Napkorong

V

Simon Roland

Az Éjszakai kirándulás II

Kitartóan kopogtak az ajtón, a kövér férfi úgy tett, mintha nem hallotta volna meg a belépni kívánó makacs egyértelmű jelzését, a szemei kigúvadtak, némán és mozdulatlanul, leírhatatlan dühvel nézett az előtte álló férfire, majd hirtelen lecsapott a vaskos könyvvel az asztalra – A cég anyagi problémákkal küszködik, valószínűleg a nagyhal elnyeli az egész vállalatot, már folynak tárgyalások az ország legbefolyásosabb emberével és másokkal is, a részvényesek aggódnak. A válaszom nem, szó sem lehet a fizetésemelésről és az előléptetésről, ezért a pofátlan merészségéért visszahelyezem az irodából a csarnokba - Craignek a filmekből visszaköszönő bírótermi kép jutott az eszébe, az őrökkel körbevett szerencsétlen megbilincselt elítélt, a mindenki felett elhelyezkedő pulpituson pöffeszkedő parókás, köpönyeges, kalapos bíró, kezében a kalapáccsal, az érzelemmentes esküdtszék. Felmondok – csattant fel. A válasz számára egyértelmű volt, nem akart visszalépni. A zaj ismétlődött, csak jóval erősebben – Nyissa ki - Craig szeméből elillant az álom. Megmozdult, fájt a seb, amit a haramia okozott a késével – Súlyos vagy csak felszíni a heg? - Nem volt ideje megvizsgálnia a heget, később majd bemutatja egy orvosnak. Hunyorogva nézett körül. Az autóban ült. Egy idős rendőr zörgette az elemlámpájával az üveget. Letekerte az ablakot – Jó napot kívánok, két nagyon veszélyes bűnözőt keresünk, megkérem, szálljon ki és adja át az iratait, a kollégámnak legyen szíves nyissa ki a csomagtartót – Szabályos arcon parancsra ránduló ráncok futkároztak, kemény tekintet szigorúan vizsgálódott, ősz hajszálak bújtak elő a sapka alól - James Melroy őrmester - elolvasta az elegáns egyenruhán a feliratot. Ahogy a nyári villám hasít bele a fába, úgy villant elő az emlék – megöltem egy embert és elrejtettem hátul – Kiszállt, a kulcscsomóval és a lehetőségeivel, ötleteivel játszott. Késő ősz volt mégis izzadt. Az utat teljesen eltorlaszolták a felfestett autók, amelyek előtt szolgálatot teljesítő férfiak ácsorogtak, beszélgetéssel oldották az unalmas perceket. A kutyák fegyelmezetten üldögéltek a gazdájuk lábánál, úgy ahogy a szakképzett oktatótól megtanulták a gyakorlóterepen. Craig szívdobogva kísérte hátra a kezdő bűnüldözőt. A kulccsal babrált. Az őrmester a kocsi belsejét kutatta át. Megállt a csomagtartó előtt, reszkető kézzel próbálta belecsúsztatni, ötödszöri próbálkozásra sikerült– a gyerekarcú egyenruhás érdeklődve figyelte – Beteg, rosszul van? – Felnyitotta, de úgy, hogy a testével eltakarja a látványt, a hulla keze kilógott a táska alól, a homlokáról izzadságcseppek gördültek le. Váratlanul rácsukta a tetőt és eldőlt – Nem fogok börtönbe kerülni –
A zöldfülű letérdelt az aszfaltra és pofozgatta az „ájultat”. Az őrmester kiabálva mutogatott a kukoricamező felé. Egy ezüst furgon száguldott a földes úton. A tapasztalatlan egyenruhás felkapta a beteget és a kocsi hátsó részébe rakta. A felettese adóvevőn kapta a parancsokat, ezt továbbította később az alacsonyabb rangúnak – Maga visszaszáll a kocsiba és a legközelebbi Motelbe viszi a beteget, szerez neki egy doktort, én üldözőbe veszem a menekülőket, a többiek a főutak kereszteződéséhez mennek, és ott várják a további utasításokat – Az öreg rendőr bepattant a kocsiba, megfordult, porfelhőt kavarva tűnt el a lombok között. Az újonc bekapcsolta a rádiót, belenézett a visszapillantóba, becsatolta az övet, majd indított. Óvatosan vezetett – Holnap reggel még hűvösebb időre számíthatnak a kedves hallgatók, kabát mellé még sapka is kell, ha kilépnek az utcára - Az üzemanyag kijelzője már a piros sávban sétált. Craig kinyitotta a szemét, a színjáték kedvéért még továbbra is mozdulatlan maradt – Az eltűnt út című film kerül bemutatásra a mozikban. A horror rajongóknak különösen ajánlom ezt az idegborzoló filmet, amely egy motelben játszódik -