Napkorong

M

Egy jó barátom küldte nekem az oknyomozás tárgyát képező e-mailes üzenetet kétségbeesve, - ismerve korábbi írásbeli állásfoglalásomat az ilyen ügyekben- hogy már vagy tizedszer került bele az ominózus írás a postaládájába. Mit tegyen?
Nem tudtam nemet mondani kérésének, - bár nem szeretem az ilyen piramisjátékot- nekikezdtem az olvasásának!
Az első mondat nagyon sejtelmesen hangzott:
- Egyedül olvasd el! Különösen az utolsó részt!
Gyorsan az utolsó oldalra ugrottam, és mit látok:
- Ez nem tréfa!
Az ördögbe! Mindjárt rosszabb lett a kedvem, mert én azt hittem valami tréfás kis sztori kerekedik ki ebből a levélkéből. Na, nem baj! Kiküldtem a szobából az Igenemet és az unokámat. 10-ig számoltam, és fölrántottam az ajtót, ellenőrizve, hogy nem leselkednek-e a kulcslyukon. Nem leselkedtek! Ezután kényelembe helyezkedtem a PC-m előtt, bekaptam egy rágógumit is, és abba a reményben lapoztam tovább, hátha egy szexbomba pucér fotóját fogom látni, és azért kellett minden 16 éven aluli és felüli személyt kiűzni a szobából, hogy ne legyenek szemtanúi esetleg felszínre törő férfias gerjedelmemnek.

1. eset, olvasom a címet. Egy férfi 3 évi barátság után vacsora közben megkérte a hőn szeretett hölgy kezét. Aha! Dörzsöltem össze a kezeimet! Ha kép nincs is, azért egy jó zaftos kis kaland kisülhet még belőle. Biztosra veszem, hogy nőolvasóim most fölkapják a fejüket: Hogy milyen rondák a férfiak! Soha nem nő be a fejük lágya, megmaradnak szexéhes kamasznak.- gondolhatják magukban, és hát valljuk be, van is némi igazuk! Ezután egy példátlan eset következik, a nő örömében visszamegy a hivatalba 20 percre. Boldogan kitörüli számítógépéről olvasatlanul az összes e-mailt – hiába, a szerelem már csak ilyen bolondságokra csábítja a nőket. Bár ne tette volna! Nagy hiba volt!
Vajon miért? - ötlött fel bennem a kérdés. A magyarázat nem sokat váratott magára. A férfi, aki spenótot vacsorázott – ezért jött ilyen olcsó helyre, mert itt nem szégyen ilyesmit rendelni,- spórolt, mert a karikagyűrű bizony sokba kerül manapság! Megivott rá egy pohár bifidus essensist és hirtelen szükségét érezte fölkeresni azt a helységet, ahová a királyok is gyalog járnak. Kínzó terhétől megszabadulva toalettpapír után nyúlt, de csak a semmit markolta a keze. Ja, a vendéglősnek is spórolni kell valahol! A tragédiát elkerülendő, óvatosa félig felhúzva a gatyáját, a hátsó kijárathoz osont! Hátha talál valami eldobott újságpapírt, vagy egy kinyomtatott és elhajított e-mailt! S míg így el volt foglalva saját gondjával, egy arra járó targonca gondolt egyet, és elütötte. Barátaim! Embörök! Vigyázzatok magatokra, mert este a városban úgy nyüzsögnek az utcán a targoncák, mint Balatonon a gyötrőszúnyogok.
A férfi összeesett. Utolsó gondolata ez volt: Ha tudtam volna, hogy ma meghalok, rendelhettem volna egy Sztroganoff-bélszint, petrezselymes újburgonyával, és snopszkasalátával. Szájában összefutott a nyál, szemei lezárultak, és teljesen meghalt. A helyszínre kiérkezett rendőr megtapintotta a nyakán a verőeret, majd lemondóan legyintett: vége. Majd odaszólt a járőrtársához: Hívd föl Nellyt, azt a qrvát, és mond meg neki, hogy megmurdelt a pasija. A társ bólintott, nem kellett neki sokat magyarázni, hiszen 3 éve az egész város nem beszélt másról, mint erről a bűnös kapcsolatról.
Ha most a nyájas olvasó egy kicsit a fejét rázza, e történetecskét olvasván, nem csodálkozom. De akkor magyarázza meg nekem, miért kell egy embernek meghalnia, ha nőismerőse nem olvas el egy ismeretlen kéztől származó e-mailt?

