|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
Párkapcsolatok problémái
Most olvastam el, egy 1perces novellát. Ez csak annyiban igaz, hogy egy perc alatt el lehet olvasni, de utána… Már egy jó fél óra is eltelt azóta és a felvetett gondolatok egymást kergetik bennem, mintegy igazolva, hogy ez egy nagyon szépen megírt, kifogástalan erkölcsi állásfoglalást tükröző, jó kis írás, dicséret az alkotójának! Még is, az elolvasása, és átgondolása után kétségek ébredtek bennem! Ezeket szeretném rövidre fogva közre adni:
Sokan hajlamosak arra, hogy barátnak nevezzék azt az ismerőst, akivel együtt járnak diszkóba, moziba, strandra és az iskolába. Ha most, amikor akár a férfi- vagy a nő ismerős nehéz helyzetbe, válságba kerül, akkor az igaz barátnak ott kell maradnia mellette, vállalva a vitákat, a kellemetlenségeket, és a kudarc érzetet. Ha nem teszi ezt meg, és ráadásul mint olajat a tűzre odaveti: nem vagy méltó a barátságomra, akkor ő egy pillanatig sem volt „igaz barát”.
A csak „az”-t nem szabad lebecsülni, mert az mindennek az irányítója. Nélküle nincs gyerek, szerelem, ösztönzés a jobb élet elérésére. Ki, hogy éli meg „az”-t annak százféle módszere van, így a durvaság, trágár szavak is eszközként szerepelhetnek. Lásd a Kamasz-útravaló című könyvben. Nem ritkaság, az alacssony végzettségűek, a különböző korúak és magasságúak egymásra találása sem.
Jelentősége van az egymással eltöltött időnek, mely az egy éjszakától a sírig tartó lehet. Hősnőnknek nincs gyereke, így ha kapcsolatuk elhidegül, tovább repülhet egy másik erős faágra. Más a helyzet, ha kis gyermekük is lenne! Ne menjünk bele ennek az etikájába, már igy is nagy a száj- vagy helyesebben írásmenésem! Még annyit hozzátennék: sokszor elborzongva végiggondoltam, milyen lehet egy zsinóron függő lámpa halvány fénye mellett egy ócska karosszékben üldögélve hallgatni az éjféli misére siető családok beszűrődő vidám csevegését, vagy a szilveszteri rakéták puffanásának zaját. Aki ilyet átélt, az tudja annak a varázslatnak az örömét, hogy van valaki, aki mellette fekszik, beleszuszog a fülébe, nincs egyedül! De ennek ára van, legtöbbször az „az” már csak egy futó, de nagyon szép emlék!
|
|
|
- szeptember 05 2011 08:09:58
Kedves Andy!
Értem egypercesed üzenetét és maximálisan egyetértek, ami a barátságot illeti. De.... mindig ott van egy, kettő, vagy akár több száz lehetőség, és nem csak az "az", lealacsonyító módon az egyetlen megoldás. Természetesen sok függ a jellemtől, akaraterőtől, csalódottság fokától, nyilvánvaló embere válogatja. Persze, hogy egy perc elolvasni, de hosszú órákba is beletelhet, mire mentséget találok - mert előbb-utóbb találok -, hogy mit miért csak az "az" lehet a lényeg egy bizonyos szituációban.
Azzal nincs is baj, ha csak "van valaki, aki mellette fekszik, beleszuszog a fülébe, nincs egyedül". És az sem baj, ha ennek "az" az ára, de az minimum elvárás, hogy kulturált legyen és emberközeli. Nem egy megvadult állati üvöltés, mely ösztönszerűen cselekszi, amit cselekszik.
Ha valaki bajba kerül és nem hallgat a barátjára a barát (még akkor is ha tényleg igazi, a szó szoros értelmében vett barát volt)
sajnos tehetetlen, nyilván ezerszeres próbálkozás után, nem csoda, ha azt feleli: "hogy nem vagyunk többé barátok.
