|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ A természet rejtett veszélyei
.jpg) M
A meleg, június elejei napokat a vityillóban vészeltük át. Mint a délszaki emberek, a délelőttöt olvasgatással, internetezéssel, az ebédutánt pedig –most irigykedjetek szegény dolgozó barátaim- egy kis szundi-bundival töltöttük el, és csak 5 óra után költözött élet a kis lakunkba. Jólértesült meteorológusok szerint a nap erre az időszakra már rendszerint elfecsérelte az egynapra kiszabott bőrfaló UV-sugár-adagját. Ilyenkorra már naplemente-fényképezésre alkalmas, piros lufibogyó lesz belőle, amely mostanában a tihanyi apátság árnyékában tér éjszakai nyugodalmára.
Nem lehet csodálkozni azon, hogy az Igenem hidegebb tájak után ácsingózott. Mivel az Északi sark elég messze van, ez szóba se jöhetett. De eszébe jutott, hogy néhány utcasarokkal arrébb van egy nagy, Balaton nevű tó, melynek -ha igaz- a vízhőmérséklete az ilyenkor szokatlan 21°C-ot ostromolta. Nahát ha jég nincs, megteszi a hideg víz is, -hangzik egy közmondás Andy ferdítésében. Elhatározta, hogy lemegyünk feredőzni. Így, többesszámban! Mindjárt ellentmondtam: ha remegni kell, azt tudok a szárazföldön is, nem kell nekem azért a hideg vízbe belemenni! De ha akarsz, menjél egyedül! -mondtam, és gondolatban már a PC-m előtt ülve vitorláztam a WEB-en. „Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz” mondta Vörösmarty Mihály, és milyen igaza volt! Jó, hangzott a válasz, de te addig nyírd le a sövényt! -mondta, és balra el.
Hogy képben legyen a kedves olvasó, elmondom, hogy a sövény jótékonyan öleli körbe majdnem teljesen a 100 # öles birtokunkat. Magassága nyírás előtt kb. 3 méter, szélessége pedig 1,5 m. A rám kiosztott feladat terhe alatt roskadozva, kétségbeesve körülnéztem. Valahogy ilyen érzéssel ülhetett kis sámliján anno Hamupipőke is, a lába elé szórt szemestermény-tenger közepén, mint most én. 2 percig reménykedve vártam, hogy mint Hamupipőkének, nekem is jön a Jótündér, és kihúz a slamasztikából. De nem jött, így elő kellett venni a létrát, a 25m hosszú villanykábelt és a sövényvágót. Hamar akartam végezni a dologgal, ezért elmulasztottam a védőruha felhúzását, ami később, -mint meglátjuk,- végzetes hiba volt. Kis rövidnadrágban fogtam neki a munkának. Az egyenetlen talajon a létra lába nem tudott mindig kellőképen fölfeküdni. Ezért az imbolygó létra tetején néha csak olyan akrobatikus mozdulatokkal tudtam a leesést elkerülni, amilyet a cirkuszban a nézők pisszenés nélkül izgulnak át, erősödő dobpergés közepette. A Jóisten kegyes volt hozzám, úgy döntött, hogy nem jött el még az én időm, így sikerült épségben befejezni a sövény-nyírást. Igaz, addigra az Igenem már vacsorára terített. A horrorisztikus, kullancsról szóló TV-s figyelmeztetések nem jutottak nálam a falrahányt borsó sorsára. Mikor a sövény tetejének nyírásakor ráhasaltam a bokor tetejére, tudtam, hogy védtelen vagyok a véremre leselkedő bogarak támadásával szemben. Ezért végigsimogattam a fedetlenül maradt testfelületemet, és hoppá! A bal vádlimnál ellenséges behatolást fedeztem fel. Kullancs! Azonnal riasztottam a kullancselhárító kétfőnyi személyzetet (az Igenemet és jómagamat). Rövid konzíliumot tartottunk, és a kétcsipeszes műtéti beavatkozás mellett döntöttünk, ugyan is ha a dög csak egy csipeszt lát maga felé közelegni, fejetlen menekülésbe fog. Az eljárás lényege: Az egyik eszközzel szorosan a behatolás mellett megcsippentettük a bőrt, mintegy alányúlva a bogárnak, a másik csipesszel pedig olyan mélyen, ahogy csak lehetett, elkaptuk a gazfickót. Egy húzás és kint volt a mákszemnyi, nagyságából következtetve még tanulókorban levő jószág?! Kíváncsian vizsgálgattuk a körmömre helyezve. Bátor fickó lehetett, mert nem vesztette el a fejét, azonnal elkezdett lemászni. Egy pillanatra megörültem! Hát nem pusztítottam el Isten egyik teremtményét, sértetlen, újra fölhasználható maradt! De aztán ahogy az életben ez oly gyakori, a gonosz győzött bennem, és a másik kezem körmét fölhasználva szétpasszíroztam a fickót! Egy gond maradt még hátra, a seb ellátása.
Olvasmányaimban a kígyómarás helyét egy túlélő késsel kivágják. Én nem akartam ilyen messzire elmenni, csak a csipeszt használtam hasonlóan addig, amíg egy átlagos seb nem lett a csípés helyén. Ezután sebhintőpor, tapasz, az élet mehet tovább!
Azért még nincs vége az izgalmaknak. A boszorkánykönyvek szerint 30 napig , terjengő piros folt formájában visszatérhet a tett színhelyére kullancsom bosszúálló szelleme. Megkezdtem a visszaszámlálást, még 21 nap! Pssszt! Eddig még semmi!
|
|
|
- június 28 2011 12:47:51
Kedves Andy!
Ha ilyen hamar eltávolítottátok, biztosan nem lesz ott semmilyen piros folt!
