|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Mai magyar költõk, írók...
 V
Majdnem Nóbel-dijas
Maróti László
Pénzt kért kölcsön. Hol ettől, hol attól. Egyszer aztán kezdték elkerülni, mert elég ezt elkezdeni, s ha végre vissza is fizeti, megnyugosznak a kölcsönadók, de azután nem szivesen reszkíroznak újra. A kölcsönzőnek arra is kell gondolnia, hogy már igencsak átlépte a hetvenedik évét, tehát sosem lehet tudni, ugye...
Hogyan jutott idáig? Eszembe jut: apám mondta nem is egyszer, hogy szárnyukat bontogató írók és költők régebben igencsak figyelték írásait, megjegyzéseit. Meg is jelent egy regénye ezer példányban, el is kelt, de pénzt nem kapott a kiadótól, mondván, hogy az „nem egészen úgy van”. Ezzel szemben azt beszélik a rossz nyelvek, hogy annak az ezer példánynak az előállításához neki is le kellett tenni egy kisebb vagyont, mert a kiadó szerint ez manapság nem is mehet másként. Ezek után már soha nem érte utól magát. Elkezdődött ez az állandó kölcsönökből élés. Noha sosem késett a visszafizetésekkel, az emberek mégis csodálkoztak, honnan szerzi meg hozzá a pénzt? Mondták egyesek, hogy eljárt (talán még el is jár) zongorázni partikra, kórházakba, öregotthonokba.
Lehet, hogy kicsit megviselte idegeit az álladó bizonytalanság. Azt azért kétségtelenül elérte, hogy különböző történetek keringenek arról, kinek mit mesélt, mivel dicsekedett, vagy mire panaszkodott. Mesélt dolgokat, amelyekben senki nem kereste a valóságalapot, úgy vették tőle, mint valami novellát, néha kisregényt...ha hosszabb ideig tartott elmondania... Talán kipróbálja hallgatóin, jól képzelte-e a fordulatokat, a hatást, hogy azután leírhassa, hátha egyszer mégis kiadathatja.
- Ottó bácsi, annyi sok pénzem nincs, de szívesen meghívom egy kávéra, mellé meg egy sütemény is biztosan jól jönne, nem?
- Ja, a kávéhoz?
- A kávéhoz. Erősen szereti? Ottó bácsi, maga ismerte apámat.
- Persze.
- Mindíg jót mondott magáról.
- Most mire akarsz ki...
- Semmi rosszra, Ottó bácsi.
- Ha apád nem hazudott, azokból az időkből tényleg nem mondhatott rólam sok rosszat.
- Nem, nem, nem! Elhiheti nekem, hogy ezt mondta: Ottóra mindenki figyel, tanulnak tőle, figyelnek az írásaira, meg a véleményére és megtiszteltetésként fogadják, ha valakit, vagy valakinek az írását észreveszi és aztán hozzászól.
- Tavalyi hóóóó!
- Tavalyi, de csak nem akar elolvadni...ugye?
- Kösz, ezt szépen mondtad. Megérdemelnéd, hogy meghívjalak egy kávéra és még egy süteményt is mellé...
- Bocsánat, Ottó bácsi! Halló, kérem, kérnék egy kávét és egy...
- Puncs...puncsos, mert abból a cukrász nem ihat ki minden rumot. Egy gyerek is rögtön észrevenné...
- Igen kérem, a kávé mellé egy puncstortát Ottókának...
- Ja és nekem is egy kávét.
- ...és egy kávé...a vendégnek.
A pincérnek ez a szófordulata pofont érdemelt volna, de legalább egy sárgalapot...
- Rumot nem? Vezetsz?
- Vezetek. Igen. Félre.
Az öreg kormányozott a levegőben.
- Ottó bácsi, apám tényleg imádta a maga írásait. Azt mondta...
- Há’ persze. A maga írásait mindenki imádja. Jól van, értem én.
- Higgye el, én nem a pravdától jöttem, de olyan szivesen kérdeznék magától dolgokat.
- Ki tart vissza, édes ecsém? Csak pénz után ne érdeklődj, mert akkor lemondok...a kávéról.
- Igazságtalan ez a mai világ! Maga, ekkora tudással, legalább ne kényszerülne már arra, hogy saját költségére adassa ki a könyveit.