Nagyon sok nem igaznak vélt, hanem igaz barátság szakad így meg két ember között, nyilván azok után, amikor ezerszer is segítő kezét nyújtja és csak kőkemény elutasítást kap.Igen, egy barátság ilyenkor megmérettetik! De a valóság talaján maradva, és nem elveszítve énjét csak azért, hogy a barátság megmaradjon.Én úgy gondolom, hogy a barátságnak is vannak erkölcsi határai. Nyilván nem barát az, aki a bajba került barátján nem próbál meg segíteni és kirángatni a kátyúból.De viszont olyan áron nem maradok a barátja, hogy én is vele süppedjek a mocsárba önmagamat feladva, csupán csak azért, hogy a barátja vagyok, voltam, és az is maradjak.
Müller Pétert idézve:
"Tudunk vihart kelteni magunkban, s le is tudjuk csendesíteni viharunkat. Életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, hogy milyen vihart hoz a következő óra - de azért azon a hajón egy kormányos is van."
"A nő erogén zónája a lelke". Illetve az kellene, hogy legyen.
Szeretettel olvastalak!
Évi.  |
- szeptember 05 2011 09:55:17
Kedves Barátom, Varika!
Jaj de megörültem hosszú, nézőpontodat kifejtő válaszodnak! Tudod, megállhattam volna a harmadik sor után, kipipálva, teljesítettem az illemszabály előírásait. Nem szeretnék senkit megsérteni, de a hozzászólások többsége ilyen jellegű. Hiányoznak a részletes vélemények, netán bírálatok, kérdés-felelet formájában történő megbeszélése. Az ember csak így tudja lemérni, hogy írása visszhangra lel-e, eljut-e az olvasóhoz? Remélem, nem egy lenéző kézlegyintés az eredmény, mert sokan sajnálják ezt a pluszmunkára fordított időt. Állítom, ebben is van olyan őrőm, mint egy írásban. Köszönöm, hogy most segítettél enneka gondsolatnak a kifejtésében.  Szeretettel Andy |
- szeptember 05 2011 10:55:15
Kedves Barátom András!
Örülök, hogy egyetértünk, amiben nem arról meggyőzzük egymást és ez a lényeg! Egyébként én is utálom azokat a hozzászólásokat, amelyek csak "kötelező, semmitmondó jellegűek". De ez szerintem abból adódik - ezt érzékelem a verseknél is -, hogy aki ilyen dolgokra vetemedik - mármint vers-próza-novella, vagy regény írására - az csak is szívvel-lélekkel és maximális beleérzéssel tegye, mert különben nem sok értelme van.Ja, és ott tartottam, hogy a semmitmondó hozzászólások abból adódnak, ha nem olvassák el figyelmesen és nem jut el agysejtjeikhez a mondanivaló, csak "átröppennek" rajta, odabiggyesztik kézjegyüket mint egy signó, - hogy hello itt jártam, de már futok is tovább, mert ezt így illik -, és rohadtul nem érdekel tovább, hogy miről is írtál.
Ezt azért az első pillanatokban ki lehet szűrni - szerencsére -, és nagyon örülök annak, hogy mi eltudunk "beszélgetni".
Köszönöm értékes véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 05 2011 11:30:39
visszalapozok még egyszer! |
- szeptember 05 2011 11:42:26
varika egpercese alatt megválaszoltam...
nem árt moralizálni, mert az a tény, hogy valakinek már nincsenek vagy még vannak szexuális élményei, nem jogosít semmire (se lesajnálni, se elítélni!)
A KÉT ÍRÁS ÉS VITA ÉRTÉKES!
Az emlékeinket pedig vegyük elő, lehet álmodozni, de nem szabad beszennyezni!
Egyik korábbi írásomnak a beteljesületlen szerelem volt a témája - AMIT EMBER NEM FELEJT SOHA, a szexpartnereket hamarább!
Bolond az ember - jobban foglalkoztatja az, amire csak vágyott!  |
- szeptember 05 2011 12:46:08
Kedves István!
Szerintem sem árt moralizálni és az emlékeket tényleg nem szabad beszennyezni.
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 06 2011 19:48:43
Kedves Andy!
Egyetértek egyperceseddel, szerény véleményemet már megírtam Varikánál, de a hozzászólások közül kiemelném most Rapistáét, amivel én is egyetértek:
"Egyik korábbi írásomnak a beteljesületlen szerelem volt a témája - AMIT EMBER NEM FELEJT SOHA, a szexpartnereket hamarább!
Bolond az ember - jobban foglalkoztatja az, amire csak vágyott!"
És talán nem véletlenül!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
