Napkorong

M

- Látod gyermekem, ha nincs vele a kutyája, nem lát, nem hall és ez a mi szerencsénk. Hamarosan elérjük a régi vágást. Egy hatalmas bozótos, jó takarást ad az őzeknek. Szépen befedi a hátukat. Helgához, gyermekkori barátság fűz. A szüleinket a vadászok fegyvere ölte meg, szinte azonos időben.- A délutáni fényoldalról érkezik, az árnyék hosszant nyújtózik. A szél ereje növekedik és lassan, de hűlik a levegő.-
- Éjszakára itt maradunk a vágásban. Helga néni örülni fog a látogatásunknak.
- Szerbusz Malvina!- érkezik egy kedves hang a bokor alól.- Már régen figyellek titeket, hogy jöttök a hegyoldalon lefelé. Ha nem tévedek ez itt a kisfiad.
- Jaj! De rám ijesztettél, Helga! Kora reggel indultunk Gergővel és kalandos utunk volt. Gergő remekül viselkedett egész nap.
- Örülök, hogy meg ismerhetlek. Igazán életerős, remek gyerek vagy. Büszke lehet rád az Édesanyád! Malvina pont jókor érkeztetek, szükségem lesz a segítségedre. A fájások már jelentkeztek és egyre gyakrabban. Szerintem, reggelre végzek…
- Gergő, menj le a völgybe és feküdj le pihenni. Hosszú volt az út idáig, bizonyára fáradt vagy. Remekül viselkedtél, megdicsérlek. Pár napot itt maradunk, segítenem kell Helga néninek, szülés előtt áll. Minden percben megjöhet a kis gida, vagy gidák.
- Jó éjszakát Mámeczó, sokat tanultam tőled. Örülök, hogy ilyen anyukám van. Reggel találkozunk!- Gergő összegömbölyödik, és mély álomba merül.- Nagyon szépeket álmodik és boldog. A nap minden pillanatát újra meg éli. Színes lepkék szállnak át a feje fölött…
Helgának erős toló fájásai jönnek. A fény fokozatosan kiköltözik a vágásból, és az éjszaka közeledik. Hüvös szél rázza meg a tölgyfa leveleket. A teli hold bevilágít a bozótosba. Az őz suta vajúdik, egyre szárazabb a szája. Fájdalom csillan a barna szemekben. Elviselhetetlenek a fájások. Egyre erősödnek. Csillagok villognak a messzeségben, biztatóan, bátorítóan. Az éjszaka hangjai kerítik körül a szenvedő jószágot. Bagoly szárnyak suhognak a tölgyes fölött. Fekete bundájú róka szuka oson a bokrok alatt. Az éjszaka mindenkire fekete köntöst borít. Odavesztek a színek. Fekete fenyves, fekete hangját hozza a szél. Fekete macska testéből, fekete nyávogás születik. Helga, ereje végső határán van. Rettegéssel tölti el az éjszaka. Ragadozók szemei csillannak a színek nélküli éjszakában. A torka majd szétszakad a szárazságról. - Egy korty vizet szeretne!- Köröznek fölötte és körülötte a ragadozók a vér szagra gyülekeznek. Malvina egyfolytában őrködik a barátnője mellett. A gidának nem eshet baja! Egy utolsó toló fájással, megszületnek a gidák. Két gida érkezett bele az idei tavaszba. Helga szenvedései véget értek. Kimerülten fekszik, és ott pihegnek az ő drága kis gidái. Anyuka lett! Reggel, ha föl kel a nap, mindenki megláthatja az Ő kincseit…
Meleg áramlat érkezik dél felől. Vonat füttyöt hoz a szél. Repülőgép zúgása dübörög bele a völgybe. Kora hajnalban az énekesmadarak ébrednek a fészek mélyén. A nap fénye még messze jár, ám ébred az erdő. A ragadozók vissza húzódnak a rejtekhelyükre és egy új nap bontakozik. A gidák békésen szunyókálnak az anyjuk meleg testéhez bújva. Az egyenletes szívdobogás álomba ringatja őket. Malvina is elaludt hajnal felé. Az éjszaka során, rengeteg levélke penderült szét, önmagából. Sűrűsödik a bokor takarása. Édes akácvirág illatot hozott a szellő a közeli rétről. A hegyek csúcsain szökell át a fény, majd lassan alá kúszik a völgyekbe. A vágás szélét is elérte a meleg levegő. Az esti ködöt tologatja, oszlatja maga előtt. Végre oda ér a gidákhoz. Egy helyben áll és nem mozdul az ámulattól. Két bű-bájos gidát talált az anyjuk oldalán. Fehér pöttyök, vörös bundán. Egy zöld szigeten lelte meg ezt a két kis csodát! A szomszédban a nagy ezerjófű nyitotta ki pompás virágait. Amott a réti iszalag lila virágai csoportosultak. Amerre a szem tekint, ünnepi hangulatba öltözött a táj. Pacsirták szállnak föl a tiszta kék égbe, és ott dalolják a legszebb dalokat. Itt a tavasz, itt a tavasz! Gergő korán ébredt és csendesen lépkedett az anyja mellé. Malvina rögvest ki nyitotta a szemét. A fiára mosolygott szeretettel.
- Láttad őket?
- Nem. Kiket?
- Hát a gidákat! Az éjszaka megszülettek, Helga néninek. Gyere, nézzük meg őket.-Csendesen odamentek az őzekhez. Három vörös kupac szunyókált. Szinte föl sem lehetett ismerni, ki kicsoda. Végre, Helga is felébredt. Csodálatosan ragyogtak a barna szemek. A pettyek is megmozdultak, helyet változtattak.
