|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Szeretném hinni, majd’ húsz éve magányos nőként, hogy mégiscsak „nem jó az embernek egyedül”!
Ha megkérdezték néha tőlem:
- hát hogy bírod egyedül?
Csak elütöttem a kérdést
- kösz, már egész jól!
És nem volt benn a válaszban, hogy hány évbe telt, míg idáig eljutottam. Hogy számomra szótári szóvá váljanak a szerelem, a férfi, a szerelmeskedni szavak, és szinonimái.
A legrosszabb, amikor éjszaka volt… és rossz álmok megmagyarázhatatlan rettegést hoztak, és nem volt, akihez a valóság biztonságát keresve hozzábújhattam volna, vagy csak megérinthettem volna őt, esetleg egyszerűen megnyugtatott volna a szuszogása.
És a sok apró rossz, kényszerű szingliségem velejárói:
Egyedül dönteni (persze, sokan kapcsolatban élve azt mondják, úgyis mindig a nőnek kell dönteni, mert a férfi legfeljebb morog valamit a problémával kapcsolatban – hát nekem ezek a mormogások sem adatnak meg).
Egyedül nézni, átélni valamit, magányosan nézni a teliholdas éjszakát, vagy a napfelkelte harmatos-ködös csodáját – mire mindez, ha nem látom valaki más lelkében, a katarzis élménye szívfájdító egyedül… - tehát már nem is nagyon vágyom talán?
Belenézve a tükörbe magam nézek vissza magamra. Nincs az a szempár, amely megőrizte, és visszatükrözi fiatalságom szépségét, nem lesz férfi, akinek a tekintete meghatottan nézzen vissza rám gyermekünk esküvőjén, unokánk születésénél
Elveszítek mindent, ami női belőlem, hiszen nincs férfi, aki ezt kihozná – még ha csak néhanap is – belőlem!
2.
Szeretném hinni, hogy egyszer én is kellek valakinek!
Szeretném hinni, hogy huszonhét évesen nem kell lemondanom a leendő menyasszonyi ruhámról, a lánybúcsúm nagy-nagy bulijáról, hogy lesz síró gyermek a kezeim között és otthonom, közös otthonom a szerelmemmel, gyermekem apjával.
Nem jó egyedül! Már nem! A régebbi sebeim begyógyultak, vagy már gyógyulófélben, készen állok teljesen az újra, az igazira, a nagy Ő-re!
Készen állok és csak várok! Várok minden nap! De nem látom a jöttét, nem látom senki szemében az elhatározást, mikor a szórakozóhelyen a barátnőimmel vagyok, hogy elindulna felém és beszélgetést kezdeményezne.
Pedig eljárok itthonról. Szinte minden héten.
Mások szerint még sehonnan nem késtem el. Szerintem sem, csak ez a sok gondolat szakítja a fejem, a szívem.
Mások szerint addig örülök, míg nem kell senki után takarítanom, mosnom, nem kell senkire sem főznöm és nekem fogalmam sincs, hogy milyen boldog vagyok és milyen is a jó sorsom.
Boldog - szomorú asszonyok! Ha tudnák, hogy én már milyen szívesen…..
Vagy talán túl magas vagyok? Vagy túl komoly? Vagy van bennem egy taszító parazita, amit mindenki lát csak én nem érzékelek?
De én hiszek, és várok. Várok, sétálva a parton, fürdőruhát vásárolva, a hentesnél, a cukrászdában, a buszmegállóban és esténként álmaimban.
Másom sincs, csak időm és szabadságom, és egy régi, egy titokzatos, kispárna alá rejtett (kimosott, de mégis „pasi illatúk”) alvós atlétám, és már nem is tartozik az illat élményéhez konkrét személy, már csak kispárna és álomszaga van….
|
|
|
- június 20 2011 17:29:00
Gratulálok Neked, érdekes hangulatú szép írás.
Én valószínűleg örökbefogadnék egy kutyuskát, és rendszeresen meglátogatnék egy árva gyermeket, hogy a szeretetáradat elfogadókra találjon...! 
Meggyőző erejű [b]pozitív gondolatokkal vízualizáld, hogy akit kértél, már elindult feléd[/b]!
Vásárolj egy fengshui könyvet és szellemében vizsgáld meg a
lakhelyedet...  szeretettel Irénke
szeretettel Irénke |
- június 21 2011 13:55:17
Kedves Madi!
Elég lélekszaggatóak soraid. A régóta magányos ember gondolatait két részben írad meg, talán az első illik jobban rád, hiszen úgy tudom, 27 évesnél idősebb vagy. Vagy nem jól tudom?
Mert ha még csak 27 lennél, akkor előtted állna a világ, ahogy mondják! Hiszen az én fiatalabbik lányom is már 29 éves, és úgy néz ki, hogy nem igen számíthatok esküvőre meg unokára!
Az biztos, hogy ha egyedül él valaki, akkor kevesebb a gondja, de szerintem inkább legyen több a gondunk és legyen valaki mellettünk, ha úgy érezzük, hogy éppen szükségünk van rá.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- június 21 2011 13:57:09
Kedves Irénke!
Hála annak a jó Istennek, nem rólam szólnak a történetek...csak kitalált vizió...magam boldog párkapcsolatban
MIndkét szelet, csak egy élethelyzetet jelöl, amiben sokan evickélnek...
De a meggyőző erejő pozitív gondolatokra nekem is nagy-nagy szükségem van...például nagyon-nagyon vizualizálok magamnak vevőket az eladó ingatlanjaimra |
- június 21 2011 14:01:22
Zsuzsa!
Hát igen igen elmúltam 27 ha annyi mosolypofit kellene raknom amennyivel, akkor csak smiley-kból állna ki a bejegyzésem.
Ajánlom Irénke kedves szavait Neked is, vízualizálj magadnak egy unokát
Bár én attól messze vagyok, hogy unokám legyen (kicsit még a gyerekeim, na nem méretben, hanem korban és észben) de majd egyszer ha eljön az ideje én is nagyon szeretnék. LÁNYUNOKÁT, mert fiúból otthon három is van |
- június 22 2011 13:47:45
Kedves Madi69! Ne csüggedj! Húsz év házasság nem adta meg számomra amit Te most jelenleg keresel! De amint letettem terheimet, a Jó Isten tenyerére vett és csodálatos gyönyörű négy év áll mögöttem, amelyben megtapasztalhattam mindazt, amiben már magam sem reménykedtem. Kaptam szeretetet, tiszteletet, kiteljesedhettem, virágozhattam, gyümölcsözhettem, mint NŐ.
Ez is elmúlt, újra egyedül vagyok. A szép emlékek megmaradnak örökre. Minden nap hálát adok ezért az ajándékért, A történetem és a megélt pillanatokat megosztottam Veletek! Szeretettel erzsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
