|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Még mindig keresem.....
Várnak! Pár vagy?
Rómába készülök.
Van egy ígéretem, hogy mehetek, ha találok egy kedves, jóképû, jóravaló, jól szituált negyvenes férfit a volt osztálytársamnak.
Keresés közben, pedig ismét lett egy ígéretem, mert én miközben a menetjegyemet kerestem, nem férfibe, hanem nõbe botlottam. Összehozott a jó sorsom egy régi volt barátnõmmel. Õ szintén párt keres 35 és 40 között, s ígérte, ha találok, a majd születendõ lányát tutira Emmának fogja nevezni, és olyan röhejes ruhákat vehetek neki, amit csak akarok, rá fogja adnir30;..csak találjam meg az apukáját.
Szóval, pasikat keresek!
Kerítõnõ szerepében csak egyszer tetszelegtem, ami inkább volt egy jó tanács, egy jó szándékú telefon, mint elõre jól megkomponált, rteljesen véletlenr1; találkozás megszervezése.
Összeszedve minden tudásomat és ismeretemet számba vettem elõször a közvetlen környezetemet. A szomszédaink kedvesek, de már unokáik vannak, a helyi kollegáim mind házasak, a rokonságomban nincsenek ilyen korú férfiak.
Hát ezzel gyorsan végeztem!
Tágabbra véve a kört gyorsan beütöm a keresõbe a két idõintervallumot, meg az egyedülálló családi állapotot a net kapcsolatkeresõ programjába, hátha ráakadok a keresett férfiakra az ismerõseim között. A találat nulla. Túl könnyû lett volna!
De úgy szeretném látni Rómát!
A kolleganõim csak nevetnek, párom szerint én erre az útra nem kapok jegyet, ha csak én magam meg nem veszem, meg egyébként is, minek foglalkozom még ezzel is, amikor a gyerekkel kéne inkább az Egri csillagokat olvasnom. Most valahogy engem sem köt le a janicsárok harci öltözetének részletes leírása, ha csak az a janicsár nem épp 37 év körüli, és csak a nyári játékok alatt török, mert egyébként jól szituált, független, szabadidejében kultúrát kedvelõ és mûvelõ tanárember, és épp valamelyik ismerõsöm ismerõse!
Aztán minap beszélgetésbe elegyedtem egy távolabbi munkatársammal, persze egy idõ után valahogy csak szóba hoztam a dolgot, hogy keresõben vagyok, férfikeresõben, mert Rómát látni vágyom. Pár perces magyarázat után persze mindent értett r11; naná, hogy nõ volt az illetõ, ezt a férfiak hosszú órák magyarázkodása után sem fogják olyan gyorsan, mint nõtársaim r11; és kitörõ örömmel nyugtázta, hogy az öccse párt keres. Bár kicsit fiatalabb a megálmodott korosztálynál, de biztosított róla, hogy komoly, megfontolt fiatalember. Kérdem, hogy mivel foglalkozik, mi a hobbija, milyen magas r11; a végén tényleg egy társkeresõ iroda munkatársának érzem magam r11; fényképet mutat róla, szinte ismeretlenül is ismerõsnek látom a fotón mosolygó fiút. A kérdés is gyorsan feltevõdik a fejembe, hogy miért nem talál, talált párt magának segítség nélkül? Érdekelni kezdett a dolog! Meg is kérdem, a választ is megkapom rá, hogy nagyon elfoglalt, soha nincs egy perce sem, állandóan csak dolgozik, nem tud nemet mondatni senkinek sem, szinte csak aludni jár haza.
Rosszat akarok én a barátnõimnek? Nem! Ilyen elfoglalt fiatalember mellett boldogok lennének? Nem! Keresek tovább!
Bõvítem a kört és az elvált férfiakat is a látókörömbe veszem. Ha egyszer nem sikerült, miért nem sikerülne másodszor! Rengeteg pozitív példa van elõttem!
Elõször csak bolondnak néznek, majd kedves ajánlatokat kapok, és miután passzolok, hogy nem magamnak keresek párt, mert én már elkeltem, kíváncsivá válnak, mindenképp fotókat akarnak tõlem, nem csak egyet, többet, más szögbõl is, nagyobb felbontásút, rá kell jönnöm, hogy csak ugratnak, senki nem vesz komolyan.
Milyen sanyarú a kerítõnõk élete! Nem hogy keríteni nem tudok, de még a közelébe sem vagyok akár egy halvány reménysugárnak sem.
