Napkorong

Kutya és macska barátság

Különös barátság

Beköszöntött az ősz, már hullani kezdtek a falevelek.Különös kutya-macska barátság jellemezte Pancsi kutya és Mici cica mindennapjait.
Napra pontosan egyszerre hozták világra utódaikat, a telhetetlen Pancsi kutya öt kis fekete kutyussal büszkélkedett. Micikének egyetlen fekete cicája született.
Gondos előkészület előzte meg a világra jövetelt, előkészítette a gazdasszony a kutyus lakosztályát.
Kitörő lelkesedéssel indultunk, hogy meglátogassuk a jövevényeket. Pancsi kutyus nem féltette tőlünk kicsinyeit, tekintetéből láttuk, milyen boldog, büszke kiskutyáira. Hozzá is kezdtünk a számláláshoz, mennyi utód jött a világra. Nagy örömrivalgással kiáltottuk, hogy hat kiskutya született.
Dédimama a konyha ajtóból nézte gyermekeim arcát, látta rajtuk, hogy mennyire várták már ezt a napot. Nem jól számoltátok, öt kiskutya született csak, kezdjétek elölről. Újra és újra megszámoltuk, mégis hatan vannak. Valóban, hat koromfekete csöppséget számoltunk.
Mici cica bánatos tekintetéből arra következtettünk, hogy valami nincs rendben, már-már segélykérően nézett ránk. Különös érzésem támadt és beigazolódott, a kutyus telhetetlenségében az ő lakosztályába vitte Micike egyetlen utódját, ő volt a hatodik.
Gondosan melegítette kicsinyeit és Micike cicáját, nem hagyta őket magukra egyetlen pillanatra sem. Valamit tennünk kell, ez így nem mehet tovább, hangzott el. Micikének visszaadtuk kicsinyét, már nem volt tekintetében az a szomorúság, ami emésztette cicalelkét. Pancsi kutya újra és újra visszavitte a kutyusokhoz és táplálta tejével a cicát . Még azt mondják, hogy nem fér meg a kutya és macska együtt az udvaron! Minden nap együtt játszottak, volt alkalom, mikor együtt is aludtak, ettek.
Szépen gyarapodtak a kis jövevények, majd gazdát kerestünk mindegyiknek. Még kettő kiskutya volt az udvaron, a többit már elvitték az új gazdáik.Volt öröm, játék, szaladgálás a hatalmas udvaron. Szomorú november reggelre ébredtünk. Korán volt még, jött a hír, meghalt a dédimama. Megérezték az állatok is, hogy valami megváltozott. Gazdasszonyuk minden lépését figyelték, ahová csak lépett a kutyus mindig lépést tartott vele . Három napig bánatosan ült és várta, hogy mikor jön már, hol marad ilyen soká, de nem jött, már nem jöhetett vissza. Közel laktak a temetőhöz, a kutya felszaladt és odakuporodott gazdájának sírhalmához. Különös fájdalom bujkált tekintetében, mintha megértette volna, miért nem láthatja többé szeretett gazdasszonyát.

Hozzászólások

gyongyszem555 - május 27 2011 06:51:53
Kedves Valikám!
Nagy szeretettel és csodálattal olvastam prózádat.
Megható történet amit írtál, arról viszont olvastam, hogy a kutya nagyon belebetegszik, ha gazdija nincs többé.
Gratulálok, nagyon szépen megírtad!

Szeretettel: Évi.

vali75 - május 27 2011 06:58:50
Nagyon szépen köszönöm Évike, hogy megtiszteltél véleményeddel.

Néhány év eltelt azóta, most is vannak kiskutyái Pancsi kutyának, Micikével megmaradt a barátságuk.

pircsi47 - május 27 2011 08:47:12
Valikám!
Csodálatos kis történetedhez szívből gratulálok, ilyet még életemben nem hallottam, hogy a kutya a kiscicát szoptatja, fordítva már igen!
És azt is megértem, hogy a Pancsika a Dédihez kötődött, mert vannak egygazdis kutyuskák. Részvétem Dédike miatt!
A mi foxink is nehezen fogadta el, hogy Apu elment!
De már megszokott minket!
Puszillak drágám, kedves kis történetet írtál, máskor is írjál!
Szia: Pircsi

vali75 - május 27 2011 08:59:59
Pircsi! Nagyon örülök, hogy olvastál és véleményeztél.

Jack51 - május 27 2011 09:58:48
Kedves Valika!
Gratulálok!
Nagyon szépet írtál.
Szeretettel: Jani.

vali75 - május 27 2011 10:08:09
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál és véleményeddel megtiszteltél Jack!

Andy Jazz - május 27 2011 10:29:36
Nagyon szépen megírt, szembe könnycseppet csaló történet, példa arra, hogy ha megteremtjük a feltételeket ember-kutya-macska jó barátságban élhet. Én, személy szerint fölolvasnám a parlamentben is. Olyan sok gyűlölködő nagykutya és ravasz macska gyűlt ott össze. Hátha... ! A kutya és ember barátságát jól ábrázolja lányom "búcsúlevele" kedvenc kutyája halálára:
"Csak sírok és nagyon fáj. Az élet kegyes volt eddig velem. Most érzem először, milyen elveszteni valakit, akivel nagyon szerettük egymást. Igazi társ volt. Éreztem, hogy ez bekövetkezhet, hisz KIRA is ő miatta lett, de nagyon fiatal volt még. Fáj fizikailag is, mintha a szívemet csavargatnák. Beszélni még sokáig nem fogok tudni róla. Utolsó erejével még kiment a bokorba meghalni, de Laci visszacipelte. És az előszobába a bélsár ellepte. Borzasztó látvány volt. A kocsiba még szuszogott, aztán csend lett. Megálltam, hogy megnézzem. A nyelve furcsán és fehéren lógott a szájából. Meghalt, nem értünk be a kórházba. Azóta kezdem felfogni, hogy TEKIKÉM nincs többé, csak emlék lesz, de az nagyon szép!”
Szeretettel Andy

vali75 - május 27 2011 10:51:02
Andy Jazz nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel!

Papon - május 28 2011 10:32:28
Kedves Vali75!
Kedves és nagyon szomorú, egyben felemelő történet a szeretetről , mulandóságról, hűségről. A témában hatalmas drámai lehetőségek rejlenek.
Kár, hogy az állatkák nem "beszélgettek".
Szeretettel:
Papon

vali75 - május 28 2011 10:54:37
Papon nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel!

Torma Zsuzsanna - május 28 2011 12:51:16
Kedves Vali!

Nagyon kedves kis történetet mondtál el a kutya-macska barátságról, no meg a gazdi-kutyus egymás iránti érzésről.
A kutyák sok mindent megéreznek, és talán látják a szellemeket is!

Örülök, hogy olvashattam!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

vali75 - május 28 2011 14:18:12
Zsuzsanna, nagyon szépen köszönöm!

mamuszka - június 03 2011 16:00:57
Csodálatos a kutyahűség, erről már sokat hallottam...
szívhez szólóan írtad meg a szomorú történetet - ha megszeretünk egy állatot, nehéz elveszíteni, mert őszinte barát...

gratulálok szeretettel mamuszka