|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Úgy érzem, hogy egy vers – nem iskolai, hanem irodalmi – elemzése akkor közelíti meg a legjobban a valóságot, ha végigköveti az elemzés az elemző útját, a verssel történő megismerkedést és behatolást a vers lelkébe, hogy ne használjam a kissé túlzó, kissé ízléstelen „titkai” szót. Mert a vers titkaiba, valódi titkaiba, behatolni nem lehet, hiszen azok a költő bensejében élnek.
 Gy.
VERSELEMZÉSEK I Áprily Lajos: Marathon
Egyetemista és fiatal tanár koromban nagyon divatos volt a verselemző-kötetek megjelentetése. És mivel hivatásomnál fogva is elemeztem verseket, nomeg szerettem is elemezni, írtam néhány verselemzést az akkor létező „Magyartanítás” című módszertani folyóiratnak. El is fogadták – aztán leváltották a szerkesztőbizottságot, és minden elsüllyedt. De nemrég valami csoda folytán megtaláltam az eredeti kézzel írott fogalmazványaimat, és – némi tűnődés és konzultáció után – úgy döntöttem, hogy felteszem őket. Ugyanis soha egyetlen versíró emberi lénynek sem ártott, ha elméleti kérdésekkel – köztük a versek elemzésével – is foglalkozik.
A verselemzésnek két oldala van: egy „objektív” és egy „szubjektív”
Az »objektív« rész foglalkozik a vers formai kérdéseivel, hogy megfelel-e valamelyik kötött formátumú vers szabályainak (pl. szonett, rondó, haiku,), megfelelő-e a ritmusa, továbbá a nyelvtani kérdésekkel (pl. a mondatszerkezettel)
A »szubjektív« pedig a tartalmi kérdésekkel, a mondanivalóval.
A vers szerkezete és a stilisztikai elemezése valahova a kettő közé esik.
Áprily Lajos: Marathon
Fanyar füstjét a langyos kékbe fújja
az áldozatra lobban róna-gaz:
a perzsa Tél hadát rohamra gyúlva
ott lent legyőzte a görög Tavasz.
Itt fenn, hol ritkul a fák borúja,
a fény egy holt rigóra sugaraz:
torzult nyakát a hűs avarba fúrja,
reá a barka sárga port havaz.
Hogy lent a mámor harsonái szóltak,
száguldva szállt első ünnep-heroldnak,
hol éber fák füleltek nesztelen,
s amit elérte fúlva és lobogva,
forró szívét a rengetegbe dobta
sistergő csóva-módra: Győzelem!
*
Úgy érzem, hogy egy vers – nem iskolai, hanem irodalmi – elemzése akkor közelíti meg a legjobban a valóságot, ha végigköveti az elemzés az elemző útját, a verssel történő megismerkedést és behatolást a vers lelkébe, hogy ne használjam a kissé túlzó, kissé ízléstelen „titkai” szót. Mert a vers titkaiba, valódi titkaiba, behatolni nem lehet, hiszen azok a költő bensejében élnek.
Először – olyan tizenhét-tizennyolc éves koromban – csak olvasgattam a verset. Ízlelgettem ritmusát, tempóját, rímeit, jelzőit, hasonlatait. A végén évek múltán könyv nélkül is tudtam, a nélkül, hogy valaha „megtanultam” volna. Ekkor elmondtam hangosan. Először csak magamnak, azután tanítványaimnak. Kialakítottam saját használatra a vers elmondási tempóját. Az első szakaszt középgyorsan, a második sor után kicsivel hosszabb szünetet tartva, mint a kettőspont után kéne, s a szakasz végén kissé lelassítva. Valahogy úgy, mintha hegytetőről néznék le a hegy lábához. Az első két sort csak megállapítom, a második két sort antik műveltségem és költői képzeletem hatására következtetem.
A második szakasz tempója lassú, hangja csendes, kicsit megilletődött. Mintha oldalt fordulnék, és eltűnődve nézném a rigót.
