Napkorong

M

Zozo parancsnok előttem térdel a fedezékében, miközben körülöttünk egymás után csapódnak be a lövedékek. Az úttest betonjából óriási darabokat tépnek ki azt ellenség nehézfegyverei. A levegőben lőporszag terjeng.
Nagy árat fizettünk, hogy ide eljussunk. Tizenöten indultunk az akció teljesítésére, de az ellenség valahogy megtudta a támadás tervezett útvonalát, és felkészülten fogadtak minket.
Amíg be nem rontottunk a kisváros közepén álló szállodába, hogy ott felszedjük a titkos dokumentumokat, nem történt semmi.
Azt gondoltuk, hogy talán senki sem védi az iratokat. Tévedtünk.

Tíz perccel korábban…

Első három társamat, kik beléptek az ajtón egy flash gránát hangja és fénye bénította meg néhány másodpercre, ami pont elég volt a folyosó túlsó végén, egy ajtónyílásból kihajló fegyveresnek. Kezében tartott 7,62 mm-es gépkarabélyával széttépte őket.
Még jó hogy velünk volt még Rambo becenevű társunk, aki olyan volt, mint egy egyszemélyes hadsereg. Gyors, pontos, kegyetlen. Senki sem menekülhetett előle, ha utcai harcokról volt szó.
Amikor kilőtte a tárat a fekete csuklyás terrorista, Rambo volt, ki berontott a folyosóra. Sprintelve szelte át az ajtónyílásig elterülő távolságot, miközben mandinerből egy gránátot dobott a szoba belső felébe. Hogy ne a gránát végezzen vele, a nyomorult kimenekült ezidáig biztonságosnak hitt fedezékéből, így a rárontó társunk puskatussal fejre mért ütése végzett vele. Koponyája cuppanó reccsenéssel szakadt be. Mire a földre koppant ami még megmaradt belőle, már halott volt.

Egységünk megmaradt tagjai egymás után sorjáztak be az épületbe.
- Rasputyi, Tuky és Fefe! – hallottam meg Zozowalker parancsoló hangját a fejemen lévő kommunikátor hangszórójából – Ti maradtok és fedezitek a bejáratot!
Társaimmal gyorsan kerestük meg a lehető legjobb lőállásokat melyekből a legnagyobb eséllyel védhetjük a hátunkat.
- Helyünkön vagyunk! - jelentem a beszédváltó gomb lenyomását követően. – Seggbe nem fog durrantani titeket senki.
- Pedig biztos örülnének neki! – szólal meg mellettem Fefe. Persze a mikrofonba mondja, így mindenki hallja a csapatból.
- Elég a poénokból emberek! Majd ha ki is jutottunk, akkor ugrassátok egymást. Ez nem egy kibaszott gyakorlat! – hallom ismét a főnök fegyelmezett hangját.
- Értettük!
Ezt követően feszülten figyelünk a bejáratra, meg persze a többiek után, mert ki tudja, hogy kit hagynak maguk mögé kerülni, aki aztán szépen menekülés közben elintéz minket hátulról.

Ahogy a lépcsőn felfelé sorjáznak, még szinte el sem hal a lépteik hangja, amikor meghallom a robbanást, majd az azt követő tűzharc hangjait.
Utasítások röpködnek, és persze mást sem lehet hallani, mint hogy: - Doki! Doki!
- Jelenésem van!- vigyorgok Rasputyiékra, akik rezignáltan veszik tudomásul, hogy fent megint volt egy kis gebasz. Rohanás közben megcsapja az orrom a lőpor, a vér és a fekália kesernyésen édeskés, bűzlő, gyomorforgató szaga.
Az elém táruló látvány sem jobb; Leszakadt karok, lábak hevernek mindenfelé a lépcsőfeljáró után nyíló folyosón. Néhol egy-két sebesült. Zozo parancsnok és még egy lövész féltérdre ereszkedve a folyosó két oldalán fedezi Rambo-t, aki éppen visszafelé szalad a füsttel borított, tépázott folyosón. Hátára egy táskát erősített.
Az ellenség mintha olvasott volna a gondolatunkban, pont a behatolás útvonalára telepített rádióirányítású Claymor gránátokat. Ezek robbantak a szűk térben, és három ember kivételével mindenki odalett.
Zozo ment hátul, hogy irányítson, mégis megsérült. A lábába kapott valami repeszt. Gyorsan ellátom a sérülést, ne romoljon tovább az állapota.
A másik lövész Gomez, aki szintén bekapott néhány találatot. Őt is összefércelem, már amennyire ilyen körülmények között lehetséges.
- Megvan a csomag! Megyünk lefelé! – rádiózza a parancsnok, majd szépen egymás után lesorjázunk. Gomez jön leghátul, közvetlenül mögöttem.
Báng-Báng! – Báng-Báng! Hallom mögülem a kis kaliberű pisztoly ugatását. Gomez átlőtt torokkal bucskázik le mellettem, és még esés közben bekap két találatot, amit már nekem szántak. Hullájának takarásában emelem vállhoz M14-met, majd rövid sorozatokat zúdítok a következő szintre vezető lépcsőfordulóba. A hátulról ránk támadó katona még az előző összecsapásban sérülhetett meg, és most próbálta hátulról megmaradt revolverével megakadályozni, hogy a dokumentumokat magunkkal vigyük. Hibázott... A biztonság kedvéért még felhajítok egy gránátot, melynek robbanása megrázza lépcsőt. Ha volt ott fent valaki, akkor ezt nem élhette túl, vagy legalábbis annyira megsérült, hogy nem fog minket üldözni.
Még egyszer végignézek halott társaim széttépett testein, és tudom, hogy segítenem kellene, de nem áll módomban. Nem vagyok mindenható még itt sem…
Gyorsan a többiek után vetem magam, és lerohanok a lépcsőn.
A megmaradt harcosok, ott várnak az ajtó melletti fal előtt sorakozva. Legelöl Rambo áll, aki átadta terhét Fefének, hogy ő hozza a táskát. Így mindenki védelemre készül. A cél, kijutni a területről, és közben megvédeni Fefét és a dokumentumokat.
- Ras, Rambo! A jobb oldali sikátorokba megyünk kifelé. Mostanra már mindenki tudja, hogy nálunk a csomag, úgyhogy a kivezető utakat el fogják állni. A jobb oldali sikátor a számunkra legkedvezőtlenebb, úgyhogy itt nem fognak ránk számítani. Még a főutca is jobb terep ennél a szűk sikátornál, ott legalább vannak kocsik fedezéknek, és van mozgástér. Itt meg csak ez az egyetlen kiugró a végéhez közel. De ha átjutunk, megcsináltuk. Onnan már csak egy gyors sprint és beérünk a helikopter gépágyúinak védelmébe.

