|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Józsi (4o éves)
 V
Minden délután a munka befejezése után együtt ment a 4 fős kis csoport - férfiak, kollégák, - a Nefelejcs Vendéglőbe. (Mert ugye munka után első a család helyette a kocsma) Péter, Gábor, Tamás és Józsi. Józsi volt a legidősebb köztük, ő már a negyvenedik esztendejébe lépett, nős volt, gyermekük nincs. A másik három férfi 2o-és 3o év közöttiek voltak, nekik még nem volt párjuk.
Csodálkoztak egy idő után, hogy Józsi miért megy velük minden délután, de nem mertek rákérdezni, gondolták, magánügy, nem tartozik rájuk.
De Tamást csak nem hagyta nyugodni a gondolat, így rákérdezett (lesz ami lesz, legfeljebb nem válaszol a kérdésre)
- Józsikám, - ha nem vagyok indiszkrét -, miért nem haza vezet az első utad munka után?- kérdezte Tamás.
Józsi gondolkodott egy kicsit ( hiszen nagyon jó kollégák, mondhatni már barátok, miért ne mesélhetne ezeknek a fiataloknak az életéről, hát ha tanulságos lesz számukra). Nagyot hörpintett a söréből és mesélni kezdett.
- Tudod Tamás, az úgy van nálunk, hogy nem bírok otthon megmaradni, mert a feleségem állandóan veszekszik.- mondja Józsi.
A fiatalok összenéztek és csodálkoztak.
- Veszekszik, de hát miért? - kérdezte Gábor csodálkozva.
- Óh, hát minden baja van neki velem. Leülök tv-t nézni, vagy újságot olvasni, az a baja.-mondja Józsi elgondolkodva.
- És nem lehet, hogy az a baja, hogy nem segítesz neki a házimunkában?- kérdezi Gábor.
- Á, dehogy, hiszen mire haza érek, kész a vacsora, én szoktam elmosogatni, rendbe tenni a konyhát vacsora után. De állandóan pöröl velem, "nem jól mosogattál el, nem jó helyre tetted az edényeket,+ és akkor már kezdődik a szitkozódás, és újra kezdi a mosogatást, amit én már egyszer elmostam. Pöröl, hogy nem jól mosogatok, nem vagyok jó semmire. De ugyanez történik, ha porszívózok, port törlök, szerinte azt sem jól csinálom, ő újra megcsinálja utánam. Így hát haza sem megyek inkább addig, amíg ő le nem fekszik aludni.- mondja Józsi kissé keserűen.
- Nem jó ez így Józsikám, tönkre fog menni a házasságod, mihez kezdesz? - mondja neki Péter.
- Óh, Péter, húsz éve vagyunk házasok, az első öt év csodálatos volt,, mindenben segíthettem neki, nem bánta, akkor még jól csináltam. De ez az utóbbi 15 év már ilyen. Nem tudom hol romlott el, illetve csak sejtem, de ezt nem lehetett vele soha megbeszélni. Így hát marad a kocsma.-mondja Józsi nagyot hörpintve a söréből.
És Józsi mesélni kezdett.
A 1o. házassági évfordulónk után volt egy félrelépésem. Nagyon megtetszett a szomszédasszonyunk. A feleségem barátnője volt, elvált asszony, gyakran átjött hozzánk esténként, kártyáztunk, vagy én Tv-t néztem, ők kötögettek, hímeztek, vagy csak beszélgettek.
Mint mondottam nagyon megtetszett nekem, rövid vörös haja volt, nagyon jól állt neki, kis pisze orra, és csodálatos mosolya, és huncut gyönyörű barna szeme. Mindig mosolygott és végtelenül kedves volt. No és az alakja!
Feszes kis melle csodálatosan ágaskodott blúza alatt, a mellbimbói mindig átlátszottak a blúza alatt, - mindig neylon fehér blúzban jött át hozzánk -, megkívántam.
No és a popsijára feszülő miniszoknya - melyből kivillant csodálatos combja, maga volt a tökély.
Mindig keresztbe rakta a lábát mikor leült, és látni véltem a hófehér bugyiját.- megkívántam.
