Napkorong

V

Szikrákat szórt a fény, annyira mereven sütött a nap, hogy az már fájt."Kell a napfény", gondolta Volt Feri és bekapcsolta a ventilátort. Jó volt érezni, és befogadni a hűvös égáramlatot. érezte, ahogyan a bőre átszállítja egy másik fegyverzetbe. "Kondenzálja heves éjjelekre" - fűzte tovább gondolatait és felállt a székről. Jó lenne egy erős kávé. Már egy jó ideje érezte, hogy lankad a figyelme. Persze, a ventilátor frissít, de az sem elég.
Odakint valami kutya csaholt, de eléggé vészesen, muszáj megnézni. Volt Feri ideges lett, de annyira sürgősnek tűnt, nem habozhatott tovább. Kisietett az épületből. Egy szép teraszos kerti helyiségben székek és mindenféle faragott kerti tárgyak között bukdácsolt a bokrok felé. A kutya ott vonított már kétségbeesetten.
középmagas ember volt , rövid gatyafélében, lábán papuccsal. Póló virított felső testén, feltűnően sárga és lila ábrák villogtak rajta és egy felirat: Volt Feri szuper áramköre.
Ez valami kft.-é lehetett, merev keretek közt működő családi válogatás.
A bokrok között egy asszony ült és a kutyával viaskodott. Megpróbált felállni a de a kutya mindegyre lenyomta, de amikor meglátta gazdáját, abbahagyta a birkózást
- Dehát ön kicsoda? - nézett végig rajta a meglepett szemű férfi. -Hogyan hatolt be ide? És mi célból?
- Engem vonzanak a különös áramkörök, s most is ez történt velem - szólt a nő és felnézett a magas, sportos testalkatú úriemberre. - Nagyjából gondolom, ismerhet, hisz a szomszédos kertből kerültem ide. Valójában átestem a kerítésen, de ez már annyira mindegy, hogy nevetnem kellene rajta.
- Nevetnie kellene? Nem mondom, jókor akar nevetni, miközben a kutyám majdnem szétharapdálja.
- Jó kutya ez, ismerte el az asszony. - De engem nem bánt, csak játszik velem, Azonban annyira súlyos, hogyha vállamra ugrik nem birok talpra állni.
- Jöjjön, én felsegítem - nyújtotta felé kezét a férfi, de bár ne tette volna, mert amikor hozzáért, a bőrlében elkondenzált hideg töltés egy szempillantás alatt az ismeretlen asszonyba áramlott. A férfi, kinek szeme fémes szürkében játszó barnás zöld volt, most olyant látott, amit még eddig soha. A nő felállt és kővé-dermedt
"Hihetetlen.- gondolta, - ezt nem hiszem el, akárcsak Lót felesége. Itt áll és olyan, mint egy sóbálvány"
Lehajolt végig tapogatta a lábait. Valódi sziklakőnek tűnt. Tapogatta, tapogatta végedes-végig. Már a feje búbján babrálta a haját, de az is mintha vésővel kifaragott hajtincsek csipkézete lenne.
- Nahát, egy hideg akkumuláció az én testem felszínéről, ilyen hatással bírhat? - kiáltott fel és visszasietett a szobájába. Éppen a ventilátor közelében hevert a feszültségmérő, lemérte bőre felszínének perpillanatnyi állását, és teljesen nulla színtett mutatott. "Igen, mert minden átáramlott a nőbe" - gondolta és már nem mosolygott. Pedig jól állt neki, a nők ezt szerették benne, hogy vonzó a mosolya, ámde, ha szikrákat szórt a szeme, és acélszürke fényeket lövellt, akkor már menekültek előle...és most, íme, életében először, egy nő, miatta kővé vált. Ott állt kezében a feszültségmérővel és elcsodálkozott, mióta az asszony nem moccan, azóta ő már nem érzi, hogy melege lenne, sőt, teljesen közömbös számára mostantól a hőség...
Elmélkedett, miként válhat egy asszony bálványszerű szoborrá? Nehéz kérdés, mert erre még a Biblia sem adott választ. Mindenesetre, az van benne, hogy a nő nagyon kíváncsi teremtmény. Tudni akar mindent. S oda bámul, sőt vissza néz a múltunkba is, Képes utánajárni, állítólag minden nő egy nyomozó. Férfiak vigyázat, úgy kerüljetek kapcsolatba egy nővel, hogy az mindent akar tudni rólatok. de miért? Miért esik át a kerítésen, és miért barátkozik még a kutyával is, mire kell neki a titok megszerzése? Volt Feri hiába töprengett, nem bírta felfogni, miért keresik a múlt titkait. Tán azért, mert mindig a férfi feszültségeire kíváncsiak? Vagy az is lehet, hogy a nők képtelenek feszültségeket felhalmozni, az is lehet....