|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_két tanítványom emlékére
 V
Az ipari szakközépiskola, ahol majd tíz évig humán tárgyakat oktattam, nagy körzetből vonzotta a tanulókat, akik részint bejáró, részint kollégiumban lakó diákok voltak. A bejárók gyakran elkéstek az első órákról különféle közlekedési akadályok miatt...természetesen nem saját autóra, hanem vonatra, autóbuszos bejárásra gondolok ...
- az egyik közeli városkából két testvér is járt az iskolánkba, a fiatalabbnak osztályfőnöke is voltam, míg az idősebbik egy osztállyal feljebb járt, de őt is tanítottam. Laci, a fiatalabb, jó eszű, de eleven, csavargó fiú volt, szeretett elkésni akkor is, ha nem a vonat késett...Az idősebbik - Józsi - viszont nehéz felfogású, de jámbor, pontos fiú volt. Sajnos év végén Józsit meg kellett buktatnom történelemből, és az őszi javítóvizsgán sem ment át, mert nem volt hajlandó megszólalni sem. Így évismétlésre ítélte önmagát, újra harmadik osztályba kellett járnia.
- Ekkor történt meg az a furcsa eset, amit azóta sem értettem meg. Felkerestek a fiúk szülei engem az iskolában és az volt a kérés, hogy Józsi, akit én buktattam meg, hadd járjon az én osztályomba, legyek én az osztályfőnöke...Logikusan haragudniuk kellett volna rám...Nagyon meglepett a kérés, de az igazgató hozzájárulásával elfogadtam. Mégis pozitív változást jelentett ez - főként Laci esetére nézve, - mert Laci többé nem késhetett el a saját hibájából, mert együtt jöttek a bátyjával. Semmi probléma nem fordult többé elő a tanulással sem: mindketten jól érettségiztek és kiváló szakemberként élték boldog családi életüket is...Az ötévenkénti érettségi találkozókra is együtt jöttek, ám a legutóbbi már csak Józsi, - ő hozott haza autójával az étteremből - és út közben elmondta Laci szomorú halálát...rászokott az alkoholra és ittasan vezetett, amikor baleset érte..
Ezek a fiúk a mai napig nagy szeretettel vesznek körül, gyönyörű virágcsokorral köszöntöttek és még írógépet is ajándékoztak nekem, amikor tudomásukra jutott, hogy nyugdíjasként verseket írogatok ...Ezért is jó érzés tanári múltamra emlékezni... |
|
|
- szeptember 12 2011 13:34:22
Mamuszkám!
Nagyon széper írtál, a hivatásérzet csak úgy sugárzik az írásodból!
Nagyon szerettél tanítani, ugye?
Gratulálok, puszillak: Pircsi |
- szeptember 12 2011 14:44:10
A pedagógus a gyermeki lélek és értelem építésze..Mindig éreztem Mamuszka te kiváló mérnök voltál és a mai napig is maradtál klasszikus és modern értelemben egyaránt. |
- szeptember 12 2011 16:17:56
Pircsikém, ez így van...
mindig úgy éreztem, hogy arra születtem, nem volt kérdés, hogy mi leszek, ha nagy leszek?
Azzal gondolok vissza , hogy talán nem volt soha olyan tanítványom, aki utált volna, és ezt kimutatta, pedig a fiúk, akik szakmai tárgyak iránt érdeklődtek - természetesen - nem rajongtak az irodalomért, de a kedvemért valamilyen szinten megtanulták...voltak erre pozitív ötleteim...
és van sok szép emlékem
köszönöm, hogy olvastál és üzentél szeretettel mamuszka |
- szeptember 12 2011 16:22:15
Etusom kedves!
Valóban nehéz lenne eltitkolnom, hogy szívvel és lélekkel végeztem az oktató-nevelő munkát...és ezért talán sikeresen is...
Vannak írók, költők, újságírók volt tanítványaim között, kaptam könyveikből tiszteletpéldányokat....
Én ma is tanárnak tekintem magam és nem költőnek, ezt csak tanítás helyett művelem...
köszönöm kedves , elismerő üzenetedet: mamuszka |
- szeptember 13 2011 04:39:29
Kedves Mamuszka!
Örömmel olvastam visszaemlékezésedet tanári hívatásodról.
Nagyon szép hívatás és tényleg aki ezt választotta, nagyon szerette a gyerekeket, mert ezt másképp jól csinálni azt hiszem nem is lehet.
Mindig nagyon szerettem a tanáraimat, szinte kivétel nélkül mindegyiket. Soha nem tartozott a jól fizető foglalkozások közé és úgy gondolom, hogy a mai napig aki ezt a hívatást választja, nem a pénzért teszi.
Öröm a léleknek - mint ahogy Te is írod tapasztalataidat -, hogy ennyi idő után is szép emlékeket őriznek Rólad, és a történetedben szereplő Józsi sem neheztel Rád, - miért is tenné -, pedig Őt megbuktattad.
Szeretettel gratulálok prózádhoz.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- szeptember 13 2011 08:56:45
Egy futtbalmeccsen futottam össze én is egyszer egy régi műszaki tanárommal. ( a hangjáról ismertem fel, félve szólítottam meg de megismert.Szuper jót beszélgettünk.) Ép jókor mert szerveztük a 25-éves érettségi találkozónkat.Elhívtam.Kinyitatta az iskolát, körbevezetett stb.. sajnos a többi tanárom már nem ...lehetett ott.
De nagyon jó volt! sok régi emlék merült fel, anno.S mivel továbbra is járok futballmeccsekre keresem Őt de még nem sikerült összefutnom vele.Ő is egy olyan szívvel lélekkel tanár volt, mint TE.Sokat köszönhetek neki s a többi tanáromnak is.
Szeretettel olvastalak! Laci |
- szeptember 14 2011 10:30:23
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy kedvesen írtál erről a soha nem eléggé becsült pályáról...
és éreztem, hogy te nem tartoztál azok közé, akik mindig a tanárokat okolták gyermekük vétségeiért...Nemcsak a fizetés, a nyugdíj is méltatlanul kevés - szerencsére nincsenek - és soha nem is voltak - luxus igényeim...
szeretettel üdv. mamuszka |
- szeptember 14 2011 10:32:31
Kedves Laci!
Örülök, hogy te a hálás tanítványok közé tartozol, és jó emlékeid vannak jó tanáraidról...
köszönöm kedves szavaidat, visszaemlékezésed leírását
szeretettel mamuszka |
- szeptember 15 2011 08:40:03
én is csak hálásan tudok vissza emlékezni, és remélem tanítottam valamit, mert így érzem, és nem fogom feladni, köszönettel, és szeretettel: Ildi |
- szeptember 15 2011 11:55:57
Kedves Ildikó!
örömmel fogadtam látogatásod és üzenetedet,
kívánom, hogy érezd jól magad köztünk
barátsággal mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
