|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Mióta élek foglalkoztat ez a téma.
 V
Mit is jelent ez a fogalom, hogy intelligencia?
Olvasom a pontos definíciót:
"Az intelligencia az elme és megkülönböztetés képessége. Az intelligencia az a képességünk, hogy nem teljesen meghatározott célok elérése érdekében is tudunk döntéseket hozni.
Intelligenciánktól függ, hogy a hétköznapi életben, nemvárt helyzetekben milyen jól és milyen gyorsan reagálunk."
No igen, nézem az emberek arcát, nem az arcát, a tekintetüket. Nem kell ahhoz különösebben semmilyen eseménynek - főleg nemvárt eseménynek - bekövetkeznie, hogy érezzem, hogy sugárzik-e értelem (intelligencia) a tekintetekből.
Mivel ez egy veleszületett dolog, a gének által átörökített tulajdonság. Alapvetően minden ember rendelkezik vele, vagy nem!
Biztos, hogy mindenkinek volt már életében olyan tapasztalata, hogy belenézett a másik tekintetébe, úgy szemtől szembe igazán, és nem látott semmit. Semmi értelmet. Nagyon kellemetlen tud lenni.
Mered rád két szempár (tökmindegy, milyen színű) és nem tudod eldönteni, hogy hogyan közelítsél felé, Te érzed magad roppant kellemetlen helyzetbe.
Nos, elmondok egy történetet, ami nem fikció, valóság volt. Ültem a metrón, néztük egymást, akivel én szemkontaktusba keveredek és szimpatikus, megpróbálok vele kommunikálni.
Először azt hittem, hogy vele is lehet, csak később döbbentem rá a meztelen igazságra.
Néztük egymást mereven - nem tudom, hogy Ő mit olvasott ki a tekintetemből, kicsit már kényelmetlenül éreztem magam, de Ő csak nézett (no jól van, nem fogsz ki rajtam, én is bámultam bele a szemébe) és vártam, hogy megszólaljon. De nem szólalt meg, csak nézett.
No jó, hát akkor nekem kell megszólalnom, bár már nem voltam annyira biztos abban, hogy kommunikálni is tudunk majd. De hátha, gondoltam és beszélgetést kezdeményeztem, mely rám nem jellemző.
- Meddig utazol? Munkába igyekszel?- kérdeztem kedvesen.
- Na, ja!- mondta szűkszavúan és tovább mered a két szeme rám. (Vagy lehet, hogy nincs is képbe velem kapcsolatban, tudja egyáltalán, hogy én kérdeztem tőle az előbb? Dögöljek meg, ha most már értem ezt a palit)
Most mitévő legyek? Próbálkozzak még egyáltalán? Mi van vele? Ennyire álmos, vagy ennyire nem tudok olvasni a tekintetéből?
Olvasni a tekintetéből? Hiszen nincs mit! Vagy lehet, hogy én nem tudok már olvasni sem? Az nem lehet, magyar nyelvből és irodalomból jó voltam, csak a reál tantárgyaktól mint a matek, fizika, kémia ütött meg a guta.
Nem, hiába is gondolkodom, értelemnek egy szikrája sincs a tekintetében. El is fordulok!
Mit nézzek rajta, kommunikálni nem tudunk, mi a fenének bámultam én a képébe!
De csak nem hagy nyugodni a gondolat. Tekintetünk ismét találkozik. És megszólal!
- A Deák téren kellene leszállnom, megmutatod, hogy hol kell?- kérdezi mereven nézve a szemembe. (Hol kell, hol kell, hiszen bemondja a "hangoson" hogy melyik állomás következik. Vagy siket a pali? Most már ha a fene fenét eszik, akkor is ki kell, hogy derítsem az igazságot.)
- Persze, hogyne, szívesen, én is ott szállok le, majd szólok.- mondom kedvesen.
Mit is mond nekem ez a tekintet? Még mindig semmit! Hogy a csudába nem vettem én ezt észre, pedig rögtön kiszúrom az értelmesebb tekinteteket, no most tévedtem. (No és aztán, mi van, tévedni emberi dolog, no de ekkorát? Hát jól van, ekkorát!)
A Deák-téri metróállomás következett, intettem neki, hogy leszállunk. Felkecmereg - a szó szoros értelmében - az ülésről és belém akar karolni. (No várjunk csak kis pofám nem úgy van az, hogy csak egyből belém karolsz, kommunikálni pedig nem tudsz, engem meg tör a frász, mert nem tudom megállapítani, hogy mennyire vagy értelmes.)
- Úgy egyébként, hová igyekszel?- kérdezem tőle most már egy kicsit nyersebben.
- Hová, hová! Itt van egy nyavalyás iroda, ahol megállapítják az intelligenciámat, ugyanis most végre találtam egy munkát, aminek a feltétele az intelligenciaszintem.- mondja kissé idegesen.
- Aha, értem, és milyen munkakör?- kérdezem csodálkozva.
