|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Történetem fikció
 V
Olvasom az újságok társkereső rovatát, forgatom jobbról, balról, a fene egye meg, hát nem találok már soha egy hozzám illő társat?! Hopp, meg van!
Megakad a szemem egy vastagon bekeretezett hirdetésen:
LELKIEKBEN GAZDAG, JÓL SZITUÁLT RENDEZETT ANYAGIAKKAL TÁRSAT KERES 3o ÉVES KORIG. EGY GYERMEK NEM AKADÁLY. KALANDOROK KÍMÉLJENEK!
Ez az, ez kell nekem! Lelevelezzük a találkozót,
akkor még nem volt internet, fényképet küldtünk egymásnak. Fénykép alapján tetszik a pasi, remélem, hogy meg is tud majd szólalni, és ha még a lelke is gazdag, az maga a csúcs!
Mert különben nem igazán érdekel, hogy mennyi pénze van, hiszen nekem van rendes munkahelyem, megfizetik a munkámat, csak egy társ kellene.
Hajfestés, fodrász, pedikűr, manikűr, smink, (természetesen szolid, mert az vagyok én, kicsi parfüm, mely csak suttog és nem ordít, kicsi rúzs)alkalomhoz illő öltözet és már indulok is.
Egy kávéházban találkozunk Budapest szívében
csendes, szolid helyen.
Már látom is, megismerem a fényképről.
Elém jön, oda kísér az asztalához (no ez már jól kezdődik, tudja, hogy mit illik) kihúzza az asztal alól a széket, megvárja míg helyet foglalok.
Eddig oké, tetszik! Túl vagyunk a hivatalos ceremónián - bemutatkozás, üdvözlés, stb. -, és tegeződve folytatjuk.(Azért tegeződve, mert nekem ez az elvem, ha valaki szimpatikus, egyelőre kedves, nyugodtan tegeződhetünk, könnyebb beszélgetni)
- Kedves Gizella, és hogyan képzelted el további életedet?- kérdezi mosolyogva (bár az egy kicsit zavart, hogy nem néz sokáig a szemembe, kerüli a tekintetemet néha-néha. No de, gondoltam, hogy biztosan zavarban van. Később rájöttem, hogy egy nagy frászt van ő zavarba, no de nem szaladok ennyire előre.)
- Kedves Ádám, azt tudnod kell, hogy nekem van egy három éves kisfiam akit egyedül nevelek. Hiszen írtad a hirdetésedben, hogy egy gyermek nem akadály.- mondom kissé erőteljesebben mint szerettem volna. (Nem veszi észre a hangszinem emelkedését, akkor oké)
- Persze, persze, hogyne, én szeretem a gyerekeket, nekem is van kettő.- mondja hadarva, szinte már meg is bánta, hogy erről szót ejtett. (A fene essen beléd, ezt nem mondtad, nem az a bajom, hogy gyermeked van, hanem, hogy ezt a fontos tényt eltitkoltad, kezdek berágni, de türtőztetem magam)
- No de kedves - mondja nyájasan, hízelgő modorát erőltetve magára - lelkiekben viszont nagyon gazdag vagyok. (Na ja, el tudom képzelni) Igaz, hogy gyermekeimet az anyjuk neveli, tudod én nem bírtam elviselni a gyereksírást, én alkotó tevékenységet folytatok,
nekem csendre, nyugalomra van szükségem. Van egy jól működő KFT-m, természetesen én vagyok a tulajdonos, 2oo ember dolgozik nekem. Csak ott is az a baj, hogy sok a kismama és otthon maradnak a gyermekeikkel és én ezt nem tudom tolerálni, el kell, hogy bocsássam őket, mert az nekem nem hoz nyereséget. (Óh, az anyád mindenit, te aztán tényleg gazdag vagy lelkiekben. Még, hogy van neked lelked? Hol? Mutasd már meg! Vagy keressem meg? De hol? A mellényzsebedben?
Ettől kisebb hely a ruhádon nincs? Tudod mit? Nem keresem, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem is találnám)
És csak beszél, perceken keresztül ömlik belőle a szó (hékás, néha azért levegőt is vegyél, nehogy rosszul legyél itt nekem, ki fog felnyalábolni?)
No végre, elfáradt. Most már talán én is szóhoz jutok.
- Mint említettem, van egy három éves kisfiam, egyedül nevelem, és én egy olyan társat keresek, aki gyermekemmel együtt elfogad engem és sajátjaként szereti gyermekemet.- mondom neki határozottan.
Nem néz rám, gondolkodik, vagy talán siket? (Az előbb még nem volt, mi történt vele, talán a sok szövegtől amit elengedett megsiketült.?)
Megismétlem az előző mondatomat most már egy kicsit hangosabban, de még mindig nem reagál. No talán annyit, hogy bánatos, keserves ábrázattal rám tekint és megszólal:
- Kedves Gizella. Most döbbentem rá, hogy nem vagyunk egymáshoz valók (hát nem bizony, itt ütlek agyon rögtön, ha most nekem jössz a süket dumáddal) hiszen engem nagyon idegesítenek a gyerekek, de azért lélekben az ex nejemmel vagyok, és veled is veled vagyok lélekben, mert tudod én lelkiekben gazdag vagyok.
|
|
|
- október 07 2011 14:32:31
Nagyon jó, kedves Évike, egy kabaréban is előadható lenne!
Valóban annyigan igaza van Viktóriának, hogy legalább őszinte volt, de mire megyünk az őszinteséggel??
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 07 2011 16:01:28
Barátnőm!
Nagyon tetszett ez a kis történet, de hány van ilyen!
Gratulálok, puszi: Pircsi |
- október 07 2011 18:03:33
Jó kis pasas, jó kis történet! |
- október 07 2011 18:07:31
Kedves Viktória!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél. Örülök, hogy egy kis derűt csaltam arcodra!
Szeretettel: Évi. |
- október 07 2011 18:09:48
Zsuzsika kedves!
Nagyon szépen megköszönöm értékes véleményedet, imádom a humort és ezen belül a kabarét, szerencsére örököltem a géneket.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Évi. |
- október 07 2011 18:11:52
Pircsikém drága!
Örülök, hogy véleményeddel és figyelmeddel megtiszteltél, biztos, hogy vannak ilyen pasik, én nem tudom, csak kitaláltam!
Puszillak, barátnőd: Évi. |
- október 07 2011 18:13:36
Irénke kedves!
Úgy tudnék örülni egy ilyen pasasnak, ha én lennék Gizella!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- október 11 2011 00:58:43
Hát igen! Most is, olvasva ezt a kis szösszenetet, és visszagondolva a korábbi írásaidra is, örömmel kell megállapítanom, hogy a párkapcsolatok leírásának egyik legkiválóbb képviselője vagy! Gratulálok!
Andy |
- október 11 2011 12:32:03
Kedves Andy Jazz!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
