|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Amíg beszélt hozzám, azon tűnődtem, hogy milyen hanyagul lettek felfestve a fehér csíkok az úttestre. Halálosan unatkoztam, már nem figyelni sem volt erőm. Az éjszaka csendes volt, de én zaklatott voltam benne, feldúlt, és sértődött. Igazságtalanul telt el minden másodpercem, és vele az autóban ülve még rosszabb volt minden. Úgy látszott, sosem un rá önmaga bemutatására.
De valahogy hibáztatni kezdtem magam ezért. Nem mintha közvetlenül én okoztam volna megfogantatását, mert önzésének gyökere onnan eredt, születésétől, ez egyértelmű. Ám, én hitettem el vele, hogy minden érdekes, amit mond, s hogy miféle okból, nem értettem.
A kocsi egyenesen és egyenletes ütemben halad előre, és szedte a kilométereket hazafelé. Sohasem éreztem még ennyire elnyújtottnak, és hosszúnak egy utat, ráadásul ami ennyire feleslegesen és eseménytelenül tud eltelni. Képzeletben már az ágyamban feküdtem, s arra gondoltam, hogy néha mennyire mellé tudok nyúlni a dolgoknak, noha nem akarom.
Idegen volt számomra, ráadásul kellemetlen idegen.
Bár, azt mondogatta, hogy szeret.
Én meg azt mondogattam magamban, bárcsak ütnénk el egy szarvast.
Az állatot sajnáltam volna, de élete felértékelődik, ha ilyen hősi halált hal, hogy megment egy fájó beszélgetéstől.
Már magam előtt láttam, ahogy a szélvédő poros üvegére néztem.
Egy jó kétszáz kilós szarvasbika hirtelen kifut az útra, majd a fényszórótól megtorpan, felénk néz, mintha csak várná, hogy intsünk neki, hogy mehet, akár a gyalogosoknak a zebrán, de ekkor már késő. Hirtelen hatalmas szarvasagancs szakad be az ablakokon, kicsi üvegkockákra törve a szélvédőt, leverve fejemről a napszemüveget, megállapodva a visszapillantó tükrön. Még él. Viszont megsebesült, és bal halántékánál spriccel a sötét, vad vér.
Ő végre abbahagyja az öntömjénezést, s a sokktól csak bámul maga elé. A szarvasvér csepeg mindkét kormányhoz ragadt kezére.
Hogy mi legyen, azt nem tudom. Idáig nem jutottam el gondolatban, mert egészen hihetetlen, de megérkeztünk a házunk elé.
Odáig volt. Kibukott. Elégtelen hallgatóságom elég magyarázat erre, mégis azt hiszem, fantáziavilágom, melyet sosem fedtem fel előtte, mégis valamilyen módon felkavarta őt. Mennyire nem gondoltam azt, amit ilyenkor szoktam, hogy még meg lehet menteni, még nem késő, van, ami értékes ebben az emberben. Hinni sem akartam ilyet. Elképzelni nem tudtam, érezni nem éreztem.
Kíváncsi vagyok, mit tett volna a haldokló szarvassal.
|
|
|
- szeptember 12 2011 12:57:21
Vannak ilyen kellemetlen emberek, akik csak magukról tudnak beszélni.
Hogy mit tett volna a haldokló ****ssal? Jobb, ha nem tudod meg! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