- De ha legalább így menne, de mibúl, fiam? Egy regényem jelent meg és mind el is fogyott. Aztán meg már négyszer is jelöltek Nóbel-díjra, de nem engem húztak ki.
- Hát az nem olyan, mint az Oscar-díj... - persze tudtam, hogy viccelődik velem. – És kik jelölték rá?
- Hát, voltak akik mondták, akik elolvasták...na, azok. Dehát a minap is a...mindegy, az egyik napilapnál még majdnem nekem kellett fizetnem, hogy tudósítsak annak a hídnak a leszakadásáról.
- Melyeiknek...?
- Ott, arra, valahol vidéken. Még azt is ki kell fogni, hogy az ember ki tudjon fizetni pár oldalt és akkor megjelenhet a neve meg az írása valamelyik antológiában. Dehát van olyan, ahol egy oldal kerül 3500 forintba, van ahol egy egész kötet sem kerül annyiba. Ha megfeszülök sem tudok harminc oldalt betenni. Száz...érted? Száz...ezer...forint... Lenne. És az egy antológia, amely talán soha nem is jut el könyvesboltba. Olyankor nekem kell vennem pár darabot, hogy adhassak valakinek, csak úgy, ajándokba.
- Azt mondják vannak írók meg költők, akiket szponzorálnak, mint valami filmet a tévében.
- Persze. Meg van olyan, akinek a felesége nyomdát vett, igaz, hogy ha rossz lenne az az író, hát hiába lenne akárhány nyomdájuk. Még a papírért is kár lenne.
- Ottó bácsi, kihül a kávéja.
- Kihül. Te is szoktál írni?
- Szoktam, Ottó bácsi, de maga sem tudja megállni, hiába ez, hogy... – széttártam a karom, hogy úgyis tudja, mire gondolok. – Nekem is mi marad? Az antológiák. Hol itt, hol ott. Nem lehet ezt megállni...
- Nem hát! Le kell írni, ami... mint a hasmenés: hadd jöjjön, ami kikivánkozik! Ez a francos az egészben. Hát, én leírom.
- Rosszul is tenné, ha nem írná le, Ottó bácsi.
- Olvastál te már tőlem valamit? – nézett a szemembe, mire én felsoroltam egy pár novelláját, meg azt az egy regényt, amiből apámnak is adott egyet, mivel az árban ötven példány is benne volt, hát kapott is és adott is. Az orvosának is adott, az meg akkor a vizitért nem engedte fizetni. Apámnak is valahogyan viszonozni, vagy egyszerűen kifizetni kellett volna azt a könyvet. Persze akkor még Ottó bácsi sem tudta, hogy a dolgok így alakulnak majd, így nem nagyon tartotta a markát az ajándék-könyvéért.
Egy hónappal később megoperálták. Mesélte valaki. Valamivel később meg a temetéséről beszéltek. Jó, hogy meghallottam. Másnap volt a Kerepesiben. Velem együtt tizenketten voltunk egy majdnem Nóbel-díjas temetésénél...
Göteborg, 2011.
|
|
|
- április 08 2011 10:56:08
Nagyon érdekes, jól megszerkesztett novella. Ha belekezdett az ember az olvasásába, azt a mű végéig nem tudja abbahagyni!
Pláne, ha még érintett is a dologban! Régen, - emlékezetem szerint- előleget adtak az írónak, s mire megszületett a könyv ...
Ez sok régi filmnek adott jó témát. Magam is hasonló, 50 könyves cipőben jártam. Az első egy neves kiadónál jelent meg, és a 230 oldalas könyv utolsó ára 3780 HUF volt. Ki ad ennyi pénzt egy ismeretlen író alkotásáért? Senki! (én is csak egy gőteborgi barátom hathatós támogatásával tudtam a kiadási költségeket fedezni! ) Ebből tanulva a második csak 100 oldalas lett én csináltam a borítót, lektoráltam és tördeltem (olyan is lett!) Igy egy könyv előállítási ára 900HUF-lett, az eladási 1200HUF, azaz 3 bp.-i villamosjegy ára! Na , elnézést ezért a nem egészen a novellaírót érintő kitérőért, de a saját tapasztalatom és a novella témájának egybeesése váltotta ki belőlem ezt a betolakodást. Még egyszer gratulálok a szép munkához, és kíváncsian várom a következőt! Andy ( aki még csak nem is Nobeldíj jelölt!) |
- április 08 2011 13:22:01
Istenem! de ismerősek az Irodalom ezen keskeny ösvényei...jó magam is cserkésztem rajtuk, hogy a kapitális Kiadót megleljem. Sajnos a korai szürkületben rosszul láttam, és tova botorkált, zaj nélkül a Kiadó. Egyetlen lövést képtelen voltam leadni. Maradtak az Antológiák, mint apró vadak, és mint vendég vadász!!!
