|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Elmondom tapasztalatimat
Úgy hozta a véletlen, hogy a férjem a gyógyszertár reklámcédulái között rábukkant egy pályázati felhívásra, amit egy gyógyszergyártó cég tett közzé fájdalomcsillapító készítményének reklámozása céljából, tekintélyes jutalmat is kilátásba helyezve a tíz legjobb helyezettnek /de lehet, hogy száznak, már nem emlékszem/ - nem is lényeges.
Mivel éppen megkaptam ezt az unokáimtól leselejtezett gépet, beneveztem a pályázatra, nem a díj ösztönzött, hanem a szórakozás, versíró képességem megmérettetése, barátok keresése, kellemes időtöltés, hiszen nyugdíjas magyar szakos tanárként - noha korban már jó messze voltam az aktív tanítástól - nem állt tőlem távol ez a munka, móka...Így cseppentem bele az irodalmi portálok világába, melyek tömeges létezéséről akkor még fogalmam sem volt...
- A meghirdetett pályázat témája adott volt : a fájdalomról kellett volna szólnia a pályaműveknek, később már lazítottak ezen, és bárkitől bármilyen témát elfogadtak. Nosza megindult a versek áradata, a határidő végére közel hétezer alkotás érkezett be. Közben pedig folyamatosan leveleztek egymással a pályázók...Megdöbbentő élmény volt számomra a sok ellenséges, gúnyolódó, egymást sértő üzenet...
- Természetesen én is megkaptam a magamét, hideget, meleget - ellenséget, barátot...Több olyan név is szerepelt itt, akikről később megtudtam, hogy "notorikus" verselők és minden portálon regisztrálva vannak, ontják műveiket és okostojásként oktatnak a versírás fortélyaira szerencsétlenkedő, fejlődni vágyó leendő nagy költőket...miközben természetesen elvárják, hogy őket , véleményüket mindenki alázattal fogadja...
- Nehezen emésztettem meg az első goromba sértéseket: egy azóta már elhunyt - ráadásul a megyénkben lakó üzemmérnök - kolléga írt nekem olyan verses üzenetet / pl bilidről leszálltál, ../ hogy napokig sírtam miatta...A pályázat végén zsűri bírálta el az alkotásokat - szerintem jó, ha százat elolvastak, visszajelzést senki nem kapott és olyanok nyertek, akik csak a végén küldtek be vacak , igénytelen verset...senki korábban nem találkozott a nevükkel - kamu volt? vagy előre tudták, ki lesz a nyertes? Mire volt ez jó??
- Sajnos, a versírást nem tudtam abbahagyni, függő lettem és új portálokat kerestem, találtam is sokat - ez új döbbenetet jelentett. Minek a sok vers, ki olvassa őket? A könyvtárakból senki nem kölcsönöz verseskötetet, a boltban nem vásárol, én sem.../még mindig csak a klasszikusokat kedvelem, de közülük is válogatok - Petőfi nekem túl egyszerű, Vörösmarty dagályos, Ady gőgös.../
- de megértettem: az íráskényszer működik, - jobb, kevésbé kártékony, mint a drog...Azok olvasnak verset a portálokon, akik maguk is írnak, és így megvalósul a csere: én olvasom a tiedet, te az enyémet, megdicsérjük egymásét, ha nem vagy szimpatikus, akkor elveszem a kedvedet, mert leprának nevezem alkotásodat, téged gőgösnek vagy éppen ostobának...Így működik ez! Három év alatt körülbelül ötszáz verset , prózát követtem el...persze "fejlődtem" közben, egyre jobbakat is írtam néha, máskor vacakokat, hiszen kritikai érzékem saját magamról is van..
- Több portálon hosszabb, rövidebb tagság után megfordultam és elfordultam - nem a dicséretek hiánya, hanem az igazságtalannak érzett mocskolódások miatt../Neveket nem mondok, pedig azok, akik legjobban és legtöbbet bántottak , mindenütt jelen vannak, felismernek és folytatják az üldözést...nem menekülhetek../.