- Hát milyen lenne? Vezető beosztás, munkaügyi előadó mellé asszisztenst keresnek, az lesz (lenne a feladatom), hogy elbeszélgessek az intelligensebb jelentkezőkkel.
- mondja kissé ingerülten.
No igen, Te, akinek a szeméből annyi intelligencia (értelem) nem sugárzik, mint egy 25 W-os izzóból, majd még Te fogod megállapítani, no hát ezt nem tudom elhinni.
Most már rohadtul kíváncsi vagyok. Döntöttem! Megvárom az eredményt. Közöltem vele, hogy megvárom, amíg végez.
- Aztán mi a francnak? Mit akarsz Te tőlem tulajdonképpen? Bámulsz bele a pofámba egész úton! Tetszem talán? Akkor mondd meg! Szóból ért a magyar ember, nem?- mondta kissé kajánul vigyorogva.
Azt hittem a föld alá süllyedek szégyenemben.
Ekkorát tévedni, nem is tudom, hogy most mitévő legyek? Döntöttem. Mégis csak megvárom az eredményt.
Vártam egy órát!
Jön ki az irodából kicsattanó örömmel az arcán!
- No helló pajtikám, enyém az állás! Nem akarsz jelentkezni? Pillanatok alatt megítélem az intelligenciádat vagy hogy a francba hívják?!
|
|
|
- október 13 2011 09:45:14
Hali!
Érdekes,tanulságos sztori és a pasi is fura lehetett. Belemerülten olvastam végig. Formailag is okés.  Engem is érdekelnek az általad feltett kérdések(is).
Egyébiránt erről a dologról ,témáról is írok majd.Nekem is eszembe ötlött.
Ám a döntöttem szó helyett másodjára én mást írtam volna,például a határoztam szót. Ennyit szerettem volna ide leírni Neked!
Üdv.:
Delfinke(Imi) |
- október 13 2011 10:12:38
Egyetlen egy igaz amit már tapaszatltam én elég sokszor s ahogy írtad az inteligencia vele születik az emberrel.ezt nem leht tanulni gyakorolni vagy PÉNZ-zel megvenni!
Gratulálok történetedhez!
Laci |
- október 13 2011 10:38:19
Delfinke kedvesem!
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel megtisztelted szerencsétlen kis szösszenetemet! Kíváncsian várom a Te változatodat erről a témáról.
A döntöttem szónak nálam különös jelentősége van, ha kétszer írom le ugyanazt a szót!!! De aki ismeri a stílusomat és az eddigi "förmedvényeimet", gondolom érti mondanivalómban a szóismétléseket!!
Köszönöm, hogy erre jártál!
Szeretettel: Évi.
Szeretettel: Évi. |
- október 13 2011 10:42:41
Kedves Laci!
Igen, én is olvastam, hogy az intelligencia öröklött tulajdonságaink közé tartozik és erre építkezünk tanulmányaink során.
Ez olyan mint a humorérzék, azt is a génjeinkben hordozzuk.
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- október 13 2011 11:12:39
Hát Barátnőm!
Nagyon jót derültem a novelládon. Bizony van akinek az arcára van
írva az intelligencia! És még el is hiszi magáról!
Gratulálok: Pircsi |
- október 13 2011 11:56:20
Kedves Évike!
Lehet, hogy rosszul ítélem meg a történteket, de mintha azt látnám, hogy a személy, akivel együtt utaztál és egymással szemben ültetek, ugyanúgy gondolkodhatott Rólad, mint ahogy Te őróla. Ő is próbált a tekintetedből olvasni.
Ezért volt olyan nehéz a párbeszédbe elegyedés!
Ez a mondat is erről árulkodik:
"....Mit akarsz Te tőlem tulajdonképpen? Bámulsz bele a pofámba egész úton! Tetszem talán? Akkor mondd meg! Szóból ért a magyar ember, nem?- mondta kissé kajánul vigyorogva."
Ha a történet csak fikció, akkor is ugyanez a véleményem.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 13 2011 13:05:52
Kedves Zsuzsikám!
Örülök, hogy megosztottad gondolataidat arról, hogy hogyan értelmezted prózámat. Mert úgy gondolom, hogy ha nem jött le igazából a mondanivaló, akkor valamit rosszul írtam, - sőt valószínű, hogy kissé elkapkodtam, nem vitatom, -.
Én amikor belenézek egy ember tekintetébe, hellyel-közzel nagyjából meg tudom állapítani a szellemi szintjét, mert a tekintet árulkodik. Amikor rápillantottam erre a hapsira, egy pillanatra úgy ítéltem meg, hogy értelmes, de miután tovább próbáltam volna lépni értelmi szintjének megállapításában, rádöbbentem, hogy a látszat csal.Nem jól ítéltem meg. Hogyha én szépen, kedvesen megkérdezem tőle (intelligensen), hogy meddig utazik, talán munkába megy, és neki erre csak ennyi a válasza, hogy "na,ja", ez a két szó számomra sok mindent elárult. Ebből már tudtam következtetni az intelligencia szintjére. Az, hogy utána továbbra is bámult bele a képembe és én is viszont - engem ekkor már a kíváncsiság vezérelt, hogy megpróbálom kideríteni, hogy hová igyekszik. Amikor elárulta, hogy hová tart és miért, még inkább kíváncsivá tett. (intelligenciaszint-mérés egy betöltendő állás
miatt)
Én azt szerettem volna kifejezni, - ezek szerint nem sikerült - hogy pontosan azért nehéz vele a kommunikáció, mert nem volt azon a szinten, hogy intelligensen kommunikálni tudjon. Ha tudott volna, akkor nem kérdez tőlem akkora baromságot a végén, amit Te is idéztél "Mit akarsz tőlem....stb.
