. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. április 24. péntek,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
