Napkorong

V

Mikor még tizenéves fejjel elém tárult az élet sok mindent nem értettem féltem sok mindentől gátlásos voltam. Mint mindenki más. Mikor valamit nem értettem mindig édesapámtól kértem segítséget, mindig volt valami története az esettel kapcsolatban bármi is volt az. Aztán persze én lent ragadtam a műhelybe, és ő csak mesélt és mesélt. Teljesen más világ volt az amiben ő nőtt fel és amiben nekem kellett fel nőnöm. A régi világ mikor mindenki jó tanuló volt soha senki nem követett el hibákat ő meg pláne nem. Persze most elmerengve igaza van, jobb volt akkor az élet, egyszerűbb, de mi van a mával? Nos ha belegondolok eszembe jut egy történet amit édesapám mesélt nekem. Éppen egy háborús filmet adtak a tévében ami nem volt mindennapi. Valahogy sikerült megnéznem egy bő félórát belőle. Az embereket a filmben egy sötét szobába zárták. Később persze rá jöttem hogy egy bunker volt. Hevesen dobogó gyermeki szívvel rohantam át a műhelybe.
- Apa apa mi az a sötét szoba?
- Az egy kivilágítatlan szoba.
- Nem úgy most néztem egy háborús filmet és az embereket bezárták egy sötét szobába.
- Szerintem tudom mire gondolsz fiam. Ülj le elmesélem mi az a sötét szoba.
- És ő mosolyogva megpödörte a bajszát és bele kezdett a meséjébe.
- Mikor olyan fiatal voltam mint te én is ugyanígy faggattam nagyapádat. És ha hiszed ha nem én is meg kérdeztem a sötét szobát. És akkor nagyapád elmesélte hogy amikor ő harcolt a háborúban. Azokat akik rosszalkodtak bezárták a sötét szobába és soha nem engedték ki őket. Volt aki 20 évig is eléldegélt a sötét szobában.
- De apa hogy tudtak élelem nélkül élni.
- Fiam a sötét szoba be volt nekik ültetve árnyékvirággal és magány babbal.
- Azok meg mik?
- Növények fiam. Sötétben nőnek ki csak.
- De jó.
- Nem jó. Keserű az ízük.
- Akkor de nem jó.
- Így igaz kisfiam. Akkor most te jössz a mesével.
- Milyen mesével?
- Mit kerestél a tévé előtt fél hét után?
- Emlékszem hogy utána egy hétig szobafogságban voltam de meg érte.
Édesapámnak nagyon gazdag fantáziája volt. És akármiről mesélt mindig élvezettel hallgattam. Néha hiányzik, de ez már nem az ő ideje, ez a mi időnk kedves társaim.
Na had halljam a meséiteket :)
Robert.P.Clown.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - május 18 2011 19:45:46
Kedves Robert!

A történet valóban elgondolkodtató. Szerintem ma sem kellene a kisgyermekeknek nem nekik való filmeket nézni a TV-ben, csak az a baj, hogy már fényes nappal is láthat olyanokat, amelyeknek látványa félelemmel töltheti el. A kisgyermekkori félelmek kihatnak a felnőtt korra is!

Üdv.: Torma Zsuzsanna