|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_ V
-Gyerünk, csípd el a láncot!
-Hun a csípőfogó? Te hülye, a nagyobbat kellett vóna…!
-Mindeggy, ez is jó lesz…
-Csendesebben marhák, még idegyün a zsaru…!
-Gyün a fenét, nem hall minket senki…egy ház sincsen a közelbe…
-Fogjátok mán be a pofátokat… kezetek járjon! Vaker, add a hidegvágót. Te, Öreg, a villáskúccsal lazíccsad! Potyó, adogassad a lemezeket!
-Te meg mit parancsúgacc? Nem vagy te főnök…
-Hát ki a főnök, te barom? Ne okoskoggyá nekem, mert szétverem a pofád… - a nagydarab férfi fenyegetően emelte ökleit, s a kisebb meghunyászkodott.
-Jóvan, na…most mit ugrász? Haggyá mán… inkább eriszd le …!
-Gyerünk, siessünk! Végin még télleg ide eszi a fene a Jóskát…
-Ugyan mán, a babájáná van az ilyenkó…
-Az ördög nem alszik…kapd el mán, ne essen a fődre…! Akkorát kondú, hogy felébred a falu!
A négy férfi kapkodva dolgozott. A fém építmény fokozatosan lecsupaszodott kezeik nyomán, lassan előtűnt a váza. Lehántolták borító lemezeit, mint kukoricáról a csuhét. A torony tetején ügyködő férfi módszeresen eregette le társainak a nagyobb fémdarabokat. Néha egy-egy megcsúszott, fémes döndüléssel ért földet, és a tolvajok szisszenve kémleltek körbe a sötét mezőn. De csend feküdt a tájon, a távoli házak ablakai sötétben maradtak, békés álomban, csak távoli kutyaugatás hangzott fel néha. A helyi rendőr tisztét ellátó Kis Jóska horkolva szuszogott szeretője oldalán. Jól mérték fel előzőleg, hogy ma éjjel nem lesz szolgálatban… S ha még úgy is volna, akkor is a falu utcáin keresne rablókat, könnyű prédaként ígérkező csűrök, konyhák, garázsok tájékán, melyek a ritka tolvajlások első számú célpontjai voltak. A mezőt, ahol a torony állt, még egy kis patak és fasor is elválasztotta a falutól, és Jóska napközben is ritkán egyengette arra lábait…
A rendőr tehát sehol sem tűnt fel, a mezőőr a kukoricásban… a tolvajok senkitől sem háborgatva tevékenykedhettek. Le is bontották egészen a csupasz vázig és teherautóra rakták a torony fémrészeinek nagyját, hogy a hajnal első sugarainak feltűnésekor, mikor a házakban ébredezni kezdenek a korán munkába menők, s kitörlik szemükből az álmot a szorgos asszonyok, ők a szerzett zsákmányt ponyvával letakarva, a városba hajtsanak, ahol a színesfém-telepen jó árat ígértek a holmiért.
A telep csak nyolckor nyitott, ezt ki kellett várniuk. Addig ittak a közeli kocsmában néhány felest a hajnalban sietősen munkába igyekvőkkel, kik ásítozva dideregtek a hajnali hűvösben.
A tolvajok nem fáztak. A leleplezéstől való félelem gyorsaságra ösztönözte, az éjszakai munka felpezsdítette őket. Meg is izzadtak alaposan, s a bevitt szesz is hevítette vérüket. Jó volt arra gondolni, hazatérve ledobhatják magukat az ágyra, kipihenhetik a rohammunka fáradságát.
Az átvevő jól fizetett a lopott holmiért. Lerakodtak, majd igazságosan elosztották a pénzt, és virágos jókedvvel indultak haza. A nap már teljes erőből szórta sugarait, valahol delet harangoztak, nem is bírták a meleget, inkább felkapaszkodtak a platóra, csak a sofőr szenvedett a vezetőfülkében, a volán mellett.
-Ajj, de meleg lesz máma is… - törölgette homlokát a Potyónak mondott.
-Az… kánikula… - tódított a másik.
-Megfürdök, oszt irány az ágy… olyan büdös vagyok mán, mint a disznó… meghúztam a vállamat is…
-Hát, megizzadtunk a kapkodásba… ajj, de jó lesz a forró vízbe elfekünni…!
Helyeslő morgással nyugtázták a felkiáltást, aztán csak gubbasztottak a platón, a finom, hűs légáramlatban, míg a kocsi elérte a falut, s a főutcán sorra egymás után lerakta őket a lakhelyüknél.
A főnökként viselkedő férfi maradt utoljára. Az ő rozzant teherautóját használták a bűntett lebonyolítására, s most kinyitotta kocsibejáróként szolgáló, régen szekerek beállására alkalmas, deszkákból összerótt fakapuját, mely minden kíváncsiskodónak megálljt parancsolt, s beállt a nagy udvarba. Tűzött a déli nap, hátán folyt az izzadság, s nagyot kiáltott a hátsó kert felé, ahol az asszony ruháját látta megvillanni.
-Hej, Eszti! Gyere, oszt csinálj nekem egy jó forró fürdőt…! – s már elképzelte kéjesen, hogyan merül az áldott vízbe.
-Hát most kell hazagyünni? –jött sietve az asszony. – Egész délelőtt kerestelek… Hun járkáttál iccaka, mi? Te csavargó…
-Ne papojjá, csinádd a fürdőt…
-Abbó te nem eszel…nincs víz a faluba…
-Mi????
-Iccaka lelopták a víztorony fémrészejit…meggyengűtt a váza, és összeroskadt… hetekig nem lesz víz… hogy száradna le a kezük a disznóknak…!
|
|
|
- május 15 2011 16:16:21
haaszi!
Sajnos mindent ellopnak ami nem lángol! A következmény nem számít!
Jól megírtad, gratulálok: Pircsi |
- május 15 2011 16:20:01
Kedves Irén!
Igazán jó kis novellát írtál a fémlopásról! Amikor a toronyról tettél említést, majd amikor írtad, hogy a fáradságos munka után vágytak a forró fürdőre, akkor már sejtettem, hogy a víztoronyról lehet szó, és egy kis "kárörömöt" is kezdtem érezni a tolvajok iránt.
Most aztán fürödhetnek hideg vízben!
Jó volt olvasni. Gratulálok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 15 2011 16:21:16
Gratulálok!
Jól megírtad, a vége jó csattanósra sikeredett!
Szeretettel üdvözöllek: Évi. |
- május 16 2011 07:46:20
Életbőlvett történet, jól előadva. Gratulálok!
Több milliós károkat okoznak ezek a pusztításaikkal. Ennyi energiát é p í t é s r e is lehetne használni...! Akkor már rég gazdag ország lennénk!!! Üdv. Irénke |
- május 16 2011 18:41:03
Nagyon tetszett! Remek írás, remek stílus és nagyon jó ritmusérzék.Csak dicsérni tudom.
Gratula: Böbe |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 03. péntek,
Kornél, Soma napja van.
Holnap Ulrik napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
