Napkorong

_Bocs vörös de muszály volt feltenni :D (+18) A történet a 9. kör démonjairól szól. Akik fel lázadtak lucifer ellen és a földre jöttek mészárolni az erkölcstelen embereket. Azazel egy félig ember félig kabóca ( Halálbogár) az illusztrációt készítette Sparks

V

Este volt, esős este, mikor a szakadt rongyokba csavart lány be ért a faluba. Láthatóan nem volt hova bújnia az eső elől. Egy sikátorba ment ahol a földre ülve próbált örök nyugalomra térni. Azonban a sikátor túloldalán egy nagydarab tagbaszakadt férfi közeledett felé, nem volt menekvés. A férfi egy mélybarna kopott fadarabot vett elő és teljes erővel fejbe vágta vele a lányt, aki ettől elernyedt testtel terült szét a sárban. Az eső még mindig sűrű nagy szemekben szakadt, de már reggel van. Az esti lány most egy nagy függőleges fa táblához volt kikötözve. A rongyokat amire magára tekert elvették, csak néhány intimebb helyet takart ruha. Mikor felébredt a lány fázott, és nagyon reszketett. Egy kis idő múlva a tagbaszakadt férfi is megérkezett. Megállt az ajtófélfának dőlve és gyönyörködve nézte a lányt.
- Ejha nem is volt olyan rossz a tegnapi fogás. Fázol szépségem? Na had halljak egy két vérfagyasztó sikolyt.
- A fickó odament és teljes erővel arcon ütötte.
- Sikíts te szajha!
- De a lány mint aki megnémult csak révedt a távolba. Ekkor a férfi megfogta a lány mutató ujját és a lány csuklójáig feltörte, de a lánynak arcizma se rezdült. A férfi pár pillanatra elnémultan tátott szájjal nézte az eseményeket, de megrázta magát és egy késért nyúlt. A kést a lány combjába döfte, de az még csak meg sem mukkant, sokkal inkább mosolygott. A férfi zihált és rémülten nézett a lányra aki most már az ő szemébe mosolygott. Egy fekete " valami szivárgott át a korhadt fapadlón, majd alakot öltött. Egy vörös hajú lány volt az. Éj fekete öltönyt viselt. A férfi hátrahőkölt:
- Mik vagytok ti sátán fatyjai!?
- Jellemző. Nőket rabolsz, arra élvezel a sikítanak neked, kínzod őket, és te vagy a falu papja, és ezek után van bőr a képeden azt mondani hogy én vagyok a sátán fatyja? Azazel elintézed?
- A lány csak halk kattogó hangot hallatva bólogatott. Megrázta magát, és a kötelek elpattantak. Az öltönyös arrébb állt majd Azazel egyre közelebb ment a paphoz. A falulakók éktelen sikításra lettek figyelmesek. A papból csak egy csupasz csontváz jelezte hogy a 9. kör démonjai itt jártak. Megunták az istenek tehetetlenségét, és hogy az emberek ennyire erkölcstelenek. Belzebúb (Alias fekete öltönyös) vezetésével az erkölcstelen emberiség kiirtásán fáradoztak. Belzebúb sokkal inkább volt gyerek mint vezér. Túl heves volt forrófejű. Talán a forrófejűségének köszönhette hogy kieszelt egy támadást egy falu ellen. Azazel persze mindig követte, hogyisne követte volna. Számára több volt mint egyszerű vezér, szerelmes volt belé. Az élet viszont kegyetlen, Azazel képességeinek köszönhetően nem szólalhatott meg. Bármennyire vágyott rá nem mondhatta ki amit gondolt Belzebúbról. A kommunikálás nála morze kódot kattogás volt. Mivel nem mindenki érti a morze kódot ezért most írni fogom amit kattogott... A faluban mintha hangyák futkároznának miután felzavarták őket úgy szaladgáltak az emberek. Lilyth és azazel bal oldalól tartotta fel őket, míg Belzebúb és Felix a jobb oldalért kezeskedett. Sikerült mindenkit megölniük, a falu csak egy nagy kupac korom és parázs lett. Néhol még nyögések hallatszottak. Azazel egyedül sétált a leégett faluban. Félt, tudta hogy tetteit hamarosan megtörölják. Az előtte fekvő parázs halom elkezdett nőni és lassan egy emberhez hasonlító alakot vett fel. A parázsból egy tetőtől talpig fekete ruhás férfi kelt föl. Arcán maszk volt és lélegzőnyílásain vastag gőzfelhőket engedett ki. Szemei vörösen izzottak. Egész testével hátragörnyedt, fém száját kinyitva nagy tűzcsóvát kiengedve ordított. Majd megint kiegyenesedett, és szembe fordult Azazellel. Azazel haját igazgatva "mondta" neki :
-Tudtam hogy eljössz értünk, csak azt nem hogy ilyen hamar.
- Most túl lőttetek a célon, mind a négyen azonnal visszajöttök.
- Beszélhetnék előtte Belzebúbbal?
- Hát eredj!
- Azazel lassan komótosan lépdelt az égő faluban, de Belzebúbot nem volt nehéz megtalálni. Mikor Azazel elé állt arcán megfagyott az az elszánt vigyor.
- Mi van? Ne állj az utamba!
- Azazel nem szólt semmit, elkapta az arcát, és megcsókolta. Belzebúb szemei kikerekedtek.
- Ezt most miért kaptam?
- Még mindig nem érted? Szerelmes vagyok beléd, csak a nagyképűséged miatt észre sem veszel.
- Belzebúb magához ölelte Azazelt.
- Itt van mi?
- Azazel csak halkan bólogatott. Szemei könnyeztek.
- Srácok itt végeztünk menjünk Georgehoz.... pedig milyen szépen indult.
- A démonok visszatértek a pokolba hogy elnyerjék méltó büntetésüket Lucifertől. Egy óriási kiemelkedő sziklán volt Lucifer trónja. Belzebúb, Lilyth, Felix, És Azazel szemlesütve sétálltak a trón felé. Azazel hirtelen megállt és visszanézett Belzebúbra, szemei teli voltak fájdalommal. Majd egy nagyot sikított és mindnyájan elájultak. (Kivéve George és Azazel.)
Belzebúb fejét fogva tápászkodott fel.
- Úristen hol vagyok?
- George fölé guggolva mondta neki.
- Elájultatok. Azazel bevetette a hangját. Engem meg száműztek... hála nektek.
- Azazel hol van?
- Előtted.
- Azazel Belzebúb lábai előtt feküdt szörnyen összeégve nyögni próbállt. Belzebúb az ölébe fektette. Még mindig sírt.
- Azazel miért tetted ezt? Miért rontasz el mindent? nekem kellene meghalnom nem neked. A fenébe is!!
- Belzebúb lesütött szemmel vicsorogva sírt.
- Azért tettem mert... szeretlek.
- Azazel szemei hirtelen tágra nyíltak és többé nem zárultak le soha. Belzebúb lelkében óriási düh gerjedt. a folytatás csak tőletek függ.
R.P.C.