Napkorong

MM

Egyperces

Ma, reggel ½ 8-kor elkészítettem kettőnk reggelijét, és elfogyasztása után olyan álmosság vett erőt rajtam, hogy visszafeküdtem, és ½ 1-kor ébredtem fel! Hogy miért, ezt szeretném pár sorban elmondani nektek.
Tudjátok -én, mint a nagy idők tanúja,- eszmélt életem elején, még egy kicsit belekóstoltam a II. Világháború végébe. Abba az időbe, amikor az amerikai repülőerődök szórták a bombáikat Budapestre. Hogy ne legyen meg az örömük, hogy csak úgy, nyugisan bombázgathatnak, kitűnő német -ha jól emlékszem a nevére- "boforz" légvédelmi ágyúk pörköltek közéjük, és bizony 1-2 belőlük már nem repült többé haza, anyuka főztjét kóstolgatni. Ebbe a zajban, amit a légvédelmi ágyúk ugatása, és a bombák robbanása okozott, bizony behúztuk a fejünket a nyakunkba, és bár legtöbbször éjjel volt, alvásról ilyen körülmények közt szó sem lehetett. Mindjárt rátérek mire is ez a kis bevezető.
Igenem minden évben résztvevője egy -az egész országot átölelő- népi mozgalomnak, melynek keretében nem az ének jár szájról szájra, mint ahogy nagy költőnk fogalmaz, hanem az influenza vírusa. Hogy Igenem évről-évre állandó résztvevője ennek a mozgalomnak, az két dologgal magyarázható: Az átkozott kór rendszerint a gyerekek közül szedi első áldozatait, majd innen terjed láncreakciószerűen át a felnőttekre. Mivel az Igenem életének javát lányunokám pátyolgatásával tölti jóban, rosszban, így nem lehet csodálkozni, hogy az influenza kihordásában is szolidaritást vállal vele. A másik ok, hogy minden évben a hűvös, borongós, őszi napok beköszöntével elvándorol a körzeti orvosunkhoz, hogy alávesse magát egy influenzaellenes oltáshoz jutás semmihez nem hasonlítható örömérzetéhez.
Tapasztalatom szerint ez az oltás minden évben kiáll a kapuba, mint a hevesvérű falusi fiatalság anno, és csak úgy foghegyről odaszól az influenzának: na, komám itt nem mehetsz tovább, mert kapsz egy olyat a vírusodra, hogy attól koldulsz! Az influenzának, hogy tovább tudjon terjedni, akaratlanul is meg kell birkóznia evvel a saját kárán nem tanuló hencegővel. Nem teketóriázik sokat, úgy földhöz vágja az oltást, mint a mesebeli Erős János a hétfejű sárkányt, és máris belül van a kapun.
Szegény Igenem idén igencsak derékba kapta az influenzát, mely villámháborús stratégiát alkalmazva 38°-os lázzal támogatott köhögéssel, és náthával, egycsapásra megadásra kényszerítette őt, és az ágyába száműzte. Nem álltunk azonban mi sem tétlenül, azonnal megkezdtük az ellenállás szervezését. Először is fegyvert kellet becsempészni hozzá. „Tudom, mit érez” juttattam el hozzá a jelszót. „Dehogy is tudja” volt rá a kódolt válasz. Ez azt jelentette, hogy a TV-ben agyonreklámozott köhögés elleni gyógyszert kell becsempésznem hozzá, mely ígéret szerint egy nap alatt végez a betolakodóval. Mivel egymás mellett alszunk, ez minden nehézség nélkül sikerült! Rengeteg teával csempésztük be a szervezetébe az ellenszert, abban reménykedve, hátha belefullad a sok folyadékba az a mocsadék kór. Az influenza azonban megsejthetett valamit, mert kényszermunkára fogva Igenem szervezetét, elkezdett ellenszerként hatalmas mennyiségű náthát, és erős köhögést gyártani, majd üzembe helyezte a végterméket. Az éjszakánk aztán úgy telt el, hogy az Igenem úgy köhögött, mintha gyerekkorom „boforz” ágyújának hangját hallottam volna. Élénk harc volt a háború szempontjából fontos hídfőnek, az orrüregnek az elfoglalásáért is. A papír zsebkendő úgy fogyott, mint a kötszer egy tábori kórházban, ahová épen az utolsó roham sebesültjeit szállították be. A halk nyöszörgéssel kísért szuszogás jelezte, hogy Igenem még hozzájut az létfenntartáshoz szükséges minimális levegőmennyiséghez. Mint a világháborús légitámadást, úgy vészeltem át most is az éjszakát, ébren, tehetetlenül összekucorogva a paplan alatt.
A hajnali világítás beköszöntével aztán alábbhagyott a küzdelem hevessége, módjában állt végre az általam működtetett hadtápszolgálatnak élelmiszert, és forró mézes teát eljuttatni az Igenemhez. A pillanatnyi tűzszünet csendjét kihasználva -csak néha-néha jelezte egy-egy köhögés, hogy a háborúnak nincs még vége- visszabújtam a paplanfedezékembe, és mélyen elaludtam. Ez a mai késői ébredésem története.

