|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Még a kutyákról
 V
Minden emberben bujkál valamilyen alantas ösztön, rejtett belső feszültség, amiről talán nem is tud, vagy ha még is, akkor, - ha normális- mélyen magába zárja, elfojtja. Ha nem, akkor kitör belőle.
Ilyenkor ordít, kiabál, tányérokat tör, és hajigál, súlyosabb esetekben verekszik, vagy ne adj Isten öl! Gondoljunk csak vissza arra az esetre, amikor egy embert annyira zavart az ablaka alatt állandóan felcsendülő, mirelites-autó tá-ti-tá-ti-ta-ti-táááája, hogy megragadva engedély nélkül tartott puskáját, rálőtt az autó vezetőjére.
Én is azt hittem idáig, hogy ahhoz az első csoporthoz tartozom, de sajnos nem! Sőt olyannyira nem, hogy ha lenne puskám, most az ablaknál lesben állva, ölni készülnék. Mivel semmi hatékony fegyvert nem tartok a házban, (talán csak a hosszúpengéjű kenyérvágó-kést) puska helyett tollat ragadtam!
Bevezetésképen teljesen megértem azokat az embereket, akik valamilyen háziállatot tartanak, hivatalból, gyerekszeretetből, magányuk feloldásra, vagy humanitárius célból. De! Nem szeretem azokat, akik hüllőket, - mérges kígyókat-, skorpiókat, piranhákat pátyolgatnak, mert ha egy ilyen elszabadul például egy panelben, megtalálásáig mindenki csak a WC-deszkán guggolva meri a szükségletét végezni. Embörök, magyarok! Hát miért nem tudtok örülni annak, hogy Árpád apánk olyan országba hozott minket, ahol nem kell félni a kígyóktól, aligátoroktól, ragadozóktól, csak a kullancsoktól?
Na, most értünk el tulajdonképpeni témánkhoz, a kutyákhoz. Írásaimból már talán közismert, hogy élek-halok a kutyákért. A pitbullokért, és más vérebekért csak halok, tenyésztésüket értelmetlennek tartom. Mert bár mit is mond a gazdája, hogy milyen szófogadó, kedves állat, a bevezetőben említett alantas ösztönök bennük szunnyadnak, és ha ez kitör, akkor már - ahogy az újsághírekből értesülhettünk róla- gyerekek, idős emberek esnek áldozatul nekik, életre szóló testi károsodást szenvedve. Miért nem foglalkoznak ezek az emberek inkább vakvezető- gombász- vagy vadászkutyák tenyésztésével?
Egy kedves, - sajnos már nem élő- ismerősünk mesélte, hogy egyetemista korában, amikor az éjjeli kimaradásokból hajnal felé hazatért, kitárta az ablakot, és úgy ment aludni. A friss levegő átjárta a szervezetét, és reggelre kelve mindig fitten ébredt. Nos, mi már sajnos nem szoktunk kimaradni, ennek ellenére tavasztól kora őszig nyitott ablaknál éljük az életünket. És itt jön képben a velünk szemben lakó, kis- kb. 30 cm. hosszúságú, felmosórongy színű, bundás ebgombóc. A családunkban levő kutyák ugatnak, ha váratlan idegent észlelnek, vagy egy másik kutya fenyegeti a területüket, vagy meglátnak egy macskát, csaholnak örömükben, ha meglátnak engem, és mindjárt a nyakamba ugranak, nyüszítenek, ha meghallják a mentőautó szirénáját, vonyítanak, ha egyedül hagyták őket a lakásban, vagy kikötve egy üzlet előtt, amíg a „gazdi” bent vásárol. De ez a kis méregzsák ahogy kilép a házuk kapuján elkezd ugatni. A Kodály módszert ismerőknek mondom csak, hogy itt monotómiáról van szó, a do-re-mi-ből csak a „ti” hangot ismeri, mezzoszoprán hangfekvésben. A rendes kutyáknál megszokott vau-vau helyett olyan sűrűn ugat, hogy az „u”-t elhagyva, csak ezt hallani: va-va lélegzetvételnyi szünet, - mert azért arra neki is szüksége van- aztán va-va-va-va és kezdi előröl. Nos, ezt az ugatást nem az előzőekben ismertetett okok váltják ki nála, csak ugat-ugat megállás nélkül, mert erre van kedve. Természetesen póráz nélkül szaladgál az utcán össze vissza, fenyegetve az arra járókat, hogy elkapja a nadrágszárukat, de szerencsére egy méterre az áldozattól megtorpan, és elfut mellette. Ezt Freud elméletét felhasználva tudnám megmagyarázni. Valószínűleg a kezdetekkor, el is kapta a nadrágszárat, azonban az egyik áldozat úgy belerúghatott, hogy csak na, és ez az emlék benne él tudatalattijában kitörölhetetlenül. Úgy 5 percre tehető az az idő, amíg a házunk előtt fától-fáig –szakadatlanul ugatva- futkos, amíg kedvére való illemhelyet nem talál. Ezután tovább ugatva, kimegy az utca végén elhelyezkedő zöld „legelőre”, gazdájának abban a reményében, hogy talán szükség lesz egy nejlonzacskós műveletre is.