A harmadiké egészen gyors! Ez vízió már! Az első versszak félig véletlen képe sugalmazza a látomást: a rigó a maratoni hírvivő! Gyorsan, gyorsan, sietni, futár vagyok! A szakasz harmadik sora azonban lassít, utána nagyobb szünet jön, a közeledő rigót szemlélő néma fatörzsek vissza kell lépni a vízióba. És vigyázni kell: csak vessző van a sor végén!
A negyedik versszak is elég gyorsan indul, de a sorok végén viszonylag hosszabb szünetet kell tartani, itt már kezd kifulladni a hírvivő! S végül az utolsó sor valósággal kettétörik, a kettőspont után hosszú szünet, a hírvivő most szedi össze maradék lélegzetét, hogy elkiáltsa az utolsó szót: Győzelem!
*
Fanyar füstjét a langyos kékbe fújja
az áldozatra lobban róna-gaz
A vers rögtön (egy enyhébsmiley szinesztéziával kezdődik: „fanyar füst” – s utána rögtön jön a második, erősebb: „langyos kék”. Az első ízhatást és szagot, a második hőhatást és színt (főnevesült melléknevet!) kapcsol össze. A szinesztézia rendszerint megdöbbentő. Fanyar füst?? – Aztán hosszasan tűnődtem, hogy milyen jelző is illene jobban az égő kerti-mezei gaz füstjére, amely tavaszidőn ingerlően az ember orrába csap a kertek között járván – de csak egy másik szinesztéziáig jutottam el: kesernyés füst. És a kesernyés közel áll a fanyarhoz. Valóban, az ember ilyenkor egyszerre érez szagot és ízt.
A másik szinesztézia, a „langyos kék” már összetettebb. Egyszerre idézi fel a tavaszi ég világos kékjét, az enyhülő levegő langyosságát és a hegytetőről elénktűnő távol halványan elmosódó kékes színét. Mindezt együtt, egy szinte ösztönös gondolattal és azonnal tovább is lép, mert fontos
az áldozatra lobbant róna-gaz
No, itt aztán tűnődhet az elemző. Először is itt van a jelző és a jelzett jó kiáltó ellentéte, egymást ütő hangulata (áldozat>
Váratlan szókapcsolatok, felvetődő megválaszolatlan kérdések hajtják előre a vers élvezőjét, hogy tovább, tovább, mi lesz ezután?
A perzsa Tél hadát rohamra gyúlva
ott lenn legyőzte a görög Tavasz.
Az „áldozatra lobbanás” érthetővé válik, s a megszemélyesítésből az olvasó egyszerre érzi a tavasz ujjongó örömét és az emelkedett hangulatot, amelyet a szókép ébreszt. Mennyi asszociáció! Perzsa Tél: önkény, szenvedés (az ember eljuthat a »fagy bilincsei« gondolatig); görög Tavasz: szabadság, életöröm, szépség, Hellász – s közben a második sorhoz hasonlóan egy szokatlan, de éppen ezért igen expresszív szókapcsolat: »rohamra gyúlva«. S a versszak végén nincs felkiáltójel, csak pont. A költő egyszerűen tényként megállapítja.
A következő szakasz egészen csendes, szinte szomorú. Ború, holt rigó, torzult nyak, bús, havaz. Csend, tél, halál. S közben finom képek, „ahol ritkul a fák borúja”.
Sokáig nem értettem. Egészen addig, míg egy tavaszi délután a Bükkben barangolva le nem ültem egy sziklára a Bodzás tetején. Köröttem némán álltak a fák, úgy éreztem, szinte figyelik a fölöttük repkedő héja-párt; a közelben egy mogyoróbokor barkáiról pergett a por és a bükkök között valami meghatározhatatlan kékség volt. Fény? Levegő? Szín? Nem tudom, de hasonlított a borulathoz. Lentebb, amerre sűrűbben álltak a fák, erősebb volt, fentebb, felém gyengébb, majdnem azt mondtam, ritkább. Együtt volt minden, csak a kis holt rigó hiányzott, de könnyen odaképzelhettem a mogyoróborkor alá.