Tulajdonképpen az utolsó két mondatom az igazi mondanivaló.
Felvesznek egy olyan embert abba a munkakörbe, ahol az lesz a feladata, hogy a jelentkezők intelligencia szintjét megállapítva (a tekintetekből és kommunikációból) döntse el, hogy ki a rátermett egy bizonyos irodai munkára. Egy olyan embert, akinek halvány fogalma sincs arról, hogy mi az, hogy intelligencia. Mert az utolsó mondatomban ez derül ki.
Lehet, hogy bővebben kellett volna kifejtenem a mondanivalót.
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél, és visszavárlak, hogy így már érthetőbb-e, hogy mit is akartam kifejezni.
Szeretettel: Évi. |
- október 13 2011 19:33:28
"Intelligens történet" sajnos igaz, amellett, hogy mulattató.
Sokat utazom, és én is beszélgetek, mindenkivel, akivel lehet.
Jó a csattanó, de azért nem vártam volna meg :-)
Gratulálok!
esprit |
- október 13 2011 19:41:29
Kedves esprit!
Én sem vártam meg, csak "képzetben".
Akivel lehet "beszélgetni", azzal én is szívesen beszélgetek!
Köszönöm, hogy újra itt voltál!
Szeretettel: Évi. |
- október 13 2011 19:57:17
Kedves Évike!
Lehet, hogy félreértettem, de nekem is eszembe jutott már olyan eset, hogy egy-egy munkahelyen fiatal fruskák vagy suhancok töltenek be olyan állást, ahol a felveendő alkalmazottakkal kell elbeszélgetniük, vagy tesztet kitöltetniük.
Ezek szerint - ahogy a történet végén kiderült - az sem volt megfelelően intelligens, aki ezt az alakot felvette ilyen munkakörre!
Látom, hogy eléggé kitartó vagy, (vagy éppen volt sok szabadidőd), hogy egy órán keresztül vártad, hogy kijöjjön, és megtudd, hogy mi lett az illetővel!
De megérte, mert jó történet kerekedett belőle!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 14 2011 06:57:21
Kedves Zsuzsika, köszönöm szépen, hogy "visszanéztél".
Szeretettel: Évi. |
- október 14 2011 17:34:25
Kedves Varika12!
Szépen megírt, kerek történet, intelligenciámat csúcsra futtatva sem tudtam kifogásolni valót találni benne. De sikerült egy érdekes, szintén frappáns csattanót találni a metró ajtaja előtt a földön. (Hiába, a jó témák a földön hevernek!) A szemrebbenés nélküli szemezés, a belédkarolás, bennem azt az érzést keltette, hogy a metróból való kiszállás után, kis összehajtható fehér botot vesz elő, és arról mesél, hogy hátrányos volta ellenére, lehetősége nyílik egy vakok által is betölthető állás megszerzésére. Hogy te mit éreztél volna azt jól tudom, mert egyszer sietve hosszasan rádudáltam a zöld jelzés ellenére nem mozduló, előttem álló buszra. Ekkor tünt föl a busz takarásából kibukkanó, bottal kopogó öreg ember. Na erről ennyit! Szeretettel olvastalak, Andy |
- október 15 2011 08:27:10
Kedves Sanyi! Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- október 15 2011 08:35:00
Kedves Andy Jazz!
Képzeld el, hogy először fikcióként akartam megírni ezt a szösszenetet és úgy akartam beleszőni történetembe a vak embert - mert erre is gondoltam, hogy azért nem látok értelmet a tekintetében, de ezt túl morbidnak találtam, és egyébként is, ha teljesen vak, azt észre lehet venni rögtön a szemén, mert jellegzetes-.
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- október 15 2011 08:46:30
Viktória kedves!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Óh, de még mennyi ilyen elképesztő dolog van az életben, hogy egy bizonyos munkakörbe nem a hozzáértő megfelelő embert veszik fel,
no mindenesetre történetemben van egy kis túlzás (de nem sok)
igen, nagyon elszomorító dolgok ezek.
Szeretettel: Évi. |
- október 17 2011 19:34:20
Hú de durva! Ha meggondolom, hogy Pesten a meghirdetett utcaseprői állásokra 10% diplomás jelentkezett... Engem most üt meg a guta. Varikám nem Te tévedtél. Az, aki felvette.
Szeretettel: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