Ez a kis színjáték mintegy tíz percet vesz el az életünkből. Sokan legyintenek most, ebből kell olyan nagy eseményt csinálni? Nos, ezek számára folytatom! Az ebecske valószínűleg, hogy mindig hangjánál legyen, olyan sok folyadékot vehet magához, amit a beleszületett kis tartály nem tud befogadni. Ezért 2 óránként meg kell ismételni a fönt ismertetett folyamatot. A baj csak az, hogy ez a procedúra reggel 6-kor kezdődik, érinti a nyugdíjasok jól megérdemelt ebéd utáni hanyatlizását, az utolsó járat pedig éjfélkor indul. Így a kellemetlen hangzavar szinte állandó kísérőjelensége életünknek. Reggel ugatásra ébredünk (kivétel a szerda és a szombat, amikor a kukásautó jön ebben az időpontban, mely által okozott zajszint eléri a kutya által keltetteket). Bár későn fekvők vagyunk, sokszor megelőzi a reggeli kutyás ébresztést egy, kéretlen éjféli is - ráadásként.
Sokakban fölmerülhet a kérdés, miért nem kezdünk egyeztető tárgyalásokat a tulajdonosokkal, akik ketten vannak. A férfi egy mont-blanc-szerű óriás. Ha hozzászólnék, talán el sem jutna a füle magasságáig csenevész hangom. És ha arra az újsághírre gondolok, amely 12 hegymászó lavinahaláláról tudósít, ami nemrég a Mont Blancon következett be… Ki tudja? Hátha rokontulajdonságú emberhegy barátunk is rendelkezik egy lavinaszerű poflevessel, amivel pillanatok alatt rövidre zárhatja a köztünk fennálló nézetkülönbségeket.
Sápadt feleségének fáradságot tükröző arca arról tanúskodik, hogy sokat szenvedhet férje szeszélyeinek kiszolgálása közben. Nem sok kell neki, hogy a benne felgyülemlett keserűség kitörjön belőle. Nem akarok egy ilyen drámai dühkitörésnek és rikácsolásnak a szenvedő alanya lenni.
A gondolatsort folytatva, hirtelen megnyugodtam. Ismét a magam ura vagyok! Arra gondoltam, hogy milyen hamar elszalad egy nyár. Utána egy-kettőre fölveszik őszi színeiket a lombok. Hidegebbre fog fordulni az idő, reggelente ezüstszínű zúzmara lepi be a majd a természetet, előkerülnek a nagykabátok, és beindul a fűtésidény. Becsukódnak az ablakok is, kizárva az utca zaját és a hideget. Ha majd az ablakhoz lépek, biztos vagyok benne, hogy ott látom az utcán azt a kis szőrgombóc, aranyos kutyust, amint játékosan a járókelők nadrágja felé kapkod. A szája mozgásából úgy tűnik, mintha ugatna. De ezt már a csukott ablakon keresztül nem hallom!!! Egészen a fűtési idény végéig! Kiléptem a függöny mögül, és elraktam a kezemben szorongatott képzeletbeli flintát. Nincs szükségem rá! (Minimum egy fél évig!)
|
|
|
- május 26 2011 16:32:12
Andy!