S láttam gondolatban Áprilyt, amint megállva egy kilátón felötlik benne az első két sor, „csak úgy”, s ahogy magában ízlelgeti, alakul benne a másik kettő, majd a szálas szélén megpillantva a kis rigót, fogalmazódik meg benne a második szakasz, és érik lassan verssé a kép és a hangulat. Így volt-e? Én így képzelem el és élem át a verset.
Mielőtt átmegyünk a másik két szakaszra, nézzük meg a verset kicsit mondattanilag is. Az első szakasz szabályosan feleződik: egy két tagból álló mellérendelő összetett mondat, mégpedig következtető. A második versszak viszont négyszeresen összetett: három kapcsolatos tagmondatból áll, s az elsőbe bele van ékelve egy helyhatározói mellékmondat.
A harmadik és negyedik versszak egyetlen többszörösen összetett mondat, hat tagmondattal: Időhatározói mellékmondat – FŐMONDAT – helyhatározói mellékmondat –/ időhatározói mellékmondat – 2. FŐMONDAT (kapcsolatos az elsővel) – tárgyi mellékmondat. A mondatok a verssorok végén fejeződnek be, kivéve az utolsó előtti sort, ahol a mondat átnyúlik az utolsó sorba, és az egy szóból álló utolsó tagmondatot szinte tizenötödik sornak teszi meg. A harmadik versszak váratlanul kötőszóval kezdődik, mégpedig bár időhatározói mellékmondat, tárgyi kötőszóval. De ezen – gondolom – még nem ütődött meg senki. Itt rohan a vers, megmámorosodva a tavasztól, s robbannak be az új váratlan képek: mámor harsonái, ünnep-herold, röpít a „száguldva szállt” alliterációja, a tavaszi „szerelmi mámor” és a (Le sacre du Printemps) felé. Éppenhogy csak elindulnak, amikor máris az éber, fülelő fáknál vagyunk. Túlzás ez a megszemélyesítés? Én nem érzem annak, sőt szinte realistának, ez közelíti meg legjobban a koratavaszi erdő hangulatát.
Az utolsó szakasz szinte ég, lángol: lobogva, forró szív, sistergő csóva módra. Ezzel a képpel vissza is érkeztünk a kezdő képhez, a tavaszi tűzhöz. Hogy a megérkező tavaszt gyújtó hatásúnak, lángolónak érzi, azt Áprily más verseiben is kifejezésre juttatta. Pl.
Nézd: már az erdőn láng szivárog,
az odvakat szikrák verik,
aranyos bőrű indiánok
már gyújtogatják a prerit.
Lángszőke nád lobogva lázad,
nézd: máglya már a tar csalit!
(Hallali)
*
A Marthon szonett, szép, szabályos szonett.
u – / – – / u – /– – / u – / u
u – / u – / u – / – – / u –
u – / u – / u – / u – / u – / u
– – / u – / u – / u – / u–
A négysoros versszakokban ötésfeles (hatodfeles) és ötös jambusi sorok váltogatják egymást, néhol egy-egy észrevétlenül megbújó spondeussal vagy (főleg a 4. sorokban) pirrichiussal. A háromsoros versszakok két ötös és egy hatodfeles jambusi sorból állnak. Rímelése szabályos szonett rímelés. Természetesen az egyenlő hosszúságú sorok egymással rímelnek.
a 5½
b 5
a 5½
b 5
a 5½
b 5
a 5½
b 5
c 5½
c 5½
d 5
e 5½
e 5½
d 5
A szonett az egyik legnehezebb versforma, ritka a jó szonett; de ha igazán sikerül, akkor ragyogóbb minden másnál. Tizennégy sorába bele kell férnie a mondanivalónak érthetően és tömören, minden szónak a helyén kell lennie. Sőt minden szótagnak, mert az szonett nyugateurópai verselésű, azaz a rímekre és a verslábakra egyszerre kell ügyelni.
