|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
"Természetesen összeegyeztethető a család és a karrier!" - vallja egy fiatal hölgy...."
Természetesen, ha van otthon valaki, aki dolgozik helyetted is. Ha nem Édesanyád, akkor megfizetsz valakit, de Apuka is otthon maradhat gyesre, természetesen…
A „család éve” álmokat, elképzeléseket fogalmaz meg, miközben a tények lehangolóak! „Magyarország ma a legesélyegyenlőtlenebb” – állapítja meg egy EU- kutatás, - „még mindig, csak a nők végzik a házimunkát!” (kolosszális felfedezés!)
Az élet futóverseny, melyből csak az esély egyenlőség hiányzik!
A férfi öltönyben fut, a nő pedig bevásárló szatyrokkal a kezében, gyerekkel a hátán teszi meg ugyanazt…
Nagy a feladat és a megtiszteltetés, amelyben gyermeket szültünk. „Manapság azonban, a hím nem gondoskodik az utódokkal foglalatoskodó nőről”- olvasom a Metropolban. A férfi mossa kezeit, ő nem is akarta a gyermeket…legfeljebb lelép…! Statisztikai tény, hogy a családok jó részében nincs is férfi! Emberöltők kellenek még, amíg a férfiak, és a társadalom szellemi szintjében változás áll majd be, és nem mindent a férfiakhoz viszonyítunk!
A nő - még mindig - kellék, beosztott; házvezető, bébi-csősz, takarító, nevelőnő, mosónő, titkárnő és lelki gondozó, meg még ki tudja mi minden… Ami a legfontosabb, hogy mindezért a férj nem ad fizetést! A műszaknak pedig nincsen vége… folyamatos éjjel és nappal…!
A férfiak nagy része azért nősül; hogy állandó munkára és állandó használatra legyen i n g y e n c s e l é d j e. Az udvarlás, a leánykérés, és a fényes esküvő elkendőzni a leendő áldozatok elől; hogy a család legalantasabb szolgája lesz egy életen át, minden megbecsülés nélkül!
Mindezt csak később kezdjük látni, amikor a család már hét bőrt húz le rólunk… - hogy a kezdet csak színjáték volt, - mert a férjjel együtt csak nagyon sokféle hátrány lett az osztályrészünk.!
A nőket a végletekig ki lehet szipolyozni, minden megbecsülés nélkül… Észrevétel, reklamáció esetén pedig; jön a családi erőszak! A testi és lelki terror helyett pedig;
a társak, adottságaikat együttesen felhasználva többre jutnának az élet minden területén!
„Tizennégyezer nő hal meg évente a családi erőszak miatt. Az alkoholista férj hazamegy, és egyszerűen agyonveri a feleségét. Az év minden napján; negyvenpercenként hal meg egy nő Oroszországban! A családi élet mindennapjaiban Olasz- országban is állandó a durva erőszak.”(Kossuth Rádió)
Hiába tüntetünk a Parlement előtt piros tábláinkkal a családon belüli erőszak ellen…A társadalomnak a nő úgy jó, ha megverheti, kiszipolyozhatja…!
A nő dolgozzon, tanuljon, közben szüljön több gyereket, és úgy álljon helyt otthon,
mintha csak háztartásbeli lenne..! I g é n y a z v a n ! Megbecsülés az nincsen!
Az új Alkotmányba c s a k a család védelmét foglaltuk bele, a Nők védelmét nem…
Miért nem? Mert az ”Az asszonynak a férfi a feje?” mondja egy vallási folyóirat...
Ki is lenne ura, és feljebbvalója az asszonynak? Aki idejét, energiáját, egészségét,és
pénzét a kocsmában hagyta?Azt olvastam, minden vallás sok ember félelmére és néhány ember ravaszságára épült. Ezt a mondást is ravasz férfiak találták ki. A nő tanul és művelődik. Minél tovább tanul, annál később fog szülni, és keveset.
A társadalomnak fel kell nőnie a gondolathoz; hogy a n ő e m b e r , nem ingyencseléd, és nem kiszolgáló személyzet...!
|
|
|
- szeptember 06 2011 11:43:56
Kedves Borsosirenke!
Lehet, hogy most engem a lányok - de lehet, hogy még a fiúk is - meg fognak engem kövezni, mit kövezni, lehet, hogy egy egész szikra zúdul majd a nyakamba! De nem érdekel - úgyis csak éteri-,
akkor is le mondom a véleményemet!
Nem értek Veled teljes mértékben egyet!