- Kezdjük!- azzal kihajítunk egy-egy füstgránátot az ajtó elé. Így legalább rejtve indulunk, és ha van megfigyelő, akkor nem tudja jelenteni a ködben merre indultunk el.
Mikor a füstben már senki sem lát az orránál messzebb, megindulunk. Összeszokottan suhanunk a ködben, és éri el a csapat eleje a sikátor bejáratát. Elterelésként Ras egy gránátot hajít vissza mögénk. Ekkor a füstön át valaki egy sorozatot lő a mellébe. Nem hal meg rögtön, még odaérek, és megkísérelem ellátni a sérüléseit. A lövedékek átszakították a kevlármellényt, és a tüdőbe fúródtak. Miközben a vérzést próbálom elállítani, azon gondolkodok, hogy az istenben kaphatta ezt be? Nem láthatta senki, hogy hol van, olyan sűrű a füst. Biztos valami kóbor sorozat. Mire eddig jutok, már vége. Letépem nyakából a dögcédulát, és elveszem a gránátjait, miket azzal a lendülettel visszahajítok a füstbe.
- Ezt kapd be te szemét!

Indulok a többiek után, akik már a sikátorban nyomulnak előre. Már vagy húsz méterrel előttem járnak. Végig hátrálva sietek utánuk, amikor mögülem meghallom a lövéseket. A fegyveremre szerelt M203 gránátvetővel a sikátor elejéhez lövök még egy robbanótöltetet, majd a többiek után vetem magam.
Rambo és Fefe tűz alatt tartja a sikátor kijáratát, ahonnan az előbb rájuk lőttek. Zozo megint bekapott egy találatot, ami most úgy néz ki súlyosabb. Ellőtték a jobb karját. Szerencsére a lövedék átszaladt a húson és nem ért csontot. Akkor letépte volna a karját, így azonban van némi esélye, hogy megmarad.
Ezen az elbaszott küldetésen már sokadik alkalommal rántom előre az orvosi csomagot,és veszem elő a szükséges felszerelést. Fertőtlenítő injekció a seb mellé, vérzéscsökkentő por, ami gyakorlatilag beégeti az ereket, majd jöhet a fedőkötés. Normál esetben lazán tenném fel, de most kell ez a kéz, így merevítőkkel látom el és erősen meg húzom. Végül még egy morfin injekció, és parancsnokunk, bár kicsit a föld felett szállva, de legalább harcra készen húzza elő oldalfegyverét.
- Most mi legyen Zozo? – kérdezem- Erre tovább, vagy vissza?
- Erre kimegyünk! Fefe meg tudja csinálni! Ez a küldetés. Te is tudtad mit vállalsz…
- Nem panaszkodok! Ismersz!
- Gyerünk adjunk a melónak!
Ekkor hallom meg Rasputyi hangját a fejemben.” Szerinted lelőhettek így engem a ködön keresztül? Nem lehet, hogy valaki közülünk súg nekik?” - Nem hiszem! – mondom ki hangosan. „Azért figyelj jobban, mert szerintem valaki közülünk áruló!” Áruló! Merengek el magamban, miközben megint füstgránátot hajítok ki a sikátor kijárata elé.
Zozo biztosan nem lehet az, hisz már az is csoda, hogy él. Rambo ez a két lábon járó fegyver maga a megtestesült harcszellem. Ő sem lehet áruló, hisz hány meg hány durva helyzetből hozott ki már minket.
Gyanakodva nézem Fefe hátát a ráerősített dokumentumokkal. Megbízható, csendes, hétköznapi. Már ő is jó ideje velünk harcol. Bár most a többiek közül szinte mindenki meghalt. Vajon megéri ezt az áldozatot ez a rohadt táska? Azt sem tudjuk mi van benne. Nem az első táska amit meg kell szereznünk. És sohasem tudjuk mi van benne.
Legszívesebben odaszaladnék és feltépném a tetejét, hogy elolvassam, mi az amiért tíz kiváló harcost érdemes odadobni a halál kénes ölelésébe. Még sem teszem, nem tépem le a csomagot, csak csendben újra tárazok, hogy teli tárral kezdjek bele a halálfutásnak.
