|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Kristálytisztán él emlékeimben az első találkozás a számítógéppel...
 M
Eljött a nagy nap. Telepítik a "fiúk" az irodámban a számítógépet.
Kábelhegyek, csatlakozók, dugaszok, monitor, klaviatúra, szuper!
Pikk-pakk már vigyorog a monitor a képembe.
Kéz csók, fiúk el, távoznak, én mereven nézek magam elé, meg szemezgetek a géppel, de ő nem reagál.
Fiúk még annyit szólnak kedvesen, jó munkát drága.
No, ja. Jó munkát, de hogyan?
Egyelőre csak szemlélem jobbról-balról, előlről-hátulról, dögöljek meg, ha értem.
Most csak annyit konstatálok, hogy jól néz ki, csillog-villog, de még sötét a képernyő, - én is-.
Érkezik a proramozó, merev lemez dobozokban, te jó ég mi lesz velem?
Pillanatok alatt telepíti a programot, közben magyaráz! Nekem!
-Van itt kedves, számlázó, könyvelő, szövegszerkesztő program - no eddig értem, legalábbis ami a kifejezéseket illeti.
No de ami ezután következik, világgá megyek, mennék inni egy kávét inkább!
Programozó szól, no-no, nincs kávé, ide gyere és figyelj!
Itt ez a gonb - felismered? -ezzel kapcsolod be a gépet. (No persze, Te csak azt hiszed, gondoltam magamban, de megszólalni nem mertem)
No szóval, miután bekapcsoltad, megjelenik a logo, (óh, Te szent isten, miről beszélsz, Te egy varázsló vagy!), indulhat a program. Na, igen.
A menüből kikeresed, hogy mit akarsz?
(Mit akarok, semmit nem akarok- gondoltam - haza akarok menni!)
Mindent elmagyaráz pillanatok alatt.
Felfogtad? Hát hogyne!
No, szia, jó munkát, ha valami baj van, itt a mobilszámom, hívjál! No persze, a másik kedvencem a mobil, útálom mint a kakit!
Továbbra is szemezgetek, most a klaviatúrával, barátkozom a gondolattal, hogy holnap - semmi esetre sem ma, mert ahhoz már túl van terhelve az agyam, több új infót nem fogad be, (mi az, hogy többet, hát ezt sem fogadta be) milyen jó lesz nekem. Szuper kis "társammal, a technika új vívmányával másnap már milyen jót fogok szórakozni.
Másnap. Úgy megyek be az irodámba, mintha kifelé jönnék, csak lassabban.
Feladataim: Levelek írása, számlázás, könyvelés.
Toporgok, tördelem a kezem, fáj a fejem, rosszul vagyok, no de egyszer el kell kezdeni!
Hajrá, biztatom magamat!
Várjunk csak! Egyelőre be sem tudom kapcsolni a gépet. Kis hülye filkómból ez az infó már tegnap távozott, vagy meg sem érkezett?!
Hú-ha, mi lesz velem?
Fejbe vágott az isteni szikra, tűz gyúlt az agyamban és érkezett a felismerés és megvilágosodás!
Gábornak - mellettem lévő irodában leledzik -van némi jártassága e forradalmi vívmány területén, elkapom a folyosón, berángatom az irodámba és szépen kérem:
- Gáborkám, segíts légy szíves, mert itt pusztulok el! Magamra húzom a monitort, nem tudom beindítani!
Gábor jó kolléga, segítőkész, pillanatok alatt kapcsol! És lőn világosság, no nem a fejemben, a monitoron!
Megmenekültem, Gábor el!
Itt a menü előttem, eddig rendben. ( No nem az étlap, erre azért rájöttem).
Mit is akarok most csinálni? Hát számlázni!
Jó. Gondolkodom. És így maradok! Mereven!
Mint a lemez, nézem a képernyőt, hogyan tovább?
Egyszer csak elsötétül a képernyő, mint a tekintetem.
Most mit tegyek? Belerúgok kettőt a gépbe, püfölöm a klaviatúrát, köpködöm a képernyőt, sehol semmi! Még csak egy kis villanás sem!
Szakad rólam a víz - a Niagara vízesés ehhez képest kutyafüle -, ebből nem lesz számla még a jövő évezredben sem.
Kikukkantok a folyosóra, de csak óvatosan, nehogy valaki meglásson, hátha Gáborom megint horogra akad.
De nem, elment - mármint Gábor, terepgyakorlatra, vissza sem néz!
Óh, jaj itt süllyedek a parkett alá rögvest!
Benéz rám az egyik kolléga, (Óh, de szeretem, ha még segíteni is tudna, imába foglalnám a nevét)
- Szia Évi, boldogulsz?- kérdezi aranyosan.
- Óh, persze, hogyne, minden oké! - rebegem,
tekintetem csupa könyörgés.
- No de miért nem kapcsolod be a számítógépet, mit nézel a sötét képernyőn?
- Ja, hogy még nem kapcsolatam be? (Már szenilis vagyok? De hiszen a Gábor bekapcsolta, akkor viszont hőbörgésem közepette kikapcsoltam)
No jó, Géza is segít, gépem újra bekapcsolva.
Ezzel is megvolnék.