A XXI. században azért én már nem így tapasztalom a nő-férfi kapcsolatot egy családban. Nem vitatom, amit leírsz, ez így volt hajdanán, meg még talán most is ok van ilyen - ebbe most nem megyek bele, hogy miért lehet ilyen, - mert akkor lehet, hogy az egész Gellért-hegy rám zúdul.
A fiatalok körében - gondolok itt a mai 2o-4o év közöttiekre, az emancipáció azért az esetekben többségében - működik, szerintem. Nekem az a bajom, hogy én a szerelemből és a tiszteletből, a szeretetben és a megbecsülésből indulok ki.
Mert ha két fiatal összeköti az életét - természetesen nagy a szerelem, szeretet, tolerancia, egymás iránti tisztelet -, nincs az a dolog -a szülésen kívül-, amit egy férfi ugyanolyan jól el ne tudna végezni, mint egy nő. (Takarítás, főzés, mosás, gyermeknevelés és az összes többi) amit szerinted csak a nők végeznek egy háztartásban, mert a férfiaknak csak igényük van és az "asszonyoknak a férfi a feje".
Hát tudod, nem vagyok egy erőszakos ember, de én az a "fejet" lecsapnám (elnézést, hogy nem finoman fejeztem ki magam).
No ezért fogom kapni a köveket az ilyen "fejű" férfiaktól.
Összességében az a véleményem, hogy nem lett volna szabad hagyni, hogy egy családban ez legyen a mérvadó. Hiszen amikor két ember összeköti az életét, akkor már egy emberré válik (mondjuk normális esetben) És egy emberként (közös erővel) kellene végezni az összes házimunkát, gyermeknevelést, és akkor mindketten normálisan el tudnák végezni még a munkahelyen is a munkájukat. Nem szabad hagyni, hogy a férjnek az legyen a munka után az elsődleges feladata, hogy elinduljon a kocsmába, csapot-papot félrelökve otthon. Ezt az első perctől kell mondjuk bevezetni és nem eltűrni az agresszivitást, és hagyni, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön a nő.
Én amondó vagyok a mai fiatal generáció ezt nem is fogja eltűrni - mellyel maximálisan egyetértek- nagyon sok fiatal párt ismerek, ahol igenis a férj is főz, mos, takarít, bevásárol, gyereket nevel, és ez így van rendjén. Mindent közösen csinálnak! Számomra ez így összességében jelent CSALÁDOT! Ami nem ilyen, az rossz utánzat.
Kedvenc témám - többek között ez is -, úgy hogy szeretettel olvastalak.
Évi. |
- szeptember 06 2011 17:46:45
Kedves Irénke!
Ez az a téma, ami minden időben aktuális marad...Sokat harcoltak a nők az egyenjogúságért, de ez nem valósulhat meg maradéktalanul soha - mert biológiai alkatunk, szerepünk másra alkalmas - és mert mi "oldalbordák" vagyunk...A férfi megfelelő családi háttérrel nagy karriert csinálhat, egy nő nem, mert fel kell adnia vagy a családot vagy a karriert - teljes szívvel, erőbedobással együtt a kettő nem megy...Vannak nők, akik ma sem vágynak többre, mint jól kereső férjre, okos gyerekekre, boldog családi életre...Akinek ez nem elég, az karriert csinálhat, nem lesz akkor sem olyan tekintélye, mint egy kiegyensúlyozott, okos férfinak, sok beosztottja utálni fogja, ha szigorú lesz, ha nem, akkor nem veszik komolyan..
Talán egyszer - sokára még - eljön az idő, hogy a nők nem lesznek kiszolgáltatottak, nem fogják őket megerőszakolni és megverni, de bókolni sem...és ebben a mai lányok is hibásak, mert nem viselkednek úgy, hogy tiszteletet érdemeljenek..A komolyabb férfiak nem léha, bulizni vágyó feleségre vágynak..
nem folytatom, bár lehetne ..üdvözöllek szeretettel mamuszka |
- szeptember 06 2011 19:05:08
Kedves Varika12
Írásom műfaja e s s z é ami azt jelenti, hogy tanulmány, értekezés; melynek kiemelt eszköze az i d é z e t! úgy emlékszem, megemlítettem mindenütt, honnan citáltam ide...
Figyelmes olvasással ki is derült volna;EU kutatáseredmény, hogy jelenleg a nők végzik a házimunkát!" Nem vitakérdés, hanem
t é n y.
