|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Írhatnám azt is, hogy nagy célokhoz, nagy vágyakhoz, nagy tervekhez kisebb dolgok megálmodásával, teljesítésével vezet az út.
Sok álmom volt az elmúlt 10 évben, sok minden megvalósult, sok mindent elértem, kisebbeket és nagyobbakat is, de annyira könnyen nem adtak talán semmit soha. Mindig kellett tennem érte.
Most, hogy elhagytam a családomat, a házamat, a falumat, a munkahelyemet, az országomat, a közéleti tevékenységeimet, tudtam, hogy nem lesz könnyű. Mégis az elmúlt két év távlatában elmondható, hogy a „nem könnyű”, az kevéssé fejezi ki azokat az élményeket, helyzeteket, amiken átmentem, s amiket megéltem.
Amikor idejöttem, úgy gondoltam, hogy néhány éven belül boldogulok majd. Láttam, s még most is látok magam előtt egy szép házat, amelyhez tartozik egy külön bejáratú lakás, egy estudio, ahogy itt nevezik, s amelyet én kiadok turistáknak. Annyira szeretném, ha többen is eljutnának ide. Láttam magam, hogy jó módban élek, s hogy még bejárónőm is van. Hmm.
Most én lettem bejárónő egy spanyol családnál. S nehéz elfogadni, de idegenben, mindig csak megtűrtek leszünk, főleg úgy, hogy nincs pénzünk, nem megy jól a nyelv és nincsenek kapcsolataink, és nem egy fix, biztos munkahelyre jön ki valaki.
Most úgy fogom fel, hogy alulról kell kezdeni és végig járni ezt az utat. Valószínűleg meg kell tapasztalnom ezt is. Egy pici faluban éltem 48 évig, fogalmam sem volt sok mindenről, főleg nem egy luxus lakás takarításáról, nekem nem tanították a takarítást, más volt egy városi és egy falusi ház takarítási szokása is, nem hogy egy itteni igényes lakásé.
Talán azért is jött ez a lehetőség, hogy lássam, milyen életre is vágyom.
Kis álom volt, hogy végre legyen munkám. Végre lett. Most álmodom azt, hogy jó lenne még egy család, ahová járhatnék, s akkor már anyagilag is könnyebb lenne. Aztán álmodok tovább egy szép kis házról, egyszer biztos az is teljesül.
Közben hallom, ahogy anyum azt mondja: - „hát ezért tanultál, hogy mások után takarítsál?” Van igazsága, nem is kevés, ám hiába van diplomám, 5 szakmám, nagy tapasztalatom, itt nem érek vele semmit. S már Magyarországon sem értem. A diplomámat sehol sem vették figyelembe, s hiába dolgoztam be magam annyi területen, nem jutottam előbbre.
Mesélek nektek egy ilyen szuper kégliről. Olyan jó helyen van, hogy az nem semmi. Négyemeletes sorházak, és minden lépcsőházhoz minden emeleten csak egy lakás tartozik. A családé a negyediken van. Három szoba, két fürdőszoba, egy hatalmas szalon, konyha, egy fedett balkon, ahol a mosógép, szárítógép, hűtők, zárt szekrények vannak, valamint egy hatalmas erkély, s még ott van az épület tetején a tetőrész, amin fa és egyéb ülőbútorok, különböző tárolók, fedett grillező és egyéb dolgok kaptak helyet. Minden megvan ott, ami mondjuk máshol egy udvaron található. A sorházak alatt privát parkoló, közös úszómedence és lépcsőházanként lift. Itt is van egy kis kutya, mert a señora szavaival élve, ez itt így szokás. S a meglepő, hogy alig van kutyaszőr, pedig a kis dög az egész lakásban jár-kel. Az épület közvetlen szomszédságában van az iskola. (egy 8 és egy 3 éves lányuk van), szemben van a sziget legismertebb kórháza, s mellette most épül az új kórház. 5 percre van az egyik legjobb Erosci üzlet, sportcentrum, 3 bank, és a most épülő új autóbusz állomás és a polgármesteri hivatal. Mégis kiesik a nyüzsgő ibizai belvárostól, és a sziget talán legdrágább részén helyezkedik el. Én a belváros központjában lakom, ennek is megvan a maga előnye, de hátránya is. Itt tízszer akkora a forgalom, mint azon a részen. Innen 30 percet gyalogolok és vissza is.
