Egyetértek Veled abban, amit írtál. Igazából én is jobbára csak az édesanyámra számíthattam a felnevelkedésünk alatt. Apám alkoholista életmódja nem tette lehetővé, hogy vele is értékes perceket, órákat töltsek el, és felnőttkoromra már teljesen eltávolodtunk egymástól (anyám elvált tőle és Ő magára maradt).
Anyám a kezdetektől fogva velem van, illetve én Ővele, igaz, hogy az együttélés néha sok negatívummal is jár. De kire számíthatott volna, ha nem rám, hiszen a húgom férjhezmenetele és elköltözése után csak én maradtam neki, akihez költözhetett. Mire megöregedett, már a második gyermekkorát éli.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Tolnai Imre Krisztian - szeptember 20 2011 12:50:39
Szia! Köszi ,írtál és az egyetértést is köszönöm! Értem...
V
Értem...
