Rossz passzban vagyok.Bennem az érzelmek mint a fáraó múmiája kifosztva a belső mindentől, vár díszes fakoporsójában a kőszarkofágja rejtekén.
Kell valami ami ebből a tetszhalott merev létből kimozdít.Kellene!A klasszikusok az örök menedék.
Időutazás,oda amikor a szeretet még eredeti állapotába feltalálható és a szerelem tiszta és éteri.Megtaláltam ezt az impulzust.Nem Shakespeare örök érvényű Rómeó és Júliájában,
Hanem a mi korunkban..Már elhamvadt Rómeónkról és az Ő Júliájáról,a vonzás hatalmáról és bennünk élő illúziókról.
Rátaláltam egy nagyon szép levélre.Latinovits írta !
Latinovits levele Ruttkai Évához... (részlet)
"...Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.
Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk...
Úszom a vizben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A viz csillogása szived csillogása. A szél hártyája a vizen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a viz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vizben, viz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kisért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.
Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.
Fáj a hiányod.
Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva,szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is igy akarod.
Ha van még idő."
reitinger jolan - augusztus 24 2011 09:10:50
Latinovits nemcsak kiváló színész volt, hanem kiváló író is, olvastam a könyvét, most nem jut eszembe a címe.
Ők voltak a XX. század Rómeó és Júliája, úgy ahogyan ezt te is írod.
Fel lehet belőlük töltődni...
Szeretettel Joli
Eta-Etusom - augusztus 24 2011 10:57:37
1973 ködszúrkáló