Napkorong

M

Kezem mellére tapadt, csókoltam, öleltem, méz illata volt a hajának, nagyon kívántam. Editke matatni kezdett a nadrágomon, sietve megszabadított a ruházatomtól, egy póló volt rajtam és egy vékony szövetnadrág. Sietve gombolta ki a nadrágomat és majd hogy nem lerángatta rólam.
Hozzám ért, kényeztetett, azt hittem megőrülök, annyira kívántam. Csókolóztunk, testünk megfeszült, ujjaimmal a vénuszdombot kerestem, elkezdődött az előjáték. Csodálatos volt, ezt apró kis sóhajai jelezték felém, nem tartott sokáig, mert annyira gyötört a vágy mindkettőnket, hogy Editke megszólalt fátyolos hangon. "Most, most hatolj belém, nem tudok tovább várni, akarlak, együtt akarok égni Veled".
Én sem bírtam tovább, sürgetett a vágy és belé hatoltam, de azért szépen, lassan óvatosan, minden pillanatot élvezve egyre beljebb. Editke kis sikolyai jelezték, hogy nagyon élvezi és nem sokára elfogunk jutni a kéj legfelső fokára. Csípőnk egyszerre ringott, ütemesen mozgott és éreztem, hogy mindjárt elégek, elolvadok, eszméletemet vesztem, annyira jó volt vele, gyorsítottuk az ütemet és egyszerre jutottunk a csúcsra. Csodálatos volt. Megpihentünk egymás karjaiban, apró csókokkal borítottam testét, és akkor mintegy villámcsapás, megszólalt a telefon. Éjjel 11 óra volt, Editke megdermedt.
- Ki a fene lehet ez ilyen későn? - mondta és a telefon után nyúlt. Halló, Te vagy Esztikém (a feleségem volt az ).
- Szervusz Editkém, ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, vagy ha felébresztettelek, de nem lépnél át hozzánk, aggódom Józsiért, nem veszi fel sem a mobilját, sem a vezetékes telefont, már egy órája próbálkozom és semmi. Csak nem történt vele valami? - kérdezte aggódva Esztike.

- Rendben van, átnézek és visszahívlak.- és letette a kagylót.
Mérhetetlenül szégyelltük magunkat és lelkiismeret furdalásunk volt, engem gyötört a bűntudat. (Nagyot kortyolt a söréből) A fiúk, kollégái várták a folytatást.
Végül is Editke visszahívta Esztit és megnyugtatta, hogy minden rendben van velem, alszom.
Elmúlt a varázs. Felöltöztem, apró puszit nyomtam Editke orcájára, és kisurrantam a lakásból, Editke nem tartóztatott, ő is érezte, hogy nem volt jó ötlet, de ott volt az a DE....
A vágy, a szenvedély, melynek nem tudtunk ellenállni. Megbántam, hogyne bántam volna meg, hiszen boldog voltam a feleségemmel, szerettem Őt, és mégis megtettem. Gyenge voltam. Legszívesebben a falba vertem volna a fejemet. Reggelig nem tudtam elaludni, forgolódtam, és rettenetesen szégyelltem magam, ugyanakkor eszembe jutott Editke kecses teste, a vágy, ahogy kívántuk egymást, de már nem volt akkora varázsa, mert a bűntudat is munkálkodott agysejtjeimben.
Így történt a félrelépésem fiúk.
Nagyot hörpintett a söréből.

- Mesélj tovább Józsi, - mondta Tamás, mert érezzük, hogy ezzel még nincs vége történetednek.

