|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_testvéri szeretet-e ez?
 V
Nem javasolják az orvosok, hogy a nők harminc éves korukon túl szüljenek...különösen hosszú évek kihagyása után. Mégis, érthető, hogy a második férj - aki magáénak elvállalta az előző házasságból született gyermeket - saját utódra is vágyik. Így történt ez az én szüleim esetében is. Apám halála és hat évi özvegység után anyám férjhez ment egy még független, jólelkű férfihoz, aki egész életében engem is sajátjaként szeretett , de végtelenül boldoggá tette, hogy anyám harminchét évesen szült neki egy kislányt, a húgomat.
A háború után, a nagy koplalások évében született nagy súllyal, de gyenge csontozattal és talán némi agyi károsodással, bár ez látványosan soha nem tűnt fel környezetében senkinek - mindössze nagybátyám szokta tréfásan mondogatni,
- Jó lány vagy te, Judit, csak egy kicsit bolond...
Valóban jószívű és érzelmes természetű a testvérem, de különös szokásai alakultak ki felnőtté válása után. Betegesen vonzódott a nyomorékokhoz, a nála jóval idősebb férfiakhoz, a jómódú kissé perverz alakokhoz. Gyakorlati életében ügyetlennek bizonyult, szórta a pénzt, kölcsönöket vett fel, amiket csak új adósságokból tudott visszafizetni..Úri életvitelre és az értelmiségi elit társaságára vágyott, hozzájuk akart tartozni és nagy adag önbizalommal megáldva - vagy megátkozva - elhitte, hogy befogadják és egyenrangúnak tekintik őt. Eközben mindig anyagi gondokkal küszködött, noha idős szüleim szerény lehetőségeikhez képest mindenben támogatták, bár könnyelműségével nem értettek egyet. Korán férjhez adták, mert a férfiakkal való kapcsolataiban sem volt szigorú magához, könnyen osztogatta kegyeit, noha nem pézért, csak az élvezet kedvéért. Házassága egy félárva,műveletlen fiúval, szerencsétlenül alakult. Két fiúgyermekük született, de mielőtt felnőttek volna, a szülők elváltak, a testvéreket pedig megosztották ..- így az egyik anya nélkül, másik apa nélkül nevelkedett. Új házasságot nem kötött egyik szülő sem, de a család széthullott és az alakalmi kapcsolatokkal nem mutattak pozitív példát a fiúknak.
Testvérként mindig szerettem, támogattam, örültem, hogy van egy kistestvérem, akit nevelgethetek - lévén tíz évvel idősebb nála - sok hasznos dologra megtanítottam, megszerettettem vele az olvasást is. Amikor egyetemre mentem, elszakadtunk egymástól, ő rossz társaságba keveredett és kimaradt a gimnáziumból, tanulmányait félbeszakítva. .
Állást kaptam egykori iskolámban, magammal vittem, hogy érettségit szerezzen, de nem tudtam elérni, hogy tanuljon. Apja munkát szerzett neki a gyors - és gépíró iskola elvégzése után..Tizennyolc évesen állása, férje, állami lakása lett, majd megszülettek fiai.
Amikor házassága megromlott - az ő hibájából - és csúnya válással végződött, mi álltunk melléje és visszaköltözött szüleinkhez egyik fiával. Apja halála után eladták a családi házat, húgom örökölte az árát, anyánkat magával vitte a vásárolt városi lakásba. Akkoriban keveset találkoztunk, noha egyazon városban, egymástól nem messze laktunk..Már akkor megvádolt azzal, hogy irigylem úri barátait. Anyánk halála után mindent kidobott, meg sem kérdezve, akarok -e valamit emlékül megtartani.
Látszólag jó testvérek voltunk - legalábbis én azt hittem. Aztán teltek az évek, anyagi helyzete nehezebbé vált - és akkor megkeseredvén egyre ellenségesebb hangot kezdett megütni, amikor gondjairól panaszkodott. Engem okolt rooszul alakult sorsáért. Néha óvtam tanácsaimmal veszélyes elhatározásaitól, de nem hallgatott rám, sőt az ellenkezőjét cselekedte, hangoztatva, hogy ő "öntörvényű" - és nem igényel tanácsokat - "dafke" másként csinálta, amit ajánlottam. A hazugságról úgy vélekedett, hogy az hasznos - és szép dolog az őszinteség, - de felesleges képmutatás csupán.
Felrótta, hogy nyugdíjam összege nagyobb az övénél - feledve, hogy én húsz évig ültem az iskolapadban, miközben ő csak anyaként , munka mellett esti tagozaton tette le az érettségit.
Napjainkban végleg betelt a pohár: gorombán fejemhez vágta a telefonban, hogy engem mindenki szeretett, elhalmoztak egész életemben mindenféle jóval, míg ő háttérbe szorult mellettem.
Szíven ütött ez a hazug , igazságtalan , szívtelen, irigységtől átitatott gyűlölet...Nem tudok megnyugodni, mert hatalmasat csalódtam ennyi évtized után...