- Még néhány szó a színvonalról. mi amatőrök nem leszünk soha profik, a költészet összetett művészet - a szó, a zene,a képek művészete, szabályok, emelkedettség...- a költő születik, megtanulni a művészi fokot nem lehet...sem mások tanácsaiból, sem könyvekből, sem gyakorolni nem elég...Nem szerencsés, ha valakit megtéveszt a laikusok magasztalása, mert elhiszi magáról, hogy ő halhatatlan...Ami engem illet: csupán terápia, barátokra vágytam, találtam..és ennyi elég itt és most ezen a portálon végre magamra találtam...és ha nem tetszik egy vers, hát nem szólok hozzá, mindenki érzékeny, miért is kellene bántanom..
- Szívesen venném, ha lenne véleménye másoknak is erről, bár ha nincs, az sem zavar |
|
|
- szeptember 05 2011 17:53:11
Mamuszkám kedvesem!
Nekem nincs összehasonlítási alapom más portáloknál nem regisztráltam. Elhiszem, hogy vannak akik szeretnek kritizálni, nem is baj az, ha megfelelő intelligenciával és segítő szándékkal teszik.
Én legalábbis nem sértődöm meg, de a hangnemet, a hangsúlyt nagyon meg kell tudni válaszolni, és természetesen a kritizált személynek is tudni kell megfelelően válaszolni.
Véleményem szerint a diplomatikus megoldás a legjobb, de én azt úgy teszem, hogy azért ne vesszen el a kritika.
Bár én nem szoktam kritizálni, nem érzem azt, hogy ez az én tisztem lenne addig, amíg vannak tőlem százszor értelmesebb, intelligensebb, okosabb emberek, akik ezt megteszik, ha akarják.
Ugyanakkor az a baj, hogy az emberek nagy része nem tud bocsánatot kérni, ha megsért valakit. Ez nagy hiba. Én a hat hónap alatt mióta ennek a klubnak a tagja vagyok - még az elején - három embert sértettem meg - megjegyzem nem volt igazam, rögtön rájöttem -és azonnal bocsánatot kértem. És ezt a három embert szeretem a legjobban itt a NAPKORONGON, és azt hiszem, vagyis érzem, hogy ők is szeretnek. Több afférom nem volt, és azt hiszem, hogy nem is lesz soha többé.
Igen, azt észrevettem, hogy mindenki nagyon érzékeny, elég egy ici-pici sértés és abból egy óriás keletkezik. És azt már nagyon nehéz újra picivé "varázsolni", de nem lehetetlen.
Megtévesztés, mint olyan! Igen én is szívesebben elfogadom azt, ha valaki megmondja nekem - természetesen akit én respektálok, mert megérdemli, vagy olyan tudással rendelkezik, ami nekem nincs -, természetesen normális stílusban, hogy hagyd már a fenébe a verseidet, mert nem jók. És elmagyarázza szintén megfelelő stílusban, hogy hol a hiba, és mi a probléma.
Ez segítő szándékkal övezett kritika. Többet ér, mintha azt mondom, hogy hí-hú-há, ez aztán remek, közben tudom, hogy nem remek!
De mivel nagyon érzékenyek az emberek, nagyon tudni kell eltalálni azt a pontot, ami a legmegfelelőbb.
Így marad az a megoldás, hogy amelyik mű végképp nem tetszik, nem írunk kommentet.
De tulajdonképpen ezt sem lehet így - hogy ez fehér, ez fekete - alapon eldönteni, mert ami esetleg nekem nem tetszik (akármiért, valamiért) az a másik embernek tetszik.
Mamuszkám azt hiszem, hogy az a lényeg, hogy mindenkinek nagyon nagy toleranciára van szüksége, és higgadt, nyugodt természetre. És nem utolsósorban maximális tiszteletre a másik ember iránt, kortól, nemtől, iskolai végzettségtől függetlenül.