Egyszer csak összeakadt a tekintetünk. Szép szeméből vágy tükröződött - gondolom az enyémből is -, mert egyre többször pillantgattunk egymásra vágyakozva. Nem mondom, nagyon jó érzés volt. Megdobogtatta a szívemet. Minden este átjött, alig vártam a pillanatot, hogy ott legyen nálunk. Azt hiszem szerelmes lettem. A feleségem nem vett észre semmit - legalábbis nem mondta -, de egyik este nem jött át Editke, mert ez volt a neve.
A feleségem nem volt oda haza, elutazott vidékre az anyukájához, mert megbetegedett.
Editke tudott róla, mert napközben megbeszélték, hogy nem lesz ide haza, épp ezért nem jött át.
De engem majd meg evett a fene. Mit csináljak, törtem a fejem, bekapcsoltam a TV-t, nem kötötte le a figyelmemet, újságot dobtam a szemétbe, az sem érdekelt, csak Editke járt a gondolataimban.
Ittam egy konyakot, majd egy másikat, hátha ettől végre elalszom. De ez csak olaj volt a tűzre. Este 7 óra volt. Döntöttem. Átmegyek!
Ő sem alszik még ilyenkor. Vágytam rá, nagyon nagyon vágytam rá.
- No egészségedre Józsikám, - mondta Péter -
rendeltem Neked egy konyakot is!
Józsi bedobta a konyakot, leöblítette sörrel és még inkább megeredt a nyelve.
Hol is tartottam, fiúk? Ja, igen ott toporogtam az ajtaja előtt, megnyomtam a csengőt. Egyszer, kétszer, háromszor, semmi, már indulni akartam haza, amikor kinyílt az ajtaja.
Megdöbbent, azt hitte valami baj történt, hiszen tudta, hogy a feleségem nincs itthon.
- Mi baj van Józsikám, mi történt? No kerülj beljebb, foglalj helyet, mivel kínálhatlak? Konyak, sör, bor, ásványvíz? - kérdezte kedvesen, mindent elsöprő mosolyával, amely nagyon tetszett nekem.
- Egy kis sort elfogadok, köszönöm szépen Editke - válaszoltam kisfiús szendeséggel, de úgy is éreztem magam, mintha újra 18 éves lennék, és az első szerelmemmel - a feleségemmel - randevúznék.
Helyet foglaltam a kanapén - mert azt mondta oda üljek, mert az kényelmesebb, mint a fotel, a fotel az ő helye.
Néztem Őt, gyönyörű mosolyát, kívántam, most már teljes mértékben éreztem, hogy meg kell történnie.
Pongyolában volt, mely kissé áttetsző volt, hívogatott az a két csodálatos mellbimbó ami néha néha előbukkant pongyolája ráncai között.
Nem tudtam róla levenni a szemem. Éreztem, hogy szívem kalapál, vágy izzik ereimben.
Editke kiment a konyhába, hogy hozzon még egy sört, és ahogy felállt a fotelból, szétnyílt pongyolája, és elém tárult az egész teste. Végem volt. Teljes egészében meztelen volt, két szép rózsaszín mellbimbó - ilyen csodálatosan szépet még életemben nem láttam - és a vénuszdomb, beleremegtem. Azt hittem elájulok a vágytól. Gyorsan összekapta magán a pongyolát, de nem sikerült összekötnie.
Mellém ült a kanapéra, szemében vágy csillogott, ugyanúgy ahogy az enyémben. Csókolózni kezdtünk, ujjaim mellére tapadtak...
Folyt. köv... |
|
|
- szeptember 09 2011 18:28:54
Barátnőm drága! Nagyon jó kis történet!
pont most kellett abbahagyni, amikor a leg izgibb??????
Várom a Folyt.köv.-t, de ne sokára!
Gratula: Pircsi barid! |
- szeptember 10 2011 01:44:37
Vaaaúú! Se sör se pályinka! Csak izgalmasan megírt, egy szétnyíló pongyola látványával felérő írás! Toporogva várom a pongyola további sorsát. Nem szép tőled, hogy ezt csak a folyt.köv-ben tudom meg!
Andy |
- szeptember 10 2011 02:49:34
Kedves Barátnőm!
Köszönöm, hogy ide látogattál. Ha ma is itt leszel, meg tudod a folytatást.
Köszönöm figyelmedet!
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 10 2011 02:51:37
Kedves Andy!
Sör volt, de pályinka nem kellett!
Ne toporogj tovább, itt a folytatás!
Köszönöm, hogy itt voltál!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
