Napkorong

M

Az ember - táplálkozási szokásait tekintve - mindenevő. Bolygónkon minden földrészen a legkülönbözőbb állatok húsát, változatos módokon elkészítve , akár még nyersen is - ünnepi eledelként fogyasztják a népek. Fehérjedús, kalóriában gazdag és ízletes ételünk.
Családomban is mindenki húsevő...míg én már gyerekkoromtól fogva ösztönösen vegetáriánusnak mondhatnám magam, bár nem voltam ebben életem során következetes. Öt éves lehettem, amikor először megkóstoltam...Nagyapám ebéd után - paprikás csirke volt az ebéd uborkasalátával, krumplival és az elmaradhatatlan húslevessel, amiből nem fogyasztottam mást , csak kevés levest és a burgonyát - vendéglőbe vitt magával, ahol akkoriban családi sört lehetett vásárolni, csatos üvegben két liternyit. A vendéglős kislánya éppen ott tartózkodott és jóízűen szopogatott egy csirkecombot...Megkívántam és hazaérve - akkor először kértem és elfogyasztottam életem első húsát.
Ettől kezdve a baromfihús ellen már nem tiltakoztam. Később a rántott hússal is megbarátkoztam, - bundás húsnak neveztem, majd ezt követően a levesben főtt sovány sertéshúsról is csipegettem, - ennek az én szótáramban szálas hús lett a neve.
Nagyanyám baromfit tartott és ünnepekre gyakran vágott csirkét, és a vágást végignézve elítéltem a kegyetlenséget. Előfordult, hogy olyan hirtelen vágta el a tyúk nyakát, hogy az reflexszerűen befutott a bokorba, mert hogy az udvaron történt az öldöklés és a feldolgozás , ami viszont rémesen büdösnek ítélt szagával undorított...a leforrázott állat letollazása, kibelezése a szag és a látvány ismét elvette az étvágyamat.
A háború alatt falura költöztünk, ott mindig lehetett a gazdáktól húst venni disznóöléskor, de vágott hízott kacsát, libát is ünnepekre. Ekkor már kezdődött az éhezés korszaka, mert a háború alatt és után egyre nehezebb volt városban húshoz jutni. Heti egy alkalommal - általában péntekenként hoztak a hentesekhez korlátozott mennyiségben eladandó sertés és marhahúst. Sorban álltak érte az asszonyok, és bizony gyakran megesett, hogy a sor végén állóknak már nem jutott. Mivel én dolgoztam - akkoriban csak húsz hét volt a szülési szabadság - anyám vigyázott a kislányomra. Őt is magával vitte, amikor sorba állt húsért. Kislányom unta a várakozást és bekiáltotta a hentesnek:
- Kérek már husikát!
- Hol az a kicsi, - kérdezte a jószívű hentes és egy szelet parizert adott a lányomnak, anyámat pedig rögtön, soron kívül kiszolgálta.
Később férjem egy belvárosi hentesboltban felfedezte egykori katonatársát - itt eladóként dolgozott - és ettől kezdve minden héten félretett nekünk egy kilogramm szép árút, amit az udvari hátsó bejáratnál adott át, hogy jusson a kevés karajból vagy éppen combból.
Ebben az időben történt velem egy félelmes húsos élményem. Két kislányommal a közeli termálfürdőbe jártunk nyáron szinte minden nap.
Remek hely volt gyerekeknek - két kis medencével, langyos vízzel és sok játékkal, padokkal, füves területtel. Mivel nem tudok úszni, többnyire a padon ülve olvasgattam vagy rejtvényt fejtettem, miközben gyerekeimet is szemmel tarthattam. Mellém telepedett egy kövér, izzadó, de kedvesnek látszó férfi és beszédbe elegyedtünk. Bókolt nekem, hogy csinos vagyok - akkori fotóim tanúsítványa szerint igaza lehetett.-Ugyanakkor alaposan megrémített a folytatás:
- Magácskának nagyon kívánatos húsa van, én értek ám hozzá, mert hentes vagyok, szívesen megkóstolnám...
- de Uram! - dadogtam én, csak nem akar megölni?
- Ugyan már, ne legyen csacsi! Csak arra akarom rábeszélni, hogy járjon az én boltomba ezután - mindig félreteszem és akár természetben is fizethet érte.
Halálosan megrémültem, kiabáltam a lányoknak és ezután jó ideig nem látogattuk a termálfürdőt.
Ma már nincs hiány, mindenfajta húsárú korlátlan mennyiségben kapható...családom kedvelt ételei közé tartozik.
Engem viszont - betegségeim miatt eltiltott az orvosa vörös húsoktól. Halétel fogyasztását javasolta, de azt a szálkák és illata miatt sohasem fogyasztottam. Így tértem vissza gyermekkori vegetariánus étrendemhez és szerencsére nem esik nehezemre. Ez a jó benne - nem hiányzik egy cseppet sem.

Hozzászólások

gyongyszem555 - augusztus 24 2011 10:10:29
Mamuszka kedvesem!
Gratulálok az írásodhoz.
No ugye, arra lett volna esze a hapsinak, hogy kóstolgasson, no és még lehetett volna természetben is fizetni! A huncut!

Szeretettel olvastalak: Évi.

mamuszka - augusztus 24 2011 11:43:11
Szia Évi!

nem túl érdekes téma, de vannak nők, akiket Húsikának becéznek, mert árulják magukat...Manapság ez már nem is szégyen, sőt...!

Köszönöm, hogy itt jártál - tényleg a prózának nincs értéke itt - pedig sokat kell vele vacakolni - ráadásul nekem fele elszállt és újra kellett írnom..- jó mérges lettem miatta..Látom, te türelmesebb vagy és előszedegeted kedves emlékeidet - jók az írásaid, olvasmányosak..

szeretettel olvasom én a te írásaidat is, de már félek hozzászólni bárkihez, nehogy megsértsem..és az is baj, hogy nagyon gyenge a kezem, elfárad hamar a gépeléstől, és mindent leejtek utána a kezemből..és ez borzasztó rossz érzés, mert ügyes voltam valamikor - az már a múlt ölellek szeretettel mamuszka

gyongyszem555 - augusztus 24 2011 13:06:27
Mamuszkám kedvesem!
Te csak azt hiszed, hogy nem olvassák az emberek. Én már megfigyeltem, illetve megjegyzem, hogy én hányszor nyitom meg, és plusz a hozzászólók és a kettő között a különbözet a "kukkolók",
akik ugyan elolvassák, csak nem szólnak hozzá. Vagy idegenek, nem klubtagok, akkor viszont nem tudnak véleményt írni.
Engem különben nem nagyon zavar, ha nem írnak véleményt, én leírom, kikapcsolódás, szórakozás, el vagyok vele. De az biztos, hogy csak ahhoz írok véleményt mely elnyerte a tetszésemet.
Most már a versek között is szelektálok - bár lassan már alig vagyunk egy páran-.
Írjál csak Mamuszka, én biztos el fogom olvasni!
Puszillak: Évi.

mamuszka - augusztus 26 2011 20:20:15
Kedves Évi!

köszönöm a 2. számú választ is - örülök, hogy átérezted az élmény bizarr voltát...-
hát igen! Valamikor jó bőr voltam, de az már nagyon régen volt, most már csak csontom van, hús nélkül...és nem lehetne belém harapni, mert beletörne a foga, - nem is szólva arról, hogy meg se kívánna...

ölellek szeretettel mamuszka