|
 Vendég: 69
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Szösszenet tizenéves korból...
17 éves voltam, barátnőmmel az iskola után még leültünk a térre egy kicsit dumcsizni. Mint a fiatal lányok, kiről? No kikről, hát természetesen a fiúkról többek között.
Egy szép őszi délután volt, az a nyár is nagyon meleg volt, szépen barnára sütött bennünket a nap, szinte majdnem feketére.
Beszélgettünk a padon ülve és odasündörög mellénk két cigány fiú. Leültek mellénk, tisztelettudóak voltak, látszott rajtuk, hogy nem a putriból jöttek. Beszélgettünk velük miért ne,
hiszen értelmesek voltak.
Természetesen nyomták a rizsát, milyen szépek vagyunk, kívánatosak, óh", "napba lehet nézni, de ránk nem, olyan fényesen ragyogunk" (no, nekem itt ez a duma már nem tetszett, de még nem mutattam, próbáltam intelligens maradni)
- Nem jöttök velünk egy kicsit játszani?-kérdezte az egyik kacsingatva rám. (No az anyád..., mit képzelsz te, úgy nézek én ki, mint aki csak sitty-sutty, megy veled játszani, azért mert szépen kedvesen kommunikálok veled?)
- No jó, vegyél vissza barátocskám, mert ezt a szöveget már nem szeretem!- mondtam kimérten.
- Óh' ezer bocs, nem akartam megsérteni hófehér lelkedet.- mondta kissé cinikusan.
(Nem tetszett, ez már rohadtul nem tetszett és irritált)
Ránéztem a barátnőmre és fejemmel intettem neki, hogy húzzunk innen, mert ennek nem lesz jó vége.
De a másik gyerek, aki neki szórta a rizsát, még
nem dobta le az ékszíjat barátnőmnek az agyáról.
Maradtunk.
Megint próbálkozott az "enyém", negédes mézes szavakkal húzta azt a bizonyos "madzagot". Tűrőképességem határán túl voltam, és ehhez mérten válaszoltam bokorba csábító szavai hallatán:
- No tűnj innen, mert nem állok jót magamért!
(Még, hogy nem állok jót, hiszen úgy féltem, reszkettem mint a nyárfalevél - de nem mutattam-valahogyan meg kell tőle szabadulnom, határozottnak kell lenned Évi, hallottam apukám hangját, mert ezekkel másképp nem lehet.)
Feldühödött, oda lett az intelligenciája a másodperc alatt, a barátja próbálta csitítani, de nem hagyta, és flegmán oda lökte a képembe ezt a mondatot.
- Mit játszod meg az eszedet, hisz Te is cigány vagy!- és ezzel elráncigálta onnan a barátja.
Eltávoztak.
Kemény volt, mondtam is a barátnőmnek, hogy
"húzzunk innen, mert ha ez a gyerek visszajön és hozza a tesvíreket, nekünk végünk lesz!
Mert ezt éreztem a tekintetében, amikor elráncigálta onnan a barátja.
Gyorsan hazatéptünk, talán futva tettük meg az utat hazáig, szívünk a torkunkban dobogott.
Apukám meg is kérdezte, hogy mi a baj.
- Semmi, semmi (nem lehetett becsapni Őt)-mondtam levegő után kapkodva. Rám hagyta, de érezte, hogy valami történt, ami ennyire felzaklatta fiatal lelkemet.
Bementem a fürdőszobába, ott elbőgtem magam, és szemeztem magammal a tükörben.
Már jól voltam, biztonságban.
Nézem magam a tükörben, mereven. Mi a jó istenért mondta nekem ez a fickó, hogy én is cigány vagyok. Hiszen nem vagyok az.
Nézem (mit nézem, csodálom magam és akkor beugrik a szikra! Hát ahogy így jobban szemrevételezem magamat, tényleg, milyen sötétbarna vagyok a nyári meleg naptól. Szinte egy hajszállal vagyok csak világosabb mint ő.
Hát ez az! Jobban nézelődöm, csakugyan, olyan barna vagyok, hogy akár cigány is lehetnék. Mármint a színem szerint! Ez az! Megfejtettem a rejtélyt! Ezért mondta nekem a fiú, hogy én is az vagyok!)
Máris jobb lett a hangulatom! Apukám azért résen volt, feltűnt neki hangulatváltozásom.
- Mi van kislányom, mi történt veled a fürdőszobában?- kérdezte kedvesen.
- Óh' apukám, döbbenetes felfedezést tettem
származásomat illetően.-mondtam mosolyogva.
Apukám nézett rám fél mosollyal szája szegletében és várta folytatást.