Jó kis nyári olvasmány ez, gratulálok!
Szeretettel: Éva (líra) |
- június 28 2011 13:08:39
Nagyon nem szeretem a kullancsokat, brrrrr
Hogy megnyugodj, a TV-ben szakember nyilatkozta, ha egy napig benned marad és fertőzött a kullancs, akkor lenne félni valód, de azért figyeld, ha piros folt jelentkezik, az lájm (nem tudom hogy írják) utal.
Ha sokat tartózkodtok ilyen helyen a gyógyszertárban lehet kapni kullancs kiszedőt, a csipesztől esetleg benn marad a feje és még rosszabbat teszel magaddal.
Én a kutyáimból kitekergettem, bár ez sem javasolt, majd kalapáccsal szétvertem, mert egyébként képes újra éledni.
Szeretettel Joli |
- június 28 2011 16:27:37
Kedves Andy!
Jó volt olvasni e sorokat, hol együtt dülöngéltem veled a létra tetején
Üdv!
Attila |
- június 28 2011 21:24:58
Kedves Andy! Megírtam egy hozzászólást, ami nyomtalanul eltűnt, ráadásul még az Oldalról is kidobott... a betyármindenit.
Akkor most újra;
Gratulálok írásodhoz. Izgalom a hétköznapokban. Tapasztalat ból tudom, hogy a "B" vércsoportot nem szereti, de a"O"-t azt nagyon! Én a kutyánkban szoktam találni rendszeresen, és úgy távolítom el mint Jolán, de nem verem szét, csak rálépek, és megforgatom rajta a cipősarkamat. Kullancs-kanálnak nevezik az eszközt, minap mutatta be a tv. Vigyázzzatok egymásra! szeretet tel Irénke |
- június 29 2011 01:01:47
Kedves [b]Andy Jazz[/b], ha emléXel, már beszéltünk Skype-on. Az egyik: a mi házunk centire határos az erdõvel, s mivel van macskánk (Ramszesz), gyakran jött haza Kullanov Kullanoviccsal, aki a KGB sok-sokadik alkalmazottja. Hogy mennyire változik a világ, 1964 koraõszétõl 9 hónapot dolgoztam/zongáztam a Mátrában, s egy alkalommal a Kékes lábánál elterül mesebeli pázsiton feküdöztem egy pici tavacska partján... nem egymagam. Hazatérve mindketten láttuk, hogy ami viszketni tûnik, nem egyéb, mint kb. 200 kullanTS [i]testenként[/i]. Olyanok voltunk, mint a bolhászkodó majmok, de azóta már 72 és fél éves vagyok; hogy vele mi lett, azt nem tudom... Ugyanakkor rókával is találkoztunk, akire "rápirítottam", õ úgy tett, mintha csak nehezen értené meg, mit vártam tõle, azután elbalagott. Csodás dolog a Mátra zöldje!!!!
Gratulálok Neked az írásodhoz!
PiaNista |
- június 29 2011 01:06:03
....elballllllagott. Két L ! Bocsánat! És még egy, amit kihagytam a fönti hsz-bõl: azért IS kedvellek, mert 16 éves korom óta zongorázom [u][i][b]jazz[/b][/i][/u]-t is, meg klasszikust és bárzenét...
Ölellek!
M.L. PiaNista |
- június 29 2011 15:00:29
Kedves Andy!
Örülök, hogy a Tőled megszokott humorral fűszerezve írtat meg ezt a kalandot is. Talán jobb lett volna mégis csak a vízben feredezni!
Remélem, a visszaszámlálás lejárta után, de közben sem jelentkezik semmilyen kokárda-formájú piros folt, ami utalna a Lyme-kórra.
Üdv. Torma Zsuzsanna
|
- június 29 2011 16:38:07
Kedves kullancscsípéstől szintén fenyegetett barátaim!
Ezúttal közlöm, hogy piros folt nuku, eltűnt a veszély Irénke hozzászólását követve. Sok nyavalyám gyüjteményéből a lyme kór hiányzik! Agylágyulásom nincs, így tudom hogy most sokan közületek összenéztek, és fejcsóválva kérdezitek egymást: akkor mi lehet a kiváltó oka ennek a sok eszement történetnek, amit ez az Andy "gyerek" ír nekünk? A válasz egyszerű: nagy öröm számomra, ha másoknak is örömöt, jókedvet tudok szösszeneteimmel közvetíteni. Andy |
- június 29 2011 16:52:35
Kedves Placebó barátom, létratetején billegő társam!
Tudom, hogy szereted a vészhelyzeteket. Egyedül ez a billegés smafu! Ez akkor kezd értelmet kapni, ha közben a sövényvágóval elvágod a hosszabító zsinórját, fél falura kiterjedő sötétséget, áramkimaradást okozva ezzel! Nekem már háromszor sikerült a mutatványt élve megúszni! Andy |
- június 29 2011 17:29:24
Kedves Pia Nista barátom!
Mindig nagy öröm számomra, ha ritkábban is, de fölfedezlek a novellisták között! Mint az általad hivatkozott 1964-et én is átélő, - lehet hogy rosaszul- úgy emlékezem azok a K.-et,-ak még békés kellemetlenségeket okozók voltak, csak az átkos globalizmus fejlődésével lettek az emberiség engeszthetetlen ellenségei!
Üdv Andy |
- június 30 2011 21:40:37
Gyermekkorunk kullancsai egészen mások voltak....a mostani mutánsok méreg palackok! Egy csípésben benne minden földi nyavaja....
Ez is remekül megírt történet. Ha a kullancsok olvasnák, följelentenének rasszizmus miatt! Ők igenis értékes tagjai a Társadalomnak! Ők a kormányt képviselik...az ő napszámosai!
Szeretettel:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
