Gyermekkorunk sûrû mottója, bár azonnal elmúlt, ahogy játékainkba merültünk
Most, ezt én mondom, könnyektõl homályos, semmibe révedõ szemekkel.
Nem Neked, csak annak, aki elvitt magával ilyen fiatalon.
Játszottam volna még veled az élet játékait sokáig, kár hogy annyira elbújtál.
Egyszer elbújok én is oda, ahová Te, és együtt figyeljük azt, aki annyira keres.
visitor - március 14 2008 11:06:20
Sosem volt testvérem... de általad átéltem az elvesztés fájdalmát.
Sancho - október 17 2008 07:17:45
Köszönöm, hogy elolvastatok.
pircsi47 - október 25 2010 17:01:03
Kedves Sancho!
Nagyon megható a kis írásod, most bukkantam rá.
Neked is nagyon fájhatott, még biztos most is fáj, de képzelem a
szüleidnek, hogy fájt Öcséd elvesztése!
Fogdd őszine részvétem!
Üdvircsi
ircsi