- Rádöbbentem, hogy én olyan szépen lebarnultam az idén, hogy akár lehetnék cigány is, ha Te és Anyu is cigány lenne.- mondtam nevetve.
Apukám egyből levágta, hogy konfliktusba keveredtem a színes bőrűekkel, de mivel látta rajtam, hogy mélyebb nyomot nem hagyott bennem a sokk, nem kommentálta mondatomat. Csak annyit válaszolt:
- Nagyon vigyázz magadra kislányom, úgy ahogy azt tanítottam Neked.
|
|
|
- szeptember 24 2011 14:22:40
Kedves Évi!
Jó kis "békebeli" történet! Nekem is ismerős volt a "fiúk szövege". Az is, amikor szépen beszéltek, és az is, amikor azt mondták,hogy "mit játszod az eszed". Engem nem néztek ugyan cigánynak, mert világosbarna hajam volt és elég világos bőröm is, de egyik-másik bálban többször is felkértek cigány származású fiatalemberek, és nehezen viselték, hogy nem "csak" velük táncoltam. (Akkoriban az volt a divat, hogy mindenkivel táncolni kellett, senkit sem volt szabad visszautasítani!) Még jó, hogy nem volt került sor verekedésre. Mert amikorra az bekövetkezhetett volna, olyankor már szedtük is a sátorfánkat és elhagytuk a helyszínt. Akkoriban még az anyáink is elkísértek bennünket. Egy-egy jólelkű fiúismerős néha mellénk csapódott és illedelmesen majdnem hazáig kísért minket.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 24 2011 15:02:10
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Ahogy leírod, hogy anyukáitok elkísértek a bálokba, ők voltak a gardedám, nyilván nagyobb biztonságban érezhettétek magatokat.
No és még ha egy jólelkű fiúismerős is csatlakozott, vagy ha netalán tán egy nagyobb fiútestvér, az azért mégis csak jobb volt, gondolom. Érdekes úgy hiszem 2 év van közöttünk, de nálunk már nem volt divat a bálba kísérgetés. Bár amennyit én bálba jártam az nem sok volt, hiszen 17 éves voltam amikor megismertem a férjemet, tehát onnantól kezdve mi együtt mentünk mindenhová. Utána pedig bekerültem a hadseregbe, az meg végképp más világ volt.
De végül is soha többé nem volt ilyen "kalandom", nem is láttam soha többé azt a "csávót" - így mondják, nem?
Érdekes egyébként, hogy apukámmal sokkal közvetlenebb kapcsolatban voltam mint anyukámmal. Apuval nagyon jól el lehetett beszélgetni szinte mindenről. Lehet, hogy azért alakult ez így, mert egyedüli gyermek voltam és ráadásul lány, és azt tapasztaltam a gyermekeinken is, hogy inkább a különböző nemű szülőhöz kötődnek jobban még gyermek vagy tini korban.
Humorérzéke határtalan volt apukámnak, rengeteget nevettünk.
Zsuzsika köszönöm, hogy itt jártál véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 24 2011 16:32:14
Drága Barátnőm!
Nagyon jópofa a történeted! Jártam így én is, mert minden nyáron feketére sültem és hozzá a derékig érő göndör fekete hajam, engem is meghajtottak cigányfiúk, de szerencsére volt ismerős az utcán és
nem lett baj!Én cigány K voltam! Komolyan gondolta, hogy az Ő fajtájához tartozom és egy össztáncon felkért táncolni,meg is kapta a magáét, utánna már nem is köszönt!
Puszillak: Pircsi |
- szeptember 24 2011 17:23:23
Drága Barátnőm!
Na, ugye, hogy ugye? "Aztán Te melyik vótál a brácsás, vagy a cimbalmos"? (ez a mondat egy kabaréból jutott eszembe)
Húha, az azért kemény mondat, hogy K, de ha megkapta a magáét,akkor oké.Nekem a "bokorba csalogató szemem" volt a legszalonképtelenebb kifejezése. Ettől már elborult az agyam!
Köszönöm Pircsike, hogy figyelmeddel és véleményeddel
megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 24 2011 18:08:33
Kedves Évike (no és Pircsike)!
Most hogy olvasom további hozzászólásaitokat eszembe jutott néhány olyan kifejezés, amit a fiúk, vagy férfiak szoktak mondani: "csókra álló száj", "ágyba csalogató szem"!
Ennyit a "repertoárjukból"!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 29 2011 16:56:50
Csak csendben jegyzem meg, hogy a férjemet első randijára (velem) még az anyja is elkísérte akkoriban...
Persze ez nem volt szokványos akkoriban sem...
Tehát volt, akit kísértek, volt, akit nem. Ki hogy gondolta... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
