|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_A látszat néha csal...
 V
A vállalat emeleti irodájából igencsak beláttuk a családi házas környéket. Üzemi étkezés a szomszéd vállalatnál, ahová délben mindég átsétáltunk…
Hosszú utca ez a miénk… nagyon hosszú. Közel esik a Pesterzsébeti Tűzoltóság székhelye. Amint hívást kapnak, megindul két, három jármű, közöttük a nagylétrás monstrum is. Mindig itt vonulnak ki a főutcára. A mély dohogó hang mellé, bekapcsolja mindegyik a szirénáit; ki mit tud…! Bennünk, emberekben is félelmet keltő, ez a kivonulás, hát még az állatok…!
A családi házakban élő összes kutya vonyít a félelemtől… Amikor a Soroksári utat javították, ide volt beterelve az egész forgalom. Már semmin nem lepődtünk meg, vagy mégis?
Előfordult, hogy a nagy csendben minden kutya egyszerre ugat. Az utcán nincs egy lélek sem, - mondom - hiszen végiglátok.
Ez többször is előfordult, azután felfedeztünk egy kis öreget…Vajon miért ugatják szegényt? Mert rongyos, hajléktalan? Mindannyian sajnáljuk az öreget…
Az ember kezében bot van… nicsak... veri a házak kerítését… az dühíti fel a kutyákat.
Megfigyeltük, milyen dühvel csapkodja, üti a kerítéseket… Már nem sajnáltuk annyira…
Jön egy kolléganő a másik szobából;
- Hát ti meg, mit lestek? Nehogy megszakadjon a szívetek a sajnálattól;az anyósom szomszédja a Pista bácsi. Panaszkodik anyósomnak „Három napja nem evett!” Ő meg, kínálja levessel, vagy avval, ami éppen van.
A többi szomszédasszony is; figyelik, etetik, a kedvében járnak, de az öreg köszönet helyett inkább csak gorombáskodik. Anyósomnak meg, ki kell utána szellőztetni… Gyűjtögetett hulladékok eladásából tartja fenn magát, évtizedek óta.
Egyik délben arra sétáltunk. A másik utcában döbbenetes kép fogadott…
A házacska ki sem látszik a magasra tornyozott hulladékból. A lomok között járatok vannak, ott közlekedik az öreg.
Régebben voltak állatai, de bizony azokkal is gonoszul elbánt… rokonai, leszármazottai évtizedek óta nem nyitottak rá ajtót…
Ha valaki így magára marad, mindenki sajnálja, - senkinek eszébe nem jut, hogy az illető nagyrészt magának köszönheti a helyzetet.
Pista bácsi halála után a Tanács valahogy előkerítette leszármazottját, egyetlen leányát… A nő elmondta, hogy eljött meglátogatni az apját, annakidején; aki be sem engedte; azt mondta neki; - Minek jöttél, még nem haltam meg!
Pista bácsi, aki a szomszédasszonyok adományaira volt rászorulva; akit mindenki sajnált, és segített; Négymilliónyolcszázezer forintot hagyott hátra…
|
|
|
- június 13 2011 16:31:43
Érdekes történet, megható. Az élet a legnagyobb író.
Szeretettel Joli |
- június 13 2011 16:43:04
Kedves Joli! Köszönöm! Nekünk valóban, csak le kell írni,
amit elénk hoz az élet... szeretettel Irénke |
- június 13 2011 17:15:35
Irénke!
Nagyon szépen leírtad, sajnos sok ilyen is van, hogy játszák a szegényet és közben amit kapnak eladják!
Mi is ilyen adakozók vagyunk, engem nem érdekel mit csinálnak vele, a nagy sárga ládába mindig viszünk valamit, ami használaton kívül van és sokszor látunk válogatókat és akkor megnyugszik a lelkem!
Segítettem!
Írásodhoz gratulálok: Pircsi |
- június 13 2011 18:16:47
Kedves Pircsi! Köszönöm elismerésed.
Csak nyugdíjas korom óta irok, és számomra is meglepő,
milyen pontosan emlékszem a régi dolgokra. Van egy másik történetem is, a címe Emberi sors... mindjárt hozom!
szeretettel Irénke |
- június 14 2011 11:26:55
Kedves Irénke!