Hozzászólások

gyongyszem555 - szeptember 02 2011 03:50:44
Kedves Andy Jazz!
Először is jobbulást kívánok igenemednek!
Másodszor el kell, hogy mondjam, hogy az influenza-vírus nagyon szemét kis dög. Alattomosan beférkőzik az ember bizalmába, mézes-mázas szavaival elkábít, elcsábít, szorgoskodik körülötted, és egyszer csak hopp, már rád is veti magát, illetve beléd férkőzik.
Ott aztán jól érzi magát, végre hozzákezd a napi feladati végrehajtásához. Röhög, ha a fejére zúdítod a Robitusint - mert ugye a reklám is így kecsegtet, "és mit kell mondani, ha köhögünk vagy tüsszentünk! - ROBITUSIN", szinte könyörög, hogy adjál még neki a finom édes szirupból. Szinte táncra perdül Tőle, sőt hívja a barátait is.
No de Te jó, hogy jóban voltál a hadtápszolgálattal és saját célra is működtetted, mert a forró mézes teát nem szeretik a vírusok, mert leégeti a pofájukról a bőrt és menekülnek előle, vagy súlyos II. fokú égési sérüléseket szenvedve elmenekülnek. Egyébként azt szoktam mondani, hogy használnak a csodaszerek is, de csak annyiban, hogy csodaszerrel a gyógyulás egy hét, csodaszer nélkül 7 nap múlva következik be. Kedves András! Ha a mézes teát továbbra is adagolod, a világháborús légitámadásos emlékeid is szertefoszlanak majd, csak idő kérdése.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Szeretettel: Évi.

Torma Zsuzsanna - szeptember 03 2011 12:08:40
Kedves Andy!

Bármely betegség elleni harcról és annak kimeneteléről is írsz, mindig sikerül lenyűgöznöd a humoros, jól összeválogatott, választékos kifejezéseiddel az eseményeket!
Nagyon tetszettek kötetetben olvasott történetek is, amelyek egy része ismerős is volt már, azokhoz is, és a mostani történetedhez is gratulálok!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

Andy Jazz - szeptember 03 2011 23:16:03
Kedves Varika!
Ez egy korábbi influenza történet, amely szerencsésen végződött, életben maradtunk! Most határozatlan idejű fegyverszünet van életbe léptetve, ami valószínűleg novemberig tart.

Köszönöm, hogy időt szántál kis szösszenetem olvasására!
Szeretettel Andy

Andy Jazz - szeptember 03 2011 23:57:03
Kedves Zsuzsa!
Nagyon nagy szó, hogy örömöt leltél második könyvem olvasásában! Szösszeneteim javarészt az első könyvemből származnak. Mivel az első könyvem 240 oldalas, az ára is ennek megfelelő, kevés embernek van erre pénze, na meg bizalma, egy ismeretlen íróban. Nem is a pénzért csináltam ezeket. Zászlómon a felirat: Minden rosszban van valami vicc! Az okoz örömöt nekem, ha ezeket megtalálom!