|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Nyaralás, magyar módra
Idén nyaraltunk.
Már alig vártam, hogy kipihenhessem magam.
Persze jó elõre megszerveztem. A nyaralás elõtti napokban megpróbáltam mindent elintézni, hogy nyugodtan henyélhessek a napon.
Mindent kimostam, levágtam a füvet, eltettem a meggyet, lekvárt fõztem a málnából, szóltam a szomszédnak a virágok és a kutya miatt, utóbbit jól megfürdettük, kisebb nagytakarítást hajtottam végre a lakásban, r11; mert ugye ha jön a szomszéd locsolni, nehogy már azt gondolja, hogy én nem vagyok tökéletes háziasszonyr30; r11; elvasaltam, és meglátogattuk a dédit. Elhatároztam, hogy az idén tényleg pihenek, és nem fõzök a nyaralás alatt, inkább vettem még fel fizetéselõleget, hogy a 10 nap alatt, napi szinten, legalább egyszer mások fõzzenek ránk. De mivel én olyan rutinos vagyok, gondolok a másik fõétkezésre is, és gyorsan még éjjel (mert, már csak ekkorra maradt idõm) összeütök egy lecsót, sütök ki egy kis oldalast, feldobok egy pörit, meg figyelve a változatosságra - meg persze most van szezonja, - fõzök egy borsófõzeléket. Kihûlés után fagyasztok.
Már szinte mindennel végzetem, a fáradságot nem is érezve r11; pedig már alig állok a lábamon r11; összepakolok. Mindenkinek, ami kell. Nem tudom említettem-e már, hogy két fiam van? Hát tõlük legfeljebb csak majd reggel, ha felkelnek, beleegyezést kérek az általam becsomagoltakra. Az összecuccolás rám marad. De ez cseppet sem veszi kedvemet, mert holnaptól nyaralunk, illetve mától!
Két óra alvás után úgy pattanok ki az ágyból, mintha legalább három napos wellnes után volnék, friss vagyok, fitt, és elégedett. A szemem alatti fekete táskák meg majd holnapra elmúlnak, mert akkor már ezerrel nyaralunk.
Az autóba szigorúan párom pakol, mert ennek Õ a mestere, én szememmel követem csak az eseményeket, az agyam meg olyan sebességre kapcsol, hogy szinte szédülök bele.
Mindent elraktam? Tamás kedvenc fehér nadrágját is? Ellenõrzöm. Egy gyors vasaló hûtés, még a következõ havi csekkeket is a kistáskámba szuszakolom, majd miután rájövök, hogy rossz ridikült választottam, gyorsan átpakolom egy rkétkezes, könyékigesr1;-be, és már suhanunk is. Szerencsénk van, az utazás jól