Profi módon, a tőled már megszokott magas szinvonalon megírt novelládat nagy élvezettel olvastam, gratulálok hozzá! Biztos benne lesz az egyik, - most szerkesztés alatt levő- antológiában!
Az írásod két gondolatot ébresztett bennem! Az egyik közeli -néhai- ismerősöm jutott eszembe, aki 86 éves korában húnyt el, élete utosó pillanatáig kötvényekkel foglalkozott, pénzeket cserélgetett az árfolyamokat figyelve, soha nem ment és feleségét se vitte szinházba, koncertre, vagy moziba, noha a nyugdíja olyan magas volt, hogy ezt megengedhette volna magának. Használt autógumiból maga talpalta a cipőjét, lomtalanításkor vadászkutya módjára járta az utcákat lécek, csavarok után kutatva. Nos ez az ember majdnem 20 millió Ft örökséget hagyott hátra. Miért, mire gyüjtött? Azt hitte örökké fog élni? Nos ebben az egyben csalódott! Mennyi örömet tudott volna ebből a sok pénzből továbbadni, megkönnyítve ezzel rokonai, embertársai életét!
A szegény ember, legyen az jó, vagy rossz, egy eszköz a teremtő kezében. Ez által biztosítja az adakozás semmihez nem hasonlítható örömét! Aki nem ad, az elszalajtja ezt!
Szeretettel adom most Neked ezt a hozzászólást! Nagy örömmel írtam!  Andy |
- június 14 2011 14:04:13
Kedves Irénke!
Jól megírtad ezt a nagyon is hihető történetet. Nem rég láttam egy riportban, hogy Románia egyik részén az emberek milyen palotákat építenek, ott is volt egy szegény embernek látszó cigányember, aki adományokat fogadott el, s közben mondta, hogy ez az ő épülő háza.
Nagyon szívesen olvasom történeteidet, s várom a következőt!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- június 14 2011 16:43:57
Kedves Andy! Nagyon köszönöm elismerő szavaidat, és ismerősöd történetét.! Úgy látszik az "ilyen" emberek sokban hasonlítanak is egymásra...
Pedig, mint mondja a Biblia : "Semmit sem hoztunk a világba és ki sem vihetünk semmit. Így hát, ha van élelmünk, és ruházatunk meg hajlékunk, elégedettek lehetünk (lehetnénk)ezekkel." (1Tim. 6/7.)
Polcz Alaine írónő szellemesen így fogalmazott; Nem vihetünk semmit magunkkal, mert "a koporsón nincsen csomagtartó!"
Valóban nagyon sok embernek szerezhetett volna örömet egykori ismerősöd
Kedves Andy! Miért is érdemes élni? címmel írtam egyszer az adakozás öröméről. Talán majd egyszer felteszem...
Sok szeretettel Irénke |
- június 14 2011 17:24:41
Kedves Zsuzsanna! Köszönöm hozzászólásodat és meglátásaidat.
Az általad említettekről jutott ezsembe a bérkoldus szó...
Amikor körbejár a "főnök" és elveszi tőlük az adományokat; veréssel, fenyegetéssel rettegésben tartva őket... (Ennek még ma is rabszolgaság a neve) Az uzsorásokat már börtönbe juttatták...! Remélem a t ö b b i is sorra kerül!
szeretettel Irénke |
- június 16 2011 13:46:31
Én is tudok két hasonló esetről is. Úgy látszik, vannak ilyen típusú emberek. 
Jól megírtad a történetet. |
- június 16 2011 14:45:46
Kedves Irénke!
Az írás úgy kezdődik, mint egy, a - mondjuk - megyei napilap "Olvasóink írják" c. rovatában megjelenő "ópuszok" többsége. De nem úgy végződik - mondjuk - egy panasszal, hanem egy csattanóval. Ettől és képiségétől az írás szépirodalmi ízűvé válik, és tanulsággal is szolgál: kukázni, és pofátlannak lenni anyagilag megéri etikailag nem.
Üdv.
Papon |
- június 16 2011 15:14:04
Köszönöm szépen kedves Líra!
szeretettel Irénke |
- június 16 2011 15:32:41
Kedves Papon! Te újságíró vagy? Szakszerű és szellemes hozzászólásodat köszönöm! A végső konklúzió különösen tetszett!
szeretettel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