Ha nem tudom tisztelni embertársaimat, nem várhatom el, hogy engem tiszteljenek és szeressenek.
Szeretettel olvastalak!
Mondtam, hogy én el foglak olvasni Téged, csak nem sokat írsz!
Szeretettel: Évi.   |
- szeptember 05 2011 18:10:16
Köszönöm Évi!
Nem csalódtam benned, őszinte és nyíltszívű teremtés vagy. Keveset írok - mert nem látom sok értelmét, és nem inspirál semmi, ami a szememben haszontalannak tűnik...akkor inkább a semmit választom.
Itt nem a korábbi sérelmeimet akartam - talán már sokadszor - emlegetni, hanem arra lennék kíváncsi, másoknak vannak-e hasonló tapasztalatai és hogyan reagáltak azokra.
Riasztónak látom az irodalom jövőjét - technikai fejlődés egyre inkább háttérbe szorítja az olvasási igényt /saját családomban is ezt tapasztalom/ - ez elszomorít...mert a könyvektől kaptam mindent, ami lelkemben érték - és nem a gépektől / másképp szól a hegedű a prímás kezében, mintha kazettáról hallgatom/ ... más a könyv, ha olvasom, mintha filmen nézem azt a történetet..Érted? Azt gondolom, igen.
Ezen túlmenően - valóban ! - hihetetlenül nagy fájdalmaim vannak és magamat is haszontalanul létezőnek tekintem...ügyetlen és gyenge lettem, elfeledem a fontos dolgokat, nem tudok dolgozni, viszont panaszkodom, pedig hangtalanul kellene tűrnöm, amit rám mért a sorsom...
Bocsáss meg, eltértem a témától..búcsúzom szeretettel mamuszka |
- szeptember 05 2011 18:39:57
Mamuszkám kedvesem!
Az nem baj, ha panaszkodsz - miért kellene hangtalanul tűrni -, nyugodtan írjál csak én tudom, hogy ez egy kis ideig enyhíti a fájdalmat.
Igazad van a könyvek olvasásával kapcsolatban is, meg a hegedűvel kapcsolatosan is, meg a megfilmesített irodalmi alkotásokkal kapcsolatosan is.
Ma már az interneten mindent meg lehet találni, azt szokták mondani, hogy ami az interneten nincs, az nem is létezik.
Én mindig szeretettel olvaslak - ha ez számít Neked valamit-
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 06 2011 17:33:04
Kedves Sarolta,
Szeretettel olvastalak, és véleményeddel (az Éviével is) egyetértek. Kiegészíteném azzal a gondolattal, hogy nem baj az, ha valaki túl szeretne lépni az amatőri státuszon, mert úgy véli, megvan hozzá a tehetsége. A hiba ott van, ha a saját elképzeléseit másokra akarja ráerőltetni, avagy alternatíva nélkül próbálja meg leszólni, vagy nevetség tárgyává tenni a másikat. Önmagával szembeni igénye, igyekezete üdvözlendő, adjon neki a Gondviselő ambíciót, szorgalmat, kitartást, önkritikai szellemet, türelmet a mások meglátásainak, észrevételeinek meghallgatásához.
Sosem rejtettem véka alá, hogy kritika párti vagyok a saját fejlődésem érdekében. Akiktől tanulhatok, azoktól el is várom a bírálatot, és aki tőlem elfogadja, azt én is szívesen segítem észrevételeimmel. Ezt többnyire privát üzenetben, vagy levélben teszem meg, tekintettel a mások esetleges érzékenységére. Olyankor is visszafogottan, "lányos zavaromban" gyakran elnézést kérve, ha okvetetlenkedésem fontoskodásnak tűnne.
