|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Tanár-bosszantó történetek
 V
Diákként nem szerettem példamutatón viselkedni, sok olyan ötletem támadt, amivel apró bosszúságokat okoztam tanárainknak. Osztálytársaim hallgattak rám, mert volt tekintélyem, segítettem a számtanpéldák megoldásában, megírtam nekik a fogalmazást, és súgtam is, ha szükség volt rá..
Gyakran olvastam óra alatt, ha untam a tanár magyarázatát, padtársam izgalmas krimiket és szép romantikus regényeket hozott nekem, de csak az iskolában olvashattam,. Néha teljesen belemerültem az olvasásba, ilyenkor a padtársam megráncigált és megsúgta, felelni szólítottak..Előfordult biológia órán, hogy körbe adtak egy hosszú nyakú madarat megtekintésre, csőrével böködött a hátam mögött ülő lány, hogy vegyem át tőle a madarat, én dühösen hátra vágtam könyökömmel
- ugyan, hagyj békén, nem érdekel
- te hülye, most összetörted a madár nyakát -mondta
- majd megoldod, feleltem.
Szóval voltak jobb ötleteim is. Történt, hogy új kémiaszakos tanár érkezett év közben - mulatságos kinézetű, szilvafejű öreglegény, aki nagy tudással rendelkezett, és komolyan vette hivatását. Első óráján bemutatkoztunk neki - kérésére. Hirtelen kitaláltam, hogy mindenki a padszomszédja nevét mondja a magáé helyett. Így történt. Akkor lett baj, amikor kiderült, hogy jó a tanár úr memóriája és elsőre megjegyezte a neveket. Felelni szólított a következő órán, és nem az állt fel, akire ő bemutatkozásunk alapján számított..Hamarosan kiderült a végzetes névcsere - mert az igazgatóhoz vágtatott és nagy fejmosásban részesültünk...Szerencsére mindenki benne volt és nem akadt áruló köztünk.
- Viszont a tanár úr kihúzta a gyufát, mert megbosszultuk a humortalanságát. Legközelebb különös zaj fogadta belépéskor. Mindenki a padlóra rakta le ceruzáját és lábunkkal sodortuk, ekként koncertet adva. Most is lett persze csetepaté belőle - Végül mi láttuk kárát, mert nem tudtunk semmit kémiából - a tanár úr pedig megfutamodott...Így utólag belátom, nem volt megfelelő a viselkedésünk, de ilyen csínyeket meg kellett volna értenie..
- Tanárként velem is előfordultak kisebb konfliktusok, de én nem sértődtem meg, velük nevettem és ezzel nem romboltam le tanári tekintélyemet sem, Az érettségi találkozókon rendre emlegetik ezeket és mivel jó közösségeket neveltem osztályfőnökként, öt évenként mindig megszervezik a találkozókat...és ezek vidámak, mert tréfák nélkül roppant unalmas lenne az iskola és az élet... |
|
|
- május 27 2011 12:39:22
Mamuszka!
Nagyon jó kis élményeid voltak az iskolában, még tanulóként és Osztályfőnökként is!
Jó kis olvasmány volt, remekül mulattam rajta!
Szeretettel, ölellek: Pircsi
Gratulálok, puszillak! |
- május 27 2011 14:56:56
Kedves Mamuszkám!
Te nagyon jó tanár lehettél és elhiszem, hogy szerettek a tanítványaid. A "szilvafejű öreglegény a kémiaszakos tanárod viszont ahogy írod nagy tudással rendelkezett, de nem volt humorérzéke.
Pedig egy tanár humorérzék nélkül nem lesz a tanítványai szíve csücske. Kedvesem, gratulálok, hogy mint osztályfőnök jó kis közösségeket neveltél. Ja és elsősorban gratulálok a pozitív hangulatodhoz, másodsorban a remek prózádhoz és nem utolsósorban pedagógiai múltadhoz. Nagyon szeretem az ilyen történeteket olvasni, a tanárokat meg mindig is imádtam!!!!!
Szeretettel: Évi.
Ui.: Én úgy imádtam a tanáraimat, mint a hívők az istenüket. |
- május 27 2011 17:49:56
Köszönöm kedveseim!
Az iskola - lehet kellemes hely is - amilyenné az oda tartozók teszik.
Sajnos, ma már komor és eldurvult a légkör...leképezi az egész társadalmat...
Köszönöm és boldogan fogadom, amit ti írtatok róla Évi és Pircsi
sok szeretettel - és öleléssel mamuszka |
- május 28 2011 13:00:03
Kedves Mamuszka!
Aranyos ki történetet mondtál el a dikákkori csíntevéseitekről, melyek talán megbocsáthatók. Kellő humorral és megértéssel a tanárok is felülemelkedhetnének az ilyeneken. De ha sem türelme, sem humérérzéke nincs egy tanárnak, akkor előbb-utóbb "menekülni" kényszerül.
Munka mellett végeztem a gimnáziumot és egy tanár tanította a kémiát és a fizikát is. Komoly ember volt, nem igen láttuk mosolyogni. De nekem mégis humorosnak (vagy inkább komikusnak?) a részéről az, amikor az osztály ajtaján belépve megkérdezte tőlünk: "Ide vagyok hivatalos?" Mintha csak elfelejtette volna. Jó tanár volt, mert megtanította nekünk, amire szükség volt az érettségihez, mindent bemutatott példákkal is a gyakorlatban , az érettségin pedig segítőkész volt.
Szívesen emlékszem vissza rá.
Én mindig példás magatartású voltam (általánosban is), de néha elméláztam, és egyszer az alsós tanítónénim a szemüvegtokját dobta felém, persze én sem tudtam, hogy mit akar jelenteni. Meglepetésszerűen ért, pedig csak a figyelmemet akarta felhívni, hogy figyeljek a mondanivalójára. De ez még nagyon az iskolába járás elején történt. Bele kellett szokni abba is, mint kiskutyának az ugatásba!
Örülök, hogy írásaiddal az én emlékeimet is felelevenítetted!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- június 04 2011 10:14:01
Zsuzsanna kedves!
Biztos voltam benne, hogy te jól tanultál és példás volt a magaviseleted is...
Jó embert neveltek belőled a "gonosz, ostoba tanárok"!!
köszönöm, hogy ilyen lettél - és még a tanárokat is becsülted...
szeretettel - egy megkeseredett egykori pedagógus, aki csak a mostani helyzet miatt szomorkodik..
szeretettel mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