Nagyon jó kis kutyatörténet!
Én is kutyabolond vagyok, van két öreg kutyánk, mindkettő örökség!
Egyik 16 éves foxi szegény Apám kutyája volt, a másik csivava és tacsi keverék, amit halálraítélt előző szomszédom én meg meghallottam ill. a kislánya kikotyogta és azonnal elhoztam ő 12 éves! Váltig állítom és meggyőződésem, hogy a kutya ilyan lesz, amilyenre nevelik, ha a Te szomszéd kutyád gazdája időnként kiskorában rákiabált volna a kis ugatósra, hogy "nem hallgatsz, vagy hallgass el" a kutyák ezt megértik, ha ismételten hallják! Nem én találtam ki, hanem, a TV-ben volt szerencsém egy ilyen kutyás műsort látni éés itt mondták, mert nekem sem akarta elhinni a családom, kinevettek, meg lehurrogtak, hogy ilyen hülyeséget, pedig
igaz! Akkor miért tudják, hogy kifelé, vagy gyere be stb!
Gratulálok írásodhoz, nagyon tetszett és egyetértek Veled, az óriás gazdinak csak annyit kellene mondani, hogy csend, vagy ilyesmi!
Üdv: Pircsi |
- május 26 2011 18:12:07
Mond Andy! Mit tennél, ha a szomszédod ugatna egész nap?!Mert van olyan áldatlan helyzet is....
Akaratom ellenére két cicánk van. Ha a fehér cicára rájön a "zizzenet" bolondokháza van otthon. Mit gondolsz ki ugrál, hogy a cicuska kívánságait teljesítse?Őrültségeit megakadályozza!? Eltaláltad!! Én.
Sajnálattal olvastam a kutya egy jelentést! Fogadd őszinte együttérzésem.
Tanulság: Ugatni könnyű, hallgatni nehéz!
Szeretettel:Glica |
- május 28 2011 12:37:19
Kedves Andy!
Hasonló dolgokat tudnák én is mesélni arról, hogy mennyi lehet az az idő, amit falun egy mellékutcában kutyaugatás nélkül el lehet tölteni! Bizony, igen csak kevés.
Örülök, ha van olyan éjszaka, amikor nem a saját kutyánk és a szomszédok kutyáinak az ugatását kell hallgatnunk. Van olyan szomszéd is, aki nyitva hagyván a kaput, nem törődik azzal, hogy az egyik kutyája éjszakánként végigglosszálja az utcánkat, ki tudja hányszor, és ahányszor csak a házunk előtti kerítés előtt megy el, a mi kutyánk ugatása is jobban felerősödik.
Eltelik néhány óra, mire a kutyus megúnja a futkározást, és hazamegy megpihenni. Nappal meg mindig megy valaki az utcán gyalogosan, vagy biciklivel, ilyenkor a kutyáknak azt mindig végig kell ugatniuk. De olyan is van, hogy néhányan arra sétáltatják a kutyájukat, akkor megint van haddelhadd!
Még mondja azt valaki, hogy valunk milyen csöndes az élet!
Írásod nagyon tetszett ezúttal is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 28 2011 12:38:47
Bocsi az elírásért:" ...hogy falun milyen csöndes az élet!" |
- június 01 2011 18:14:14
Kedves Fején ta láltad a szöget, Üdv: Ildi |
- június 02 2011 18:25:04
Kedves Andy! Jól megírtad. Gratulálok.
Á l t a l a v o n j a m a g á r a a tulaj. a figyelmet... Hatásában a hangosan kopogó cipőhöz haasonlít... valamilyen kisebbségi érzést kompenzál...Aki figyelemre sem méltatja, attól nem tud energiát elvonni...!
üdv. Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