Erre példa Marathon, melyben a helyén van minden szó, a költő egyszerre örül a tavasznak, gyászolja a halott rigót, s emeli fel az antik hősök sorába.
(Írtam: 1965 tavasz vége. 1967-ben bevittem a Magyartanítás szerkesztőségébe, ahol akkor elfogadták, de – mint jeleztem – végülis ejtették többi verselemzésemmel együtt.
Eredeti kéziratomból, módosítás nélkül.) |
|
|
- április 27 2011 20:05:02
Ez a bekezdés technikai okok miatt kimaradt, akárhogyan is igyekeztünk.
No, itt aztán tűnődhet az elemző. Először is itt van a jelző és a jelzett jó kiáltó ellentéte, egymást ütő hangulata (áldozat> <gaz!); de maga a jelzett összetett szó két tagja is ellentétes! A róna maga a végtelen síkság, („Börtönéből szabadult sas lelkem / Ha a rónák végtelenjét látom” – Petőfi; de a természetirodalomban tájékozottabbak óhatatlanul Bársony Istvánra is gondolnak. S Bársony éppen a vers keletkezése idején volt a legolvasottabb.) A gaz pedig a kertekben gyűlik össze, legföljebb a parkokban, vagy no, az erdőszéli „gazosban”: elszáradt fú, tavalyi hervadt levél, levágott gally, esetleg némi szemét. És most áldozatra lobban! És mitől lobban? Magától? Más gyújtotta meg? És miért áldozatra? Magát áldozza föl? Vagy más áldozza föl hálából, mint a régiek? |
- április 28 2011 06:21:22
Kedves Domokos Bátyám!
Élvezettel olvastam verselemzésedet és csodállak nagy tudásodért.
Szeretettel: Évi. |
- április 28 2011 08:26:00
Analitikai pontossággal szedted szét elemeire ezt szonettet.
Érdekes és tanulságos volt.
De szerettem anno verset elemezni...... gimis koromban.
Szeretettel Joli |
- április 29 2011 09:14:36
Jó ötlet, sajnos egy barátom elemzése egy versemről, ami nincs meg nekem, csak a neten, a nevemre keresve találtam a meg a címét és hogy a Magyartanítás közölte - ma már nem érhető el! |
- április 29 2011 11:37:04
Kedves NDI!
A tudásod elismerésre méltó, és nagyon sajnálom, hogy a későbbiekben nem értékelték, pedig ezt az elemzést tankönyvbe tenném. Egyébként megjelent máshol, később ez az elemzés? Mindenesetre sok évvel ezelőtt én értékeltem volna egy ilyen verselemzős könyvet az érettségi előtt.
Tetszik ez a kezdetű rész: "S láttam gondolatban Áprilyt, amint megállva egy kilátón felötlik benne..." Nem magyarázod bele a versbe, hogy az hogyan született, hanem leírod, hogy Te hogyan képzeled el a vers születését, de teret engedsz az Olvasó fantáziájának is. Ezt én nagyon értékelem.
Feláll a hátamon a szőr, még ennyi év után is, amikor akármelyik versről kijelentik, hogy az így született és kész. Saját magamról tudom, hogy egy vidám rajzfilm után is, ha olyanom van, képes vagyok egy nagyon szomorú verset írni minden ok nélkül. A vers születésének körülményeit csak a Szerző tudja, vagy tőle kell megkérdezni, vagy ha nem lehet, akkor az ilyesmit ki kell hagyni az elemzésből, vagy úgy leírni, ahogy Te is tetted.
Gratulálok ehhez az elemzéshez! Felfrissítetted a tanultakat.
Üdv: Mab Tee |
- április 29 2011 19:48:43
Sajnos elemzéseim sehol sem jelentek meg - csak most itt. Van még, majd azok is jönnek. Köszi szépen az eddigi elismeréseket. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
