|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Nagyon rövid kis iromány az egész. Talán novellának lehetne nevezni, de nincs komolyabb megfogalmazott üzenete. (placebo)
 M
Párviadal
A lemenő nap sugarai vörösre festették a tájat. Az udvarház falai tornyosultak jobbomon, míg baloldalon a lábam alatt futó ösvényt bájos kis rózsaliget határolta. A virágok édes illata belengte a környéket, és közeli cseresznyefa ágai közül énekesmadár hangját sodorta felém az esti szellő. Ennyi szépségtől elmém vad háborgása is lassú patakká szelídült.
Kezeimben rövidkardot tartva álltam szemben ellenfelemmel a nálam jóval alacsonyabb, egyébként vidám tekintetű, de most arcán a halál vicsorával rám meredő törpével. Már csak mi voltunk életben.
Társa az elf íjászlány, kissé oldalt a rózsasövény túloldalán hevert a fűben, szája sarkából vörös vér folyt az állára, majd csöppent rá szikrázóan fehér ruhájára. A rubinszínű folt lassan szétterült a kelme szövetének szálain szaladva, és mint egy csúf kis hernyó bebábozódás után, valami torzan gyönyörű pillangószerű folttá alakult.
Vele már végeztem… Hiába küzdött a törpe oldalán, és járta velem szemben a halál táncát, olyan kecsességgel, melyre csak fajtájának legkiválóbbjai képesek, ellenem nem volt esélye. Bár gyorsabb volt nálam, és bevitt néhány kisebb találatot, egyszer ő is hibázott. Ekkor könyörtelenül döftem át testén két rövid pengémet. Miközben fájdalmas grimaszba torzult arccal, kezéből kardját elejtve lehanyatlott, szemében értetlenség tükröződött.
A kis félembernyi törpe hangos artikulálatlan hörgésre emlékeztető kiáltással lódult felém. Míves pengéjét két kézre fogva, termetét meghazudtoló fürgeséggel száguldott, majd amikor a közelembe ért, kardját a feje fölé emelve egyetlen csapással akarta lezárni ügyünket. Balomban tartott pengémmel tereltem félre a lezúduló csapást, majd bepördültem a rózsák közötti résen a fűvel benőtt, fákkal tarkított kis ligetbe. Ellenfelem vadul hadakozva utánam, miközben én csak hátráltam előle, hogy valahogyan teret nyerjek, egy ellentámadás megindításához.
Miközben hátráltam, nem vettem észre a mögöttem elterülő elf lány testét. Hátrálás közben így megbotlottam és nagyot nyekkenve terültem el a hátamon. Ellenfelem hörögve, a vérszagtól megittasulva vetette rám magát. Első csapása elől elhengeredtem, de tudtam, hogy a következő elől nem fogok tudni kitérni. Testemet fedő nehéz páncélomban esélyem sem volt rá, hogy fürge csapásai elől kitérjek.
- Véged! – kiáltotta és éreztem, ahogy hátamon a vért átszakad csapásának súly a alatt és a penge a húsomba mar…
---
- Befelé! Kész a vacsora! – kiálltja a ház ajtajából a párom, de fiam nem hall semmit és megint lesújt rám a fadarabbal.
- Ááá! Elég Bence! Elég! Legyőztél. –próbálom tudatosítani benne, hogy a csata véget ért.
- Gyerünk csatározzunk még egyszer! – kiálltja lihegve a kis törpördög.
- Nem lehet kopasz. Nem hallottad Anyut? Kész a vacsora, indíts befelé kezet mosni. Te is Barbi, de mondtam neked, hogy ne egyél csersznyét a földön fekve, ráadásul vacsora előtt. Nem fogsz tudni enni… A pólódat is összekoszoltad. Na most kapunk anyádtól! – Azzal lehajolok és felsegítem a bátor elf harcoslányt, aki mosolyogva fogja meg a kezem, és indul velem befelé.
- Arról volt szó, hogy most én foglak legyőzni és nem az öcsi! –mondja szemrehányóan, de hamar megbocsátja figyelmetlenségemet.
Mielőtt a valóságba vezető ajtón át a házunkba belépnénk, még az ajtó mellé letámasztom az ütött-kopott faágakat, melyekkel már annyi csatát megvívtunk így hárman…
|
|
|
- június 17 2011 13:29:20
Kedves Placebo!
Nagyon is érdekes a a novellád. Az előzményekben egy csapatjátékot írsz le, amiből még nem tudunk sok mindenre következtetni, illetve inkább valamilyen tudományos-fantasztikus filmet látunk magunk előtt. De a második részben minden kiderül, amikor elhangzik a vacsorára hívó szó!
Szeretni való kis novella! Tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