- Zozo imbolyogva emelkedik fel a fedezékből, és végigmér minket: - Gyerünk emberek, fejezzük be ezt a szarakodást!
Támolyogva fut ki a sikártorból, és jobbról egy nagy kaliberű fegyver kapja el. Szinte repül a becsapódó lövedékek erejétől. Közvetlen mögötte Fefe és Rambo robban ki az utcára, hol Rambo jobbra fordul, és ő is bekap egy sorozatot. Meg sem emelte a fegyverét gondoltam, miközben látom, hogy Fefe rohan tovább. Nincs esélye…
Egy mesterlövész a szemközti háztetőről fejbe lövi futás közben. Táskával együtt esik össze. Rambo még él, és lassan vonszolja magát előre a füstben.
Nincs mire várnom, így én is kifutok a sikátorból, miközben jobbra figyelek. A géppuskás a fal mellett hasal, és éppen tárat cserél. Rám pillant. Szinte hallom, ahogy káromkodik egyet.
Rövid sorozat csapódik a testébe. Összegörnyedve futok tovább. Mostanra akkora a füst, hogy szinte semmit sem látok. Rambo bakancsát pillantom meg a homályban. Még mindig él. Majdnem eléri Fefét. Mellétérdelek, hogy ellássam. Ekkora ködben nem lehet bajom. Senki sem lát minket. Legalább kicsit hallgatózok, hátha meghallom a felém szaladó ellenség lépteinek a hangját.
Senki sem jön felénk.
Egyszer csak lövés dörren és egy lökést érezek a mellkasomon. Ahogy hátrahanyatlok elhomályosodó tekintettel, mindent megértek…

Számítógépem előtt ülve, dühösen csapok a beszédváltóra:
- Bassza meg! Majdnem beértünk, de ez a pöcs Rambo végig riportolt minket az eneminek. Szemét csaló! Szerintem rúgjuk ki!
- Kicsoda? – háborodik fel Rambo - Én aztán nem csalok! Nem riportoltam senkit!
- Akkor hogyan lőttek minket halomra a füstben? – kérdezem, és Ras is mellém áll
- Így van a sarkon éppen csak hogy kiálltam, nem láthatott senki a füstben, mégis agyon lőttek! Te voltál ott mellettem egy darabig, és volt alkalmad szólni a másik csapatban játszó haverjaidnak…
Ekkor Buldog az enemi vezére jelenik meg a Team speek csatornánkon.
- Mi van srácok? Jöhet a következő kör?
- Ki segített nektek? Ez így nem volt fair!- szólal meg Zozowalker – Mondd meg, vagy nem játszunk tovább!
- He-he! - Nevet fel Buldog – Hát Tukinak nem ártana kikapcsolni az automata reportot, mert akit csak meglátott, rögtön bejelölte. Ő segített minket végig a játék alatt.
- Mi van?! –kiálltok fel mérgesen, és nézek a beállításokra. – Banyek tényleg auto-n van.
Bocs fiuk! Már ki is kapcsoltam!
- Balfék! – hallom a többiektől, majd ismét fegyverválasztás következik és kezdődik egy újabb kör a játékban.

Hozzászólások

Andy Jazz - június 27 2011 16:24:50
Háááát! Kedves Placebó, nem hazutoltad meg magad! Most, hogy a pillanatnyi tűzszünetet kihasználva kibújok a nagytámlájú karosszékem nyújtotta fedezékéből és túlvagyok az alsógatyám cseréjén is, csendben söpörgetem a kilőtt töltényhüvelyeket a szobámban, nehogy elcsússzon valaki rajta, és tényleg komoly sérülés érje. Visszagondolok erre a nincsen vége fuss el véle izgalmas írásodra, első meglátásom, nem személyes élményedet írtad le! Végig izgalmas filmed, - nyugodtan nevezhetem így írásodat- csak azért nem 100%-os siker (csak 95%+áfa) nálam, mert tegnap láttam az "Iraki misszió" c filmet, és ez már csak a folytatása lehetett. Remélem, hogy további olvasóid, akik élve megússzák a történetet, azért nyugodtan próbálnak meg aludni, és nem ébrednek fel rémülten álmukból az olvasottak hatására! Még egy kérdés utoljára: Nem szolgáltál véletlenül a francia idegenlégióban?