"Az asszonynak a férfi a feje" a Bibliában is megtalálható! Idézek a Rádióból is, és egyéb statisztikákból...Persze, a sok évtizedes gyakorlati tapasztalatom is segít, természetesen! Fiatalon még vannak jó elképzeléseink, aztán később kiderül, hogy csak illúzió volt...
Ha ilyen kdves és érdeklődő vagy, a következő írásaimat ajánlanám figyelmedbe;Szabadság helyett,Az anyaság árnyoldalai A gyermeknevelés felelőssége, Elmélkedés és ima az ifjúságért, a Hová lett a szeretet? és A Nő nem hülye című írásaimat.
szeretettel Irénke |
- szeptember 06 2011 19:16:40
Kedves drága Mamuszka! Rég hallottam felőled! Remélem jó egészségben töltöd napjaid! Mindjárt megkeresem az Anyaság árnyoldalai című írásomat, és f e l t es z e m! Részletezem benne, hogyan is gondolkodnak a fiatal Lányok, és miért születik kevés gyerek... Szeretettel ölel Irénke |
- szeptember 06 2011 19:59:09
Kedves Irénke!
Ismerem a fogalmat, hogy mit jelent az esszé. Igen, esszé, amit idézőjelbe tettél - nyilvánvaló -, de ugyanakkor utána következik a Te véleményed, szinte minden egyes idézeted után. Én erre apelláltam.
Hidd el kedvesem, hogy figyelmesen elolvastam többször is az "esszédet", ami nem teljesen esszé, mert nagyon érdekel ez a téma.
Nagyon érdekel pontosan azért, mert én nem így éltem meg azt a bizonyos "ASSZONYSORSOT", amit én maximálisan elfogadok, hogy létezik ilyen amit Te leírsz. Csak szeretném megérteni, hogy miért kellett eltűrni a nőknek, hogy ennyi megaláztatásban legyen részük. A miértekre vagyok kíváncsi. Tudtam, hogy kapom a fejemre a köveket, de nem érdekel. mert addig nem nyugszom, míg valaki velem meg nem érteti, hogy miért kell egy nőnek alacsonyabb rendűnek lenni, mint egy férfinak. Én nem vitázni akarok Veled kedves Irénke, győzzél meg!
Írod nekem kedves, hogy " fiatalon még vannak jó
elképzeléseink, aztán később kiderül, hogy csak illúzió volt..."
Miért csak később derül ki? Addig hol vagyunk, mit csinálunk, nem figyelünk, nem látunk, nem érzünk, amíg ez kiderül? Ha két egymást szerető, tisztelő fiatal összekerül, házasságot köt, attól a pillanattól kezdve már egy emberként kellene gondolkodni, nem?
Hiszen azért kötöttük össze az életünket! Vagy nem?
Jó, azt elhiszem, hogy kell egy kis idő, de nagyon minimális, hogy megismerjék egymást teljes egészében a társak. De egy kapcsolatot csak addig szabad művelni együtt, amíg az nem megalázó. Miért kell gyereket szülni egy részeges, alkoholista fazonnak, aki veri a gyereket, meg a nőt is. Ezt én nem hiszem el, hogy ez csak később derül ki. Vagy ha később derül ki, azonnal ott kell hagyni a fenébe, és nem tűrni tovább! Milyen jogon merészel egy férfi ilyet tenni! És miért tűri ezt a nő!
MIÉRTEKRE szeretnék választ kapni.
Ha felteszed írásaidat, szívesen elolvasom, hátha választ kapok a miértekre. Kedves Irénke! Türelmetlenül várom!
Köszönöm, hogy "meghallgattál".
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 06 2011 20:23:24
Ugyanazt mondjuk. Gratulálok. Jól fogalmaztad meg: Egy emberként kellene gondolkodni. Ami nem valósul meg..,de csak akkor döbbenünk rá,amikor a rózsaszín köd eloszlik...
Tudom mit beszélek... tizenkilenc éves voltam, amikor először elváltam...
szeretettel Irénke |
- szeptember 06 2011 21:01:15
Kedves Irénke!
Egyébként örülök neki, hogy "ugyanazt mondjuk".
Az a lényeg, hogy ha az a bizonyos "rózsaszín köd eloszlik, és nem feleltünk meg egymás elvárásainak, azon nyomban lépni kell.
És ha tizenkilenc éves voltál és rögtön léptél, nagyon jól tetted.
Pontosan erről beszéltem én is. Nem szabad olyan helyzetbe kerülni, hogy megaláztatott szerep jusson neked.
És ez fordítva is igaz.
Köszönöm, hogy közös nevezőre jutottunk.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