Tanulságul csak annyit fűznék hozzá, hogy a szeretet hatalmas fájdalmat okozhat, ha visszautasítják, vagy ha csalódást okoz a felfedezés, hogy mindvégig egyoldalú volt és képmutatásra épült. |
|
|
- június 28 2011 09:37:55
Mindez számomra azt példázza, hogy ő soha nem volt megelégedve önmagával, ezért irigy, ezért bánt másokat.
Sajnálom a helyzetedet, bizony rossz, pláne ennyi év után, csalódni abban, akit szerettünk és úgy éreztük útja során, amit lehetett meg tettünk a segítségére.
Szeretettel Joli |
- június 28 2011 09:59:30
Drága Mamuszkám!
Nehogy keseregj ezen, sajnos sok ilyen van!
Tudom, hogy fáj, de van elég bajod! Vagy megbékél saját kenyerén, vagy magányos marad!
Puszillak,ölellek: Pircsi  |
- június 28 2011 10:33:15
Drága Joli!
Te mindig nagyon jól megvilágítod a lényeget. A lányom és a férjem is ezzel vi gasztaltak, hogy irigy a húgom...de ezt eddig nem vettem észre, én gyengeségeivel együtt szerettem , és nagyon fáj, ami most egyértelműen kiderült
szeretettel Sarolta - mamuszka |
- június 28 2011 10:40:04
Drága Pircsikém!
Köszönöm, hogy megértően olvastad és véleményezted panaszomat. Nagyon bántott, amikor magamban összeraktam az évek során összegyűjtött mondatait, tetteit, de igazad van, nem szabad vele foglalkoznom, mert főként magamnak ártok vele.
Most itt az oldalon is megjelent egy új tag - Summer néven - és a tegnapi versem alá írt egy tipikus bántó véleményt, - ami nagyon elkedvetlenített - és úgy gondolom, ilyen üzeneteket nem akarok többet olvasni - mert nem is helytálló, másrészt nem tudom ki ő, mennyit ér a véleménye és mi motiválta...
Ha gondolod, nézd meg a Sivatagi kaland c. tegnapi versemnél..
Azt hiszem, - bármennyire fáj - itt hagyom ezt is
szeretlek benneteket, de - nem bírják az idegeim
puszi és ölelés mamuszka |
- június 29 2011 14:49:57
Kedves Mamuszka!
Nagyon sajnállak, hogy csak ennyi idő után derült ki (jöttél rá), hogy testvéred iránti szereteted és gondoskodásod nem talált viszonzásra.
Én is biztos vagyok abban, hogy akkor irigykedik valaki a másikra, ha nincs kibékülve saját életével, és még magát sem tudja szeretni. Azzal nem is lenne gond, hogy későn (munka mellett) érettségizett, hiszen én is munka mellett tanultam. De ha nekünk úgy rendelkezésünkre álltak volna az anyagiak, ahogy nem, akkor én is mehettem volna gimnáziumba 8. után, hiszen 4,6 volt az átlagom. De nekünk mielőbb pénzre, keresetre volt szükségünk, mert alkoholista apánk nem hozta, hanem vitte a pénzt.
Én azt mondom, senki miatt ne hagyd itt ezt a honlapot, hiszen megértő tagtársaid biztosan nagyon sajnálnának, köztük én is!
Én szeretném, ha továbbra is olvashatnám szép történeteidet.
Kérlek, gondold meg, és csak utána cselekedj!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- június 30 2011 11:50:18
Drága Zsuzsanna!
Tudom, hogy sokan szeretnek és írásaimat is jól elviselik - aki leócsárolta - régen Mist néven itt dicsérni szokta. Akkoriban távozott, mikor én jöttem, nekem nem volt közöm távizásához, valakivel összeveszett akkor is - emlékszem, könyörögtek neki, hogy maradjon, de ő elment ..
Most - úgy tűnik, más néven visszatért és bosszút akar állni azzal, hogy meggondolatlanul kritizál bárkit...akár helytelenül!
Engem más portálon sokat sértegetett néhány önhitt idősebb férfi - néha itt is megjelennek, mert ők mindenütt ott vannak , van, aki meghalt már..
Tudod, akit a kígyó megmart, az a gyíktól is fél! - sajnos a rossz idegállapotom és testi fájdalmaim miatt rosszul viselem, ha - érzésem szerint - igaztalanul megbántanak, mert rögtön összerándul a gyomrom és sírok - de ez most már nem sokat számít. Érzem, közel a végem, mert az orvos, akinél voltam legutóbb, az egész testre kiterjedő sorvadást állapított meg - és azt hiszem, köznapi nyelven ezt hívják végelgyengülésnek...Napról napra fogy a fizikális erőm...ezért is fáj a testvérem szeretetlensége...
ölellek és bocsáss meg a panaszkodásért - mamuszka |
- június 30 2011 13:01:39
Zsuzsa kedvesem!
Jól ismerem a szegénységet, sőt nevezhetném akár nyomornak is...ezért mélységesen megértlek és azt is tudom, hogy ezért vagy komoly és okos, mert sokat küszködtél...
Örülök neked, hogy ismerhetlek - köszönöm a szép képeket, a valóságból úgyis kimaradtak...de így is gyönyörködtetnek.
üdv. mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