Nem vagyunk egyformák, különbözhetnek vágyaink is. Van, aki szórakozni jár egy irodalmi portálra, van, aki barátokat, lelki társakat keres, és van akinek költői ambíciói vannak. Veletek együtt mondom, mindenkinek helye van itt, legyünk egymáshoz megértőek, türelmesek, SZERESSÜK EGYMÁST, még akkor is, ha nem ugyanazok az elképzeléseink a céljainkat illetően. Ugyanúgy, ahogyan egy családban is többféle ember él együtt békében, szeretetben. Amiért én focizni szeretek, a feleségem pedig inkább a régi filmek szerelmese, attól még mindketten jól érezhetjük magunkat ebben a házasságban!
Szeretlek Benneteket! Feri |
- szeptember 06 2011 19:28:30
Kedves Sarolta!
A témáról és egyúttal az ezzel kapcsolatos tapasztalaidról nagyon szépen, választékosan írtál, gondolataiddal azonosulni tudok, én is hasonlóképpen gondolkodom mindenről. Bár meglehet, hogy sokan a segítő szándékú kritikát is sértésnek vélik néha-néha.
Mostanában nagyon sok a beküldött alkotás vers és próza műfajban is, én megmondom őszintén, nem is tudom mind elolvasni. Nagyon le vagyok maradva, de megkockáztatom: az is lehet, hogy nem vesztek olyan sokat vele.
Ha van elég időm, válogatok az alkotók között, és érnek néha kellemes meglepetések, mert új és ismeretlen tagtársaktól is olvasok szép, értelmes dolgokat. De vannak itt olyan nevek, amiket akarattal nem nevezek meg, s akikben még eddig sohasem csalódtam, akiknek az alkotásait bármikor szívesen elolvasom. Tömegével érkeznek az alkotások, de ez nem jelenti egyben azt is, hogy a minőség, az irodalmi érték is jelen lenne.
Én tudom magamról, hogy egy egyszerű szavakkal kifejező emberke vagyok, s nem tudnék mások nyomdokaiba lépni, ha még egy életem lenne, talán akkor sem. Nem is törekszem mindenáron arra, hogy mindig írjak, őszintén megvallva nem is tudnék mindig új dolgokról írni. Egy versemben írtam is arról, hogy "annyi mindent megírtak már mások", talán néha helyettem is szóltak, megismételni másokat meg nem érdemes.
Szerintem az ide látogatók, illetve tagtársak általában véve érzékenyebb lelkületű emberek az átlagnál, és ennélfogva talán jobban is sebezhetőbbek. Ezért nem árt a kellő figyelem egymás irányában, a másik bánatának, gondjainak, érzéseinek elfogadása. Fontos, hogy mindenkit olyannak fogadjunk el, amilyen és ne akarjuk mindenáron megváltoztatni.
Ahogy Feri is írta (és én is már sokszor írtam, ha veszekedő tagok szavait olvastam), hogy SZERESSÜK EGYMÁST, és még azt is hozzátettem, hogy GYEREKEK, ahogy a dal is mondja!
Úgy vagyok én is, mint Feri: focizott régen, most meccseket néz és meccsekre jár, én meg szeretem a régi filmeket, és ha tiszteletben tartjuk egymás érdeklődési körét, érzéseit, akkor békében, szeretetben élhetünk szűkebb családunk körében, de azon túl is!
Szívesen olvastam soraidat!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 08 2011 15:50:01
Kedves Hozzászólók!
A "Mamuszka" által említett "versenyen" - szégyen szemre -, én is részt vettem. Több verssel is. Elrettentésként álljon itt az, amelyik, úgymond, a fájdalomról íródott:
Csupán 500 milligramm!
Szúró fájdalom, mit okoz
Ezer kés, amely túl jól fent,
Megmondja majd a „kisokos”,
Vegyek be gyorsan Rubophent.
Forró a testem, lázam van,
Higany a létrán kúszott, ment,
Vadul kutatok házamban,
Hol találhatnék Rubophent.
A fejem fáj, szinte dagad,
Félek, majd a láz letarol,
Jó, hogy van ebben egy adag,
Hatásos paracetamol.