Itt virít már megint a menű. Hogy a frász tör ki már ettől a sok "kajától", csak tudnám, hogy melyik tetves gombot nyomjam meg, vagy hova vigyem az egeret, - meg sem merem fogni -, hogy végre célba érjek.
Közben íróasztalomon gyarapodik a sok szállítólevél, melyről az adatokat be kellene pötyögnöm, hogy számla legyen belőle.
Fohászkodom, hát ha nélkülem is menni fog.
De nem, de hogyan az anyám úristeni!!!!
Már hajam tépem, sminkem elkenődve, fő a fejem, patakokban ömlik a víz rólam, kínomban felröhögök, páncélszekrényem ajtaját döngetem és semmi, semmi nem jut az eszembe.
Ráz a hideg, fázom, melegem van, Géza benéz rám.
- Hol tartsz, segítsek? - kérdezi aranyosan és az őrület szikráját véli felfedezni tekintetemben.
- Te vagy a legaranyosabb fiú a világon, mindent megteszek amit kérsz - no azért nem mindent - csak mutast meg!
Mutasd meg azt, hogyan kell egy nyomorult, rohadt számlát elkészíteni ezen a dögön.
Női mivoltamból kivetkőzve, káromkodok mint egy kocsis, alpári szöveggel fűszerezem mondandómat, dúlok-fúlok, szitkozódom - pedig jobb lenne, ha figyelnék Gézára, hogy mit hogyan csinál, de persze erre csak később jövök rá - és Géza megmutatja a CSODÁT!
Kezembe adja a hárompéldányos számla kupacot - természetesen én megfogom -és örömömben visítanék, ha mernék.
S, lám ott vannak az adatok a számlákon szépen, rendben, formailag, számszakilag egyezően, gyönyörűen.
- Tessék Évi, kész a munkád!- mosolyog rám szeliden, kedvesen.
- Vedd a kezedbe cégünk bélyegzőjét és egyenként nyomd rá a számlákra - ugye, ezt már meg tudod csinálni?-. Vagy inkább megcsinálom én, Te pedig szedd rendbe magad a zuhanyozóban mert förtelmesen nézel ki.-motyogta kedvesen.
Normális esetben ezzel a mondatával vérig sértett volna, de most hálát rebegve puszit nyomtam aranyos kis orcájára.
Folyt.köv... |
|
|
- július 27 2011 08:14:17
Nagyon jó! Igazán humoros, emberközeli!
Jól áll neked a próza! (Ha akarnék se tudnék belekötni!)
Gratulálok: Éva  |
- július 27 2011 08:45:14
Kedves Évike!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- július 27 2011 20:54:37
Kedves Évike!
Elég humorosan sikerült ezt a történeted megírnod, pedig a cselekménye szerint nagyon szenvedtél!
Amikor az Nemzeti Bankban dolgoztam, én is úgy jártam, hogy őszi szabadságom ideje alatt se szó, se beszéd, kaptam egy számítógépet az írógép helyett, s persze semmilyen tanfolyamon nem vettem részt, hogy tudjak vele bánni. Többen is kaptak, és egyik kis fiatal gépírónőt küldték fel Budapestra 1 hetes! tanfolyamra, hogy legalább levelet tudjunk a gépen írni és boritékot címezni. Később már az összes dolgozónak tanfolyamon kellett résztvenniük, és így már könnyebben ment minden. Szerencsére munkanélküli időm alatt magántanfolyamra jártam és az utolsó munkahelyemen is továbbképzésben részesítettek minket, akik titkárnői, adminisztrátori munkakörben dolgoztunk.
Biztos vagyok benne, hogy Te is belejöttél aztán, (ahogy mondják)
"mint kiskutya az ugatásba"!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- július 28 2011 06:23:50
Kedves Zsuzsika!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Igen a mi korosztályunknak meg kellett küzdeni - no jó nem nagyon -, de a mai fiataloknak könnyebb, mert ők már ebbe születtek bele.
A két legnagyobb unokám - l7 és l5 évesek -, ők már profi szinten bánnak a számítógéppel, ha valamit nem tudok, Tőlük kérek segítséget. Bár el kell, hogy mondjam, nem szeretem, sokkal jobban boldogulok a manuális írással.
De ez akkor jó sztori volt, persze utána bennünket is kiképztek és bevezettek a számítógép használatának rejtelmeibe.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: Évi. |
- július 28 2011 06:29:29
Viktória kedvesem!
Az én lányom 13 évvel idősebb mint Te, még ő sem született bele a számítógép világába teljes mértékben, de neki már könnyebb volt.
Az unokáim pedig már profi módon kezelik.
Nekik már természetes. Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- július 30 2011 10:06:47
Kedves Évi!
Te már profi vagy a számítógép kezelésében - én folyton csak bosszankodom, mindig elfelejtem a jelszavakat, melléütök és letörlöm, amit nem kéne...
és az a gyanum, hogy nem is fogom megérteni soha, mert a fizikát sem értettem soha, bár becsülettel megtanultam a leckét...
ezt a gépet unokáim a nyakamba varrták - és mivel a szakszöveget angolul pláne nem értem - jobb lenne, ha messze elkerülném ezt a kínzó eszközt Hát én így vagyok vele..
te viszont belejöttél és láthatóan nagyon élvezed - igaz, fiatalabb vagy, mint én és ez sokat számít
ölellek virtuálisan szeretettel mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
