Napkorong

V

Mikor az ember szürkehályog-műtét okán bekerül a kórházba, a dantei mondás jut eszébe: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Az ember itt hirtelen olyan parányinak és tehetetlennek érzi magát, mint a kenyérszeletelő-gép talpa alá beszorult morzsa.
Belépés után azonnal egy üvegfallal körülzárt kihallgató terembe kerül az ember. Itt leültetik egy székre, ahol vár, vár de nem történik semmi. (ez a puhítás). Majd hirtelen egy asztali lámpa vakító fénye vág a szemébe, és az árnyékban ülő személy, ellentmondást nem tűrő hangon elkezdi a kihallgatást. Mivel hályogos szemem nem bírta a vakító fényt, mindent bevallottam, amit kérdezett a hang. (Hiába, én nem vagyok olyan, mint a filmekből ismert hősök, Charles Bronson , Belmondo és a többiek, akik az ilyen csapdákból könnyedén kivágják magukat!) Elmondtam az életemet, betegségeimet, szerelmeimet, lakcímemet, majd a kihallgatóm parancsára reszkető kezekkel átadtam a személyi igazolványomat, és a TAJ-kártyámat is. Ekkor a homályból előlépett a kihallgató főtörzs-őrmester is, (a későbbiekben kiderült, hogy itt főnővéri rangban szolgál). Megnyomott egy csengőt, mire jött egy nővérnek álcázott foglár, aki karon ragadott és a cellámba kísért.
Itt már három, hályogműtétre elitélt tartózkodott. Nagy örömmel fogadtak, -később kiderült miért - és ahogy az már ilyenkor lenni szokott, azonnal a betegségre terelődött a szó. Az egyik azonnal bátorítani kezdett, -ez a műtét csak egy rutinműtét, minden ezerből csak egy nem sikerül- Ha nem hiszem el, menjek át a szomszédos 20 ágyas kórterembe, ahol csupa ilyen 0,001-es ember van, ők igazolhatják a tételt. Kösz nem! –válaszoltam rémülten. A másik barátságosan megveregette a vállamat, és a mindent tudók magabiztosságával –hogy ne féljek- elmesélte a műtét lefolyását. Itt egy –ismerve a korházak jelenlegi nehéz anyagi helyzetét-, új módszert dolgoztak ki. Ennek az a lényege, hogy négy beteget operálnak
egyszerre. A fáradságos helyi szöszmötölés helyett, kiveszik a négy hályogos szemgolyót, és beledobják egy intelligens mosóport tartalmazó vájlingba, hogy a hályog felpuhuljon. Ez után CIF folyékony súrolószerrel addig súrolják a hályogos részt, hogy a szemlencse apró kalapácsütésekkel könnyen eltávolítható legyen. Ezután kétkomponenses ragaszót kevernek ki, és a műanyag szemlencsét a helyére ragasztják, majd a szemgolyót visszateszik, a kipúderezett szemgödörbe. Még egy utolsó ellenőrzés, a szemgolyót néhányszor megpörgetik, hogy jól mozogjon a helyén, majd néhány öltés és a műtétnek vége. A beteg azonnal hazamehet.
Sorstársam nem akarta elhallgatni a műtét kockázati oldalát sem. Előfordul –mondta-, hogy a síkos szemgolyó kiugrik az operatőr kezéből és elgurul. Ilyenkor pánikszerű keresgélés indul, a műtét miatt elsötétített teremben. A megtalált szemgolyót aztán nedvességre nem érzékeny, ipari porszívóval portalanítják, és a munkamenet folytatódik. Megfigyelték, hogy a takarítónők porzsákjukban ürítés közben szemeket találtak. Ezek valószínűleg olyan helyre gurultak, hogy a keresők nem találták meg. Hogy lehetséges mégis, hogy mindenki ép szemmel távozott? Erről talán a műtét helyéről utolsónak, hátán fekete zsákot cipelő műtőssegéd tudna beszámolni. A jól értesültek szerint, a zsákban kutya-, és macskatetemek vannak. A végkövetkeztetés levonását a nyájas olvasóra bízom. Előfordult az is, -folytatta emberünk-, hogy a sötétben elcserélték a bogyókat, és amikor a páciens belenézett a tükörbe, meglepődve tapasztalhatta, hogy az egyik szeme barna, a másik kék.
A további mesélést gyorsan be kellett fejezni, mert jött a nagyvizit. A belépő társaságból jó fél méterre a talajszinttől lebegett a prof. Orvosnak és nővérnek öltözött angyalok vontatták őt méltóságteljesen. Amikor az én fekhelyemhez ért, rámirányított egy csövecskét, amelyikből hirtelen olyan fénysugár lövellt ki, hogy térdre kellett borulnom. Kelj föl és láss, holnap meg leszel operálva, hallottam a prof hangját.
Tehát eljött a nagy nap, a műtét napja. A műtőben egy nagy lepedőt tettek rám, és egy egylyukú sísapkát húztak a fejemre. Gondolom azért, hogy ne láthassam az ép szememmel a beteg szemem műtését. Műtét közben csak a mosószeres ibrikek zörgése, és a „Grálok lovaglása” című Wagner opera zenéje hallatszott.
A műtét sikerült! Első utam a tükörhöz vezetett, megkönnyebbült sóhajtás: mind a két szemem barna volt. Majd sietve a műtő kijáratához. Most itt állok, és várom, fekete zsákkal távozik-e a műtőssegéd?

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - május 11 2011 19:52:59
Kedves Andy!

Valóban horrorba illő történetet írtál a szemműtétről.
Még belegondolni is rossz!
De sikerült végigolvasnom, tetszett!!!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

gyongyszem555 - május 12 2011 07:13:04
Kedves Andy!
Nekem ez a történeted túlságosan morbid.
Ugye nem haragszol, hogy ha én sem tudok most jót írni Neked.
Szeretettel: Évi.