- Estére már talpon lesznek ők is.- mondja szelíden az anyjuk. Párnap után neki indulnak a világot fölfedezni. Olyan erősek és ügyesek lesznek, mint te, Gergő. Meg látod, jókat fogtok játszani a réten. Adjunk nevet a kicsiknek- javasolja Helga néni.
- A kis lány legyen:- Olcsi
A kis fiú legyen:- Palcsi
Igazán remek neveket választottál, Gergő.- Az egész napot közösen töltötték el a vágásban. Szerencsére még fegyver hangját sem hallották. Sok tennivaló nem akadt, a kicsik békésen szunyókáltak. Helgának nem kellett messzire menni táplálékért. A közelben volt minden ízletes falat. Evés után ő is lepihent Olcsi és Palcsi mellé. Sok pihenésre tartott igényt a család. Egyre több irányból jelezték a gidák megszületését. A kóbor kutyák még nem fedezték föl ezt a vágást. Túl messzire került az emberektől, nem háborgatja senki. Nyugodt körülmények között érkeztek az apróságok. A napok gyorsan szaladtak. A gidák egy hét után talpon voltak. Mámeczó úgy döntött, hogy haza mennek a csapathoz. Gergő is rengeteget erősödött, itt más íze volt a fűnek. Ízletesebb, táplálóbb. A sziklákon sokat gyakorolt, hogy elkápráztassa a többieket.
Nehéz volt a búcsú, a szíve majd meg szakadt, hogy ott kell hagyni azt a szép helyet. Könnyes szemekkel nézett vissza. Egyre távolodtak a hegy csúcsától, már a vágásból sem látszott semmi. Nem volt könnyebb az út visszafelé. Sőt! A vadászok megszállták az erdőt. Mindenhol fűrészgépek visítoztak. Teherautók vitték az erdőt a hátukon. Eddig télen vágták a fát, most szünet nélkül dübörög a hegyoldal. A régi vágások lassan összeérnek az újakkal. Szabadon süvít az északi szél a Tátrából lefelé. Egyre erősödik az ereje, magával sodorja a fiatal bükkfákat tövestől. Felhőszakadások özönlenek le a csupasz hegyoldalakon. Mocskos, árvizek hömpölyögnek a völgyekben. Villámok hasítják ketté az eget. Félelmetesen morajlik a vidék. Az emberhez nem méltó cselekedet, amit végbe visz! Magára haragítja a Természet erőit. A muflonok nehezen haladnak előre, remeg a föld a lábuk alatt. Rémülten bújnak össze egy-egy villámláskor. Malvina nem kedveli a vihart. Az ember is itt lehet a közelben, fegyver a kezében. Minden bokor alá oda bújnak, ömlik a víz, dübörög a hegyoldalon lefelé. Sártengerben csúszik a lábuk, nincs miben kapaszkodni. Legalább száz vízesés szegődött a nyomukba. Végre irányt váltott az áradat. Tetőtől talpig sarasak lettek mind a ketten, de életben maradtak. Az otthoni rétek illatát hozza a szél. Nagyszerű dolog haza érni, otthon lenni. Itt minden és mindenki ismerősen köszönti őket. Gergőre alig ismertek rá a többiek, olyan sokat erősödött. Azt hiszik, hogy a nehezén átjutottak. Tévedtek, a java még hátra van.
Sok mindent gondoltak, a jövőt tervezték, ám az életük más irányba rendeződött. A pacsirtadalos napok elvesztek a vastag szürke felhők közé. Napokra elténfergett a nap fénye, melegsége. A súlyos fellegek a fák tetejét kaszálták szünet nélkül. Katasztrófa napok, hetek jöttek egymás nyomában. A Kárpátok letarolt útjain tébolyodott szelek nyargaltak lefelé a jeltelen határon át. Ha leállt az eső, dunsztolódott a forró, párás levegő. Átláthatatlan vízoszlopok születtek, röpke percek alatt. A pára iszonyatos gyorsasággal költözött föl az égiekhez, hogy estére alá zúduljon, fájdalmasan, keservesen. Gergő gyorsan nőtt fel az ilyen terhek alatt. A muflonok, őzek, szarvasok, vaddisznók menekültek az áradt előtt. Nem mindenkinek sikerült ez a rémséges feladat. Gergő és Malvina sorsa különlegesen lett megírva…

I.rész: Egy kis Muflon, egy napja
II.rész: Gergő világot lát
III.rész: Gergő tavasza
IV.rész: Gergő és Glica álmai
V.rész: TIM és TOM
VI.rész: Az erdőn táncoló lángok
Glica

Hozzászólások

Borsosirenke - április 29 2011 23:00:27
Gratulálok! Ez gyönyörű!

Megható és tanulságos. Nem baj,
hogy nem az eleje a történetnek, de i d e t a l á l t am és
itt is maradtam. szeretettel ölel Irénke

patakikatalin - április 30 2011 07:52:04
Köszönöm Irénke a kedves szavaid.
A történet első fejezete is itt van, csak ő már "elbújt."
(egy fejezetet ketté bontok, és egymást követően töltöm föl. Ez is igy látható.)
Ha legfelül rá jelzel a "Szerzők és novellák"-ra ott sok régi irást olvashatsz. Csemegézhetsz kedvedre! Ismerősöket is TALÁLSZ!!!
Szeretettel:Glica