Remek Fickók Vagytok!!! CSak igy tovább a H......ösvényen!
Szeretettel gondolok Rátok, egy leendő Nobeldijas:Glica |
- április 08 2011 15:09:10
Kedves László!
Azt hiszem, legtöbbünk, akik tagok vagyunk ezen és más irodalmi portálokon is, maradunk a közös antológiáknál, mert lehet, hogy ha összejönne annyi alkotás, hogy az irodalmi klubok ki is adnák a saját verseinkből összeállított kötetet (sokaknak van már saját és több is!), akkor nem állhatunk ki az utcára, hogy a megmaradó 49 példányt eladjuk, hogy a kiadásaink egy része visszetérüljön. Így én sem törekszem a saját kötet kiadására.
Pedig, ha valakinek van elég pénze, bármit kiadhat mostanában, csak legyen rá elég vevő és olvasó, aki kíváncsi rá!
Üdv. Torma Zsuzsanna
 |
- április 08 2011 15:32:29
Kedves Sorstársaim, széllel szemben nem lehet verselni, de még a próza is elakad. Én sem meggazdagondni szeretnék az írásaimból. Ha a befizetett pénzért kapok egy pár példányt, azokat úgyis elajándékozom, s mert a "megajándékozott" úgyis barát, mert valahogyan hasonszõrû velem, mondanivalóm, gondolataim õt már nem rendítik meg. Nos, ezért kellene, hogy üzletben vegye meg a mire sm számító vevo, hátha neki majd mond valamit, amit én a MAGAM RÉSZÉRÔL tényleg szeretnék elhangzottá tenni. Ha nekem lenne rá, akkor költenék is erre... Költök is, de megint csak antológia és öt példány. Pesten a fiamnál van már másik, az meg két példány. Manapság így terjed az eszme, a rímek, gondolatok.
Köszönömaz olvasásokat!
kedves [i][b]Andy Jazz[/b][/i], én göteborgi vagyok...
PiaNista |
- április 08 2011 16:07:29
A Nóbel, hallom, magyarul is rövid O-val írják. Persze en mar nem nagy beszelni hungarian, de I try all the time!
Bocsánat, máshol röviddel írtam!
PiaNista |
- április 08 2011 20:16:21
A régi rendszerben az állam kezében volt a könyvkiadás, nem volt szempont a megtérülés ideje, vagy hogy megtérül-e egyáltalán. Akkor még a kultúra fontos volt, vagy legalábbis elhittük. Bár én tényleg visszasírom a színházi közvetítéses estéket a Való világ helyett, bár egyet sem láttam belőle. A fizetésből megéltünk részletfizetések mellett, és meg tudtuk venni a könyveket. A ma divatból szidott rendszerben. Ma csak nézem, melyik könyvet venném meg. Sajnos ezt a kiadók is tudják. Arról nem beszélve, hogy alig van állami kézben kiadó.
Reálisan látod, és remekül le is írtad nekünk kedves PiaNista.
Szeretettel: Tara |
- április 08 2011 22:24:55
Kedves [i][b]Tara[/b][/i], egyetlen vigaszom az említett régi rendszerre gondolva, hogy akkor viszont semmiféle ú.n. "polgári filozófiának" nevezett eszmét, látásmódot enm lehetett megjelentetni. Egyetlen megjelent regényemet már a 70-es évek elején megírtam, azután 83-ban hozzáírtam / belekevertem még egy párhuzamos történetet, de a könyv nézetei miatt a 70-es években nem biztosan nem jelenhetett volna meg. Most megjelenhetett, de...
Üdvözöllek:
Laci PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