2. eset. Kati magába vonuló, a magányt kedvelő, kissé hiszékeny öreglány volt. Ritkán ment emberek közé, nem volt barátkozó alkat. Ezért, amikor megkapta ezt a fenyegető e-mailt, egy kis időutazást téve, elolvasta benne, milyen tragikus vége lesz. Megpróbált ellenszegülni a jövőjének, és elkezdett e-mail-eket küldözgetni barátnőinek, akik bizony csak hatan voltak Még megpróbálkozott a házmester fiánál élet-voksot szerezni – sikerrel. Kétségbeesve tördelte kezeit. Érthető, félt a haláltól, mert abba reménykedett, hogy talál még egy hozzá való élettársat. 39-éves volt. Erősen hitt abban, hogy még ebben a korban is alkalmas a terhességre, mohón olvasta az újságban a 45 éves TV-s moderátornőről szóló híreket, aki ilyen idős korában lett terhes. Nagyon drukkolt neki. Bízva a felsőbb hatalmak megértésében, akik a sorsát irányították, elküldte a hét levelet, és izgatottan várta sorsának alakulását. Eltelt egy nap, – semmi. Eltelt még egy nap, - semmi. Harmadik nap aztán megkönnyebbülve elment egy álarcosbálba, fekete macskának öltözve. Mivel most sem jött a herceg érte fehér lovon, egy kicsit elszontyolodva hazafelé indult. Amíg a slusszkulcsát kereste, szidta magában a huligánokat, akik a bálterem környékén az összes lámpát kicsúzlizták. Végre megtalálta, és amikor egy lépést hátrébb állt, hogy jobban meglássa a kulcslyukat, hirtelen fény villant a kocsijára. Milyen udvariasak az emberek gondolta magában, miközben kinyitotta a kocsi ajtaját. Ez volt életének utolsó pillanata, mert egy részeg autós azt hitte, hogy hazaért, és kinyílt a garázskapuja, és bekanyarodott a kocsijába, palacsintát csinálva a szegény vénlányból.
Mi ebből a tanulság: Gyűjtsd az e-mail címeket; ha sok van, megmentheted az életed!

3. eset. Ricsi, amikor megkapta az e-mailt nem tétovázott! Word 6. verziószámú szövegszerkesztőjének makró programját használva 2 perc alatt –Guiness rekordot fölállítva-elküldte a 10 e-mailt. A jutalom nem késlekedett, 4 óra elteltével találkozott titkolt szerelmével, aki úgy magába szédítette, és megfogta, mint fáradt legyet a konyhai légyfogó. 5 hónap múlva megszületett az első gyerekük, a keresztelőre hivatalos volt a postás is, majd egy ikerszülés következett, és kifelé boldognak látszó házasságban éltek. Vékonyak voltak a falak így a szomszédok tudták, mennyit veszekedtek, és amikor a feleség teljesen elutasította a férje közeledését, elváltak. A válóper során a férfit teljesen kisemmizték, alkoholista lett, elvesztette a lakását, kukázó életmódra kényszerült, és amikor a híd alatt éjszakázva a hold sápadt fénye rásütött rongyos ruhájára, elgondolkozott: Mi a csudának voltam én akkor olyan buzgó mócsing avval a 10 e-maillel.
Ezután bölcs gondolatok következtek a levélben:
- ha a szomszéd utcában levő barátoddal évekig nem találkozol, nem hívod föl, meghal, te pedig nagyon szomorú leszel.
- mond ki mindig őszintén, mire gondolsz.
Hát én kimondom! Szomorú, hogy az Internet teret biztosít ilyen sületlen marhaságoknak, még szomorúbb, hogy vannak, akik ezeket komolyan veszik.
Végül a feladat: 3 órán belül el kell küldeni 10 különböző helyre ezt a zagyvaságot és akkor boldog leszek a szerelemben. Ha nem balszerencse fordítja ocsmány pofáját felém!
Hát tudjátok, én már ingyen utazom a villamoson és a vasúton (ha épen nem sztrájkolnak). Így talán érthető, hogy a boldogságot a szeretetben keresem, és nem a szerelemben.
És nem küldöm tovább az üzenetet. Képzeljétek el, ha a tízből csak 1 nem veszi komolyan a feladatot, nem küldi tovább az e-mailt és mint a példa mutatja meghal, akkor nekem a bíróság előtt kell felelni megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett emberölésért!

Hozzászólások

patakikatalin - április 17 2011 17:44:26
Töredelmesen bevallom, hogy nálam minden ilyen küldemény zátonyra fut. Nálam található a Bermuda háromszög is. A levelek ismeretlen helyre távoznak....
Küldjétek Bizalommal!!!!
Ezt nevezem "Időm Rablásnak!"
Rengeteg, olyan probléma létezik, amit valóban meg kellene hallani!
Szeretettel:Glica

Andy Jazz - április 17 2011 19:55:24
Kedves Glica!
A hiba valószínűleg az én készülékemben van, mert már vért izzadok, azért, hogy egy adatlapot összehozzak, de minden eddigi kísérletem zátonyra futott

Talán a napkorong nagyfönöke, ha lesz ideje kérvényemre egy pillantást vetni, intézkedni fog ügyemben! A másik megoldás az éhségsztrájk, vagy a síma munkabeszüntetés volna, de az itt nem hatásos, utolsó erőmből talán csak egy nekrológra futná! De ez olyan szomorú dolog volna! Nem igaz?

rapista - április 17 2011 20:29:38

patakikatalin - április 17 2011 21:02:32
Andy-az imént jártam magamnál, és én is hótt üres vagyok. Nincs azon egy szerencsétlen rajfigura sem....
A Kérelmed és is leszek szives alá dedikálni, mivel sors társak lettünk, de BARÁTOK nem lehetünk....
Talán az Angyalok.....
Ja! Én képtelen vagyok éhezni...hamar rosszul leszek. Találj ki valamit....vagy-zugeszek!!!!
Szép álmokat holnapra:Glica

Piroska54 - április 18 2011 09:55:49
Kedves Andy! Nem vagy egyedül kínlódásoddal, sajnos én sem tudok Glica barátja lenni, pedig nagyon akarok! A sok süket üziből már nekem is elegem van, de azok csak jönnek-jönnek. Gratulálok remek humorodhoz, írásodhoz! Piroska