És Józsi mesélt tovább.
Most kezdődtek az igazán gyötrő napok. Esztike másnap haza érkezett az anyukájától, mit sem sejtve ugrott a nyakamba.
- Nagyon hiányoztál kedves, majd megőrültem, amikor nem értelek el telefonon. - mondta kedvesen hozzám simulva.
Nem tudtam mit válaszolni, rettenetesen gyötört a bűntudat és sajnáltam Esztikét, sajnáltam magamat, sajnáltam Editkét, szánalmas állapotban voltam. Észre is vette Esztike.
- Mi van drágám, beteg vagy? Olyan furcsán nézel rá, mintha nem örülnél nekem, bánatos az arckifejezésed, mit történt? - kérdezte kedvesen.
El akartam mondani. Meg akartam szabadulni a vétkemtől, de annyira kedves volt hozzám, hogy még sem kezdtem bele.Gyötrődtem, Esztike nem faggatott tovább, betudta annak, hogy rossz a hangulatom. Azon az éjszakán nem szeretkeztünk. Nem tűnt fel Esztikének, volt már ilyen máskor is. Kedvesen szundított mellettem, nekem hullottak a könnyeim. Mert egy férfi is sírhat, sőt, majdhogy nem bömböltem, annyira szerettem volna, meg nem történtté tenni, de már késő volt.
Másnap fáradtan érkeztem a munkába - hisz tudjátok fiúk, még meg is jegyeztétek, hogy "Józsi úgy nézel ki, mint akin keresztül ment egy kamion". Úgy is éreztem magam.
Teltek a hetek, a hónapok. Nem mondtam el.
Gyötört a bűntudat, de már könnyebb volt. Editke elköltözött abból a lépcsőházból, soha többé nem találkoztunk.
Esztike a másik szomszédasszonnyal kezdett barátkozni. Azzal, aki szemben lakott Editkével. Idősebb asszony volt Esztikétől és egyre többször átjött hozzánk. Nem szerettem, mindig olyan sunyi tekintetet vetett rám, hogy kirázott a hideg tőle. Esztivel jól el volt, így nem bántam, ha barátkoztak.
Egyik nap munkából haza érve, látom, hogy az előszobában 2 nagy bőrönd áll, Esztike felöltözve, végtelen szomorúsággal az arcán.
Tudtam, hogy baj van.
- Elköltözöm, haza költözöm anyukámhoz, elhagylak. Hogyan tudtad megtenni? Amikor hívtalak telefonon ott voltál nála. Elmondta Erika
(újdonsült barátnője, a szomszédunk), látott Edittől kijönni, és azt is látta, hogy sietve vetted fel az ingedet a lépcsőházban. (Visszagondoltam, tényleg így volt, de akkor nem törődtem vele, csak minél gyorsabban benn legyek a lakásunkban)
- Ne menj el kérlek, beszéljük meg, én téged szeretlek, bocsáss meg, csak egyszerűen megtörtént. Hidd el azóta is nagyon bánom, olyan bűntudat gyötör, hogy azt el sem tudom neked mondani.- könyörögtem.
- Na, ja, el tudom képzelni, milyen bűntudatod van, azért nem mondtad el nekem, megaláztál, a szomszédasszonytól kellett megtudnom, tudod, milyen megalázó volt? Becsaptál, hogy volt képed oda feküdni mellém azok után amit tettél.- és zokogott.
Megpróbáltam átölelni, de ellökött magától. Szemei mélységes fájdalmat, de ugyanakkor dühöt lövelltek felém, felvette bőröndjeit és kiviharzott a lakásból. Különéltünk 2 hónapig. Hiába hívtam, könyörögtem minden nap a telefonba, hajthatatlan volt.

- Emlékeztek, akkor volt az az időszak, amikor állandóan veletek lógtam még az éjszakai bárokban is.- mondta a cimboráinak.
- Igen emlékszünk, egy kicsit ciki is volt, hogy Te 4o éves fejjel bárba jössz velünk, de gondoltuk, nem kérdezünk, mert nem tartozott ránk.- mondta kedvesen Gábor.

Józsi mesélt tovább.
2 hónap eltelte után haza költözött. Hideg volt, mint egy kőszobor, azt mondta, hogy valamit elszakítottam benne, az érzelmeket, megszűnt érezni irántam. Gépiesen tette a dolgát, külön szobában aludtunk. Soha többé nem engedett a közelébe. És ekkor kezdődtek a veszekedések.
Ettől a pillanattól kezdve nem csináltam jól semmit. Ezért vagyok itt veletek minden este.
Tudom, hogy hibáztam, nagyon-nagyot hibáztam, de mondjátok meg nekem, miért nem tud megbocsátani?

- Szerény véleményem szerint - mondja Tamás - azért nem, mert nem mondtad el neki, mástól kellett megtudnia.

- Lehetséges. De hát így kell most már élnem, amíg csak élek? Beletörődtem ebbe az életbe, vétkeztem, igen, megbántam, bűntudat fog gyötörni addig amíg meg nem bocsát, de erre nincs esély.- mondta szomorúan Józsi, és nagyot hörpintett a söréből. Éjfél is elmúlt már, közeledett a záróra. Józsinak nem volt kedve haza menni, de a fiúk most nem mentek bárba, mert másnap munka volt.
Egyszer csak nyílik a vendéglő ajtaja, Esztike lép be rajta. Oda megy férjéhez, karon ragadja és így szól.
- Jó estét fiúk, jöttem ezért a lókötőért, már halálra aggódtam magam, hogy hol lehet, de tudtam, hogy ez a törzshelye, így eljöttem érte, hogy haza vigyem.- mondta tettetett (vagy mégis őszinte) mosollyal az arcán.
Felnyalábolta Józsit és elindultak haza felé. Józsi nem tudta mit mondjon, annyira meglepetésként érte Esztike tette, hogy kisfiúsan ballagott felesége mellet némán.
Esztike törte meg a csendet.
- Gondolkodtam. Leéltünk már egymással 2o évet, mással is előfordult már ilyen, megbocsátok.- szólt halkan.
- Kedvesem, megbocsátasz, el sem hiszem, édesem, gyönyörűségem - majd kiugrott a bőréből - átölelte feleségét, csókolta ahol érte.
Boldog volt. Nagy kő esett le szívéről, megbocsátott, te jó ég, megbocsátott! Örömében világgá szerette volna kürtölni.
Közben haza érkeztek.
Vágy izzott két szemükben, szinte letépték egymásról a ruhákat, csodálatosan szeretkeztek. Ilyen jó még soha nem volt - ezt érezték mind a ketten -, és újra és újra szeretkeztek, sok időt hagyva az előjátéknak.
Boldogan ébredtek, újra együtt csináltak mindent. Soha többé nem esett szó erről az időszakról közöttük.

Hozzászólások

pircsi47 - szeptember 10 2011 11:06:47
Hát Barátnőm drága, ez egy jó kis eró-s történet, ilyen megesik minden házban!
Tisztelet a kivételnek!
Nagyon tetszett, jót szórakoztam rajta!
Gratulálok: Pircsi