|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
a szerelmi történet folytatása
Balázs tanár úr már két éve vágyakozott plátói szerelemmel szöszi után, akit előadásain hetente látott. Kedvező alkalom kínálkozott a közelebbi kapcsolat kiépítésére, amikor a varsói egyetem magyar tanszékéről meghívó érkezett csoportos diákcsere látogatásra. A szervezéssel Balázst bízták meg, mert ő - mint kutató - már többször járt a lengyel egyetemen. Tizenkét fő hallgató és három tanár kísérő tíz napot töltött a testvér országban gazdag kulturális programban részesülve.
Több városba is ellátogattak megtekinteni a nevezetességeket, a krakkói Wavelt, Auschwitzet, a gdanski tengerpartot..és Varsó közelében Chopin egykori emlékhelyén hangversenyt hallgattak.
Hazatérésük előtti estén búcsúbállal ünnepeltek együtt a lenyel és magyar diákok. Balázs táncra kérte szerelmét, és most először megérinthette a vágyott karcsú testet. Hazakísérte a kollégiumi szállásra. Szép, csillagos májusi éjszaka volt..jólesett a séta. A lány meg is jegyezte - óvatlanul és naivan -- - elsétálnék most akár reggelig...
Balázs ezt úgy értelmezte, hogy ez vallomás, és neki szól - holott a megjegyzés csupán a kellemes májusi sétára vonatkozott. Ám ettől kezdve erőszakosan, bár kellő tapintattal nyomulni kezdett a szőke lány felé..
- Szinte kibírhatatlan hőséggel köszöntött be a kor nyári vizsgaidőszak. Sok nehéz szigorlatot kellett végigszenvedni jó eredménnyel...de az utolsót már az egész évfolyam elhalasztotta,mert a fáradtságtól és a hőségtől nem tudtak eleget tenni követelményeknek..
Így a nyár tanulással telt és az új tanév vizsgával kezdődött. Szöszi jelesre vizsgázott, és ezzel elérte, hogy ösztöndíjat kapott a szociális támogatás mellé.
Elérkezett az ideje a diplomamunkát jelentő szakdolgozati téma kiválasztásának. Szöszit leginkább a nyelvészet, ezen belül is a nyelvtörténet érdekelte, ezért ilyen témakörből akart választani, de a sors és Balázs másképp tervezte. Felkereste a lányt és a másik tanulócsoportból a legtehetségesebb - később neves tudóssá váló - fiú hallgatót, felajánlotta nekik, hogy nála írjanak szakdolgozatot középkori témából és így esélyesek lehetnek az egyetemi gyakornoki állásra - a tudományos kutatói utánpótlás keretében. Az ajánlat csábító volt, és bár a fiú is inkább a nyelvészet iránt érdeklődött, ráállt a változtatásra és elkötelezte magát Balázs tanár úr ígéretében bízva.
Mihály - a másik jelölt dél-alföldi városból jött, az évfolyam legtehetségesebbnek tartott hallgatójaként ismerték és tisztelték társai és tanárai. Középiskolás korában súlyos gerincműtétje után gipszágyban feküdt egy évig, és ez idő alatt rengeteget olvasott. Sportolni nem tudott többé, életét a tudományok művelésére tette fel. Jóképű fiú létére - magas volt, sűrű fekete hullámos hajával égszínkék szemével, szabályos fogsorával tetszett a lányoknak, de ő nem foglalkozott velük. Egy jó barátja volt, fiatalabb nála, hasonlóan komoly, tehetséges fiú. Pletykák keringtek ennek a mély barátságnak gyanús jellegéről - ezekről a mendemondákról mindenki tudott, az érintetteket kivéve.
Balázs tanár úr a két kiválasztott hallgatóval heti rendszerességgel két-két órát foglalkozott külön-külön. Ezek az együtt töltött órák komoly munkával teltek, hiszen a tanár úr nyelvtudásával segíteni tudott a forrásanyagok feldolgozásában.
Pihenésképpen rágyújtottak egy cigarettára - Mihály is rászokott - és ilyenkor nem is beszélgettek...A csend azonban telve volt a vágyakozás feszült várakozásával...és két hónap múlva Szöszit elkábította ez a várakozás, a tanár karjaiba vetette magát, szinte ő kezdeményezve, mert már pattanásig feszültek zsigerei...Balázs nyíltan megmondta, hogy nem fog elválni, de akkor ez nem számított már...Olyan elemi erővel tört rájuk a szenvedély, hogy noha titkolták, mindenki sejteni kezdte - a tanár úr szerető gondoskodással vette körül védencét...Ismerte családi hátterét, szegénységét, de sem pénzt, sem ajándékot soha nem adott neki - érezvén, hogy ezzel megalázná és tönkretenné a kapcsolatot. Másik, korábbi szeretőjéről nem tett említést, és amikor kiderült, komoly válságot okozott, de olyan erős volt a kötődés, hogy ez sem szakíthatta szét.
Mihály erről semmit sem tudott, pedig a tanárnak tervei voltak vele.Kiderült ugyanis, hogy csak egy állás van az egyetemen gyakornoknak, és ez Mihályra vár. Így Szöszinek a közelben kellett állást keríteni, ha a kapcsolatot fenn akarta tartani, és ő akarta - nagyon is...Ha Mihállyal összeházasodnak, a probléma magától megoldódik...Ezt a tervét elmondta a lánynak is. Ez nagy hiba volt. Szöszi és Mihály jó barátok voltak, sokat beszélgettek kutatási témájukról, de szerelemről szó sem volt köztük, eszükbe sem jutott - és ez így természetesnek tűnt mindkettőjük előtt.
A tanár úr tervét Szöszi becstelen dolognak tartotta és ez volt az első lépés a távolodásra, a kijózanodásra. Közel volt már az államvizsga és az álláskeresés ideje, amikor ők együtt készültek egy májusi délután a következő vizsgára és pihenésképpen saját terveikről kezdtek beszélgetni.
Szöszi mindent elmondott Mihálynak a pletykákról és a tanáruk gonosz tervéről is - hozzáfűzve, hogy ő sem ért vele egyet. Mihály hálásan megköszönte őszinteségét - és ekkor sajnálni kezdték, hogy közös jövőjük véletlenül sem lehet ezek után. Mihály megcsókolta - és feltehetően ez volt az első csók, amit nőnek adott életében - de az utolsó is Szöszinek. Ezután megállapodtak abban, hogy a lány messze városban keres állást magának, hogy véget vessen a megalázó helyzetnek. Mihály már meg is fenyegette: ha meggondolná magát, akkor ő leleplezi a viszonyt és botrányt csap, mert nem akar egy ilyen becstelen ember beosztottja lenni.
Az alku megköttetett - és minden eszerint történt. Az utak szétváltak - Mihályból nagy tudós lett, a tanár másik állást keresett magának, Szöszi pedig háromszáz kilométerrel távolabb vállalt állást, és csupán az ötévenkénti évfolyam találkozókon futottak össze - nagy szeretettel , mintha valóban lett volna valami nagy kölcsönös szeretet köztük. Talán volt is...
Ma már senki sem él a szereplők közül, csak a történet Szöszi emlékei szerint.
|
|
|
- augusztus 17 2011 15:49:37
Kedves Mamuszka!
Szép a folytatásos történetednek ez a része is.
Szöszit azért sajnálom, hogy már csak az emlékeiből élhet.
Szívesen olvasnék meg ehhez hasonló megható emberi történeteket!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 17 2011 18:51:46
Köszönöm kedves Zsuzsanna - komoly munka volt lepötyögtetni, javítgatni és lám , rajtad kívül senki sem olvassa el.
csak én magam, többször, pedig én ismerem!
szeretettel Sarolta |
- augusztus 18 2011 08:40:12
Kedves Mamuszka!
Szeretettel olvastam a szerelmi történet folytatását is.
Írjál még ilyeneket! Mi ketten a Zsuzsikával már olvastuk, biztos, hogy fog még erre járni más is.
Szeretettel gratulálok!
Évi. |
- augusztus 18 2011 14:56:05
Szia Évi!
köszönöm, hogy megkerested és méltattad a történet folytatását - hála Istennek sikerült befejezni...Nagyon macerás prózát írni...jobban szeretek élő szóban mesélni - ez volt a foglalkozásom - szerettem hallatni a hangomat...viszont most már keveset beszélek, inkább hallgatok, mert már kibeszéltem magam 35 év alatt...
szeretettel ölel Sarolta-mamuszka |
- augusztus 19 2011 18:54:21
Ez remek írás volt, tárgyilagos mintha csak egy külső szemlélő figyelte volna egy krónikás!Beleolvastam a véleményekbe is.Miért kellene sajnálni Szöszit? Sőt ellenkezőleg!Ilyen az való élet!Alkuk és kompromisszumok nélkül nem megy az emlékek meg , azoknak az a sajátosságuk az időtávlatából letisztulnak és megnemesednek mint az ó-bor!! |
- augusztus 19 2011 19:16:19
Etusom - örültem a látogatásnak és a tárgyilagosan ítélő üzenetnek is...
Ilyen az élet...emlékké szelídülnek a fájdalmak, ...és már kívülről lehet nézni
szeretettel üdv. mamuszka |
- augusztus 19 2011 19:31:02
Sok év van mögöttünk Mamuszka és talán még többet tapasztaltunk!
Tudjuk amit tudnunk kell!Szeretettel,baráti öleléssel Etusom |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