Ma belibbent hozzám a logisztikások gyöngye, Bence, aki egy hihetetlenül édes óriásmackó, birtokolva mind azt a sok jó tulajdonságot, amit csak szeretni lehet egy férfiben. Viszont sajnálattal vettem tudomásul, hogy az õ szíve Regináért dobog, egyenlõre csak viszonzatlanul, mert Regina szíve már másé, de a mi Bencénket ez csöppet sem töri le, mert Õ az a kitartó, kivárós fajta, és hallani sem akar az én barátnéimrõl.
A napok múlásával már azon kapom magam, hogy az ügyfeleinket is potenciális jelöltként szemlélem, és az ûrlapokat is nagyon szívesen kitöltöm helyettük, ha elsõ ránézésre megfelelnek a saját magam által kreált kritériumoknak, és szemrebbenés nélkül felteszem a sehol sem található kérdést a családi állapotuk kiderítése érdekében.
Eltelt két hét. Tapasztalatokban nincs hiány, más téren viszont, csak az van, vagyis az idõsebb, független fiatalemberekbõl.
Mert aki ilyen korú, az vagy nõs, vagy elvált, de már kapcsolatban.
Ha független, akkor meg, vagy csak a munkájának él, vagy a hobbijának, vagy csak a haverjainak, vagy annyira nyuszi, hogy még velem sem akar szóba állni, nem hogy kezdeményezni, ha meg esetleg egyik sem, akkor meg plátói szerelem fûzi egy álomhoz, amit nem akar ereszteni sohasem.
Férfikeresés közbe meg egyre több és több párt keresõ lányra találtam, akik meghallva akciómat, mindenki csatlakozni akart, vagyis, hogy nekik is találjak barátot, szeretõt, férjet, vagy leendõ apát. Talán, tényleg pályát kellene változtatnom? Dehogy, hisz nem jártam sikerrel egyetlen esetben sem, csak nagyobb lett a baráti köröm, több lett az ismerõsöm, meg a hentes fiú is már csak hátulról hozza a karajt, mert egy buliban hallotta akciómat és a lány, aki mesélte, már a barátnõje, mert olyan édesen aggódott a római menetjegyemen, hogy rögtön szerelembe esettr30;
Még nem adtam fel! Melindának és Andreának párt kell találnia, hogy boldogok legyenek, a segítségemmel vagy a segítségem nélkül.
Mel r11; mert én csak így hívom r11; a halk szavú, de mindnyájunknál bátrabb, magas, Rómát már látott, fiatal nõ, és Andrea a vagány, de annál érzékenyebb, rengeteg hajú, balatoni Vénusz.
Melindát a fõvárosban keressétek, Andreát a Balaton partján. Két, gyönyörû, intelligens nõ, kettõ a sok ezerbõl, de a szívemnek a legkedvesebbekr30; meg ugye már megvettem az olasz útikönyvetr30;.
|
|
|
- február 25 2008 19:28:23
[b]Madi drágám...te a fokozások mestere vagy...játszol-vezetsz-húzod az "idegemet"...ahogy tágítod a kört...ez egyszerûen bámulatos...a potenciálisan szóbajöhetõk...leendõ "áldozatok"...ha tudnák,hogy te milyen boszi vagy...végképp nem állnának veled szóba...és amikor írod,hogy szemrebbenés nélkül teszed fel az ügyfeleknek a sehol sem található kérdést...már szinte hahotázok...tündéri a kitartásod-törekvésed-eltökéltséged a siker érdekében...ami ugye egy "kissé" önös is  .. finom -érzékeny futó jellem-küllemrajzok...emberismeretedrõl árulkodik...megállapításaid másokról kedvesen emberi...empatikus....változatlanul szeretem a hangulatát az írásaidnak...töretlen optimizmusod-segítõkészséged is megvillan a sorok között...ebbõl a szituból is tudtál adni magadból...mert amit és ahogyan teszel,az mind-mind kiderül az írásból...én nem tehetek mást,mint ha vidámságra vágyom...elég gyakran--újra és újra bekopogok ide ...hozzád- ölellek szeretettel[/b]...ircsi |
- február 27 2008 22:56:05
.[b]..újra elolvastam...milyen sanyarú is a kerítõnõk élete...újra-újra észreveszek finom kis árnyalatokat-színeket...azt figyelem,hogy szókincsed gazdagsága megengedi,hogy "ugyanazt" teljesen más színnel fess meg...érdekes ahogy lezársz egy szitut...ott a pont már bennem..de még egy tömör-szellemes gondolattal -félmondattal megfejeled....igazán jó...nagyon jó itt lenni...van még abból az ölelésbõl neked.[/b]ircsi |
- február 27 2008 22:59:49
[b]...ja és szólj,ha összejött a" kerítés"...megyek én is Rómába...bár nekem nincs igéretem...csak álmom ,hogy meglássam[/b]--p.-i. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