Mellékhatás? Kérdi nejem,
Szoknyát nézed, hogy van Andin?
Megnyugtatom, noha szedem,
Marad elég prosztaglandin.
Ezt a "remeket" eddig sem, és ezután sem teszem fel a Korongra publikálási célzattal. Tk. szégyellem is őt egy cseppet.
Az irodalmi portálokról általában:
Jó, hogy vannak. Rossz, hogy egymás után "halnak" meg a kollektív unalomban. Rendkívül fontos életben maradásukhoz, hogy alakuljon ki egy összetartó, egymást ismerő, elismerő, szeretettel bíráló mag, amelyik a barátságon túl bizonyos, a működési szabályzaton túlmutató, íratlan törvényeket betart, igyekszik azokat másokkal is betartatni. Ilyenek: az irodalom és a művészetek feltétlen szeretete, az alázat az igazi, (művészi) értékekkel iránt, józan önkritika. Tolerancia mindenki, de pl. azok iránt is, akik szerény képességük mellé művészi elhívatottság tudatával élnek és lépnek fel.
Megfelelő empátia azok iránt, akik nyilvánvalóan terápiás okokból látogatják a portált: egyedüllét, pszichés érintettség stb.
Szerintem valahol meg kell szabni a "minőségre" egy alsó határt, ami alatt semmiféle írás nem jelenhet meg. Ennek igaznak kellene lenni, mind a kifejezés kvalitásaira, mind a helyesírásra. Ha ez nincs, akkor nem lehet fejlődés sem senki számára. Ugyanakkor kerülni kell minden kirekesztést.
Képtelenség mindent elolvasni a dömpingben. Az ember tehát megadott szempontok szerint szelektál: zsáner, szimpátia, műfaj, kifejezési mód (pl. szimbolika, magyaros verselés stb.).
És hát legfontosabb a türelmes szeretet, kitartó érdeklődés a Koronglakók munkái iránt. Tudjátok, milyen kutya nehéz dolog ez?!
Szeretettel:
Papon |
- szeptember 08 2011 18:10:24
Kedves Olvasóim!
Örömmel látom, hogy kaptam értékes, komoly - esetenként eltérő - véleményeket és ezúttal szeretném is megköszönni mindenkinek, aki visszatér, hogy elolvassa a hozzászólásokat.
Szinte minden üzenetben olvasható a tolerancia egymás iránt, a tapintatos kritika és a megbocsátás sértődés nélkül.
Sajnálom, hogy a minőségi mérce fontossága nem kapott elég hangsúlyt...mert bár amatőrök vagyunk, tartani kell egy meghatározható színvonalat pl. sok a helyesírási hiba, egészen primitív írások is megjelennek - és ezt most elsősorban műfaji, formai követelményekre értem. Többnyire itt és másutt is, csak a művek tartalmára figyelnek az olvasók és arra is csak felületesen.
Természetesen kialakul egy-egy baráti kör, hisz túl sokan vagyunk már - akik egymás alkotásait olvassák, hogy érdemes legyen közzé tenni. A versbarátok nem szokták bírálni egymást - nehogy megsértsék a szerzőt. Én is megtanultam - a magam kárán - hogy ez nem tehető meg...Nagy hiba, ha nem a művet, hanem a szerzőt hibáztatják...sajnos, ilyen is van...
Paponnal egyetértek és lényegében mindenkivel, aki elmondta véleményét - és itt most csak kiegészítettem...
Szeretem ezt az oldalt, a szeretet nem hiányzik, a légkör nagyon kellemes, találtam barátokat, de azt is elfogadom, hogy kissé fáradtnak tűnik a témavilág...mindent megírtunk már...mint Zsuzsanna mondja.
Sajnos, nincs ötletem, hogyan lehetne frissíteni, de a műgondra jobban kellene figyelni - nekem is! - ha még lesz erőm és ihletem folytatni
köszönöm a figyelmet és az értékes üzeneteket.
baráti szeretettel - mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