Igyekszem megismerni a spanyol szokásokat, mentalitást, elvárásokat. Megismerem a szuper gépeket. Használtam már pl. szárítógépet az USA-ban, és a tavalyi munkahelyemen is, de amilyen ez, csak lesek, mint a moziban. Ugyanarra a programra állítom, mégis érzékeli, ha kevesebb benne a ruha, hamarabb leáll, és van egy gyűjtőedénye, amibe a vizet gyűjti, és ki kell önteni. Olyan porszívó, hogy eddig nem is láttam ilyent. A tisztítószerek is újak, látszik, hogy semmit sem az Erosciban vesznek, nem kell semmi sem nekik, ami olcsóbb. Találtam két szert, ami tényleg szuper, még nem tudom, hogy hol lehet kapni, de ha nem nagyon drága, erre én is áldozok majd. S ami nekem, kis falusi embernek fura, az itteni ágyneműk. Három lepedőt is használnak, és spécin kell beágyaznom, még a párna csücskének is megfelelően kell állnia.
S amiért mondhatnám, hogy büszke vagyok magamra, de nem szeretem ezt a szót, inkább azt mondom, hogy hálás vagyok, hogy képes voltam élni egy lehetőséggel, hiszen magam szereztem ezt a munkát, segítség, ajánlás nélkül. A bánatom az, hogy azt gondoltam, alkalmam lesz spanyolul beszélni velük, ebben tévedtem. A reggeli köszönésen kívül nem is látom őket. Beengednek a lakásba, és 5 percen belül az egész család elmegy, én meg ismét nem tudok kivel gyakorolni.
De majd jön az is.
Ma volt is rá egy precedens. Eddig, ha azt mondtam, hogy nem beszélek jól, a legtöbb ember feladta, elnézést kért és tovább állt. Ma kopogtak az ajtón, két fekete hölgy, és szórólapok voltak a kezükben. Épp torna közben voltam, szólt a zene, így tudták, hogy itthon vagyok, így kinyitottam az ajtót. Első gondolatom az volt, hogy Jehovák. Na, ezeket nem tudtam lerázni. Nem Jehovák voltak, hanem Baptisták. S egy közelgő rendezvényükre invitáltak Santa Euláliába, merthogy szerintük, ott majd minden kérdésemre válaszokat kapok. A beszédükből nem sokat értettem, mert ők se spanyolok voltak, de az hamar kiderült, hogy ők sem tudják, hol van Magyarország. Néhány perc volt csak, s inkább hallgattam, mint beszéltem. Az az igazság, hogy el is mennék, nem a vallás miatt, hanem mert jó lenne látni, milyen is egy ilyen rendezvény, amikor a feketék énekelnek, eddig ilyent csak filmen láttam. Ha nem lenne lejárva a jogsim, talán el is mennék… 20 km lehet az a város ide.
|
|
|
- március 31 2011 14:11:50
Az lemaradt, hogy ez egy blogbejegyzés... nem igazán novella. Egy újabb szösszenet ibizai életemből.   |
- március 31 2011 18:27:57
Lénám!
Nagyon élveztem a beszámolódat, így legalább el tudom képzelni,hogy milyen az élet Ibizában!
A nyelv miatt ne türelmetlenkedj, mert van egy iskolai barátnőm, aki
u.igy világotlátott, de Ő New Yorkba és egy szót sem tudott angolul, de a szükség rávitte és társalgási szinten beszél, 6 év után hazajött,
majd elmenz Németországba, a németet szintén nem tudta, de meg-
tanulta azt is, már annyi éve külföldön dolgozik, hogy onnan kapja majd a nyugdíját!
Természetesen a spanyol nyelv megint más, de biztos belejössz!
Élveztem írásodat, gratulálok a bátorságodhoz, hogy így nekivágtál
a nagyvilágnak!
Kívánom, hogy álmaid váljanak valóra!
Puszillak: Pircsi |
- március 31 2011 21:04:16
Lénám!
Gondold azt, hogy lehetne rosszabb is, én úgy gondolom, hogy nem rossz ez kezdetnek, s lesz még jobb is. Köszönöm, hogy olvashattam a tapasztalataidról, nagyon érdekes volt.
Szívből kívánom, hogy teljesüljön minden álmod!
Szeretettel: Tara |
- április 01 2011 15:59:43
Léna-Te egy igazi Hős vagy! Remélem, éberen figyelsz minden apró jelre, amely sikerre viszi az Életed.
A dogok, nem történnek ok nélkül...
Látod, nem szakadtál el teljesen a Hazádtól...a Net új barátokat hozott számodra.
Örülök a találkozásunknak, minden érdelek ami Veled történik...egyszer talán én is hasznát veszem...
Erőt, Egészséget, és Hitet kivánok, "kalandos" Életedhez:Glica |
- április 01 2011 16:01:52
érdekel |
- április 01 2011 19:00:29
Kedves Pircsi, Zsu, Tara, Glica, köszönöm, hogy olvastátok, s hogy szurkoltok nekem... Valóban nem könnyű, de talán a nehezén már túl vagyok...
Lehet, hogy jövő héttől ismét nem lesz netem. Már három hónapos háborúban vagyunk egy szolgáltatóval...
Szeretettel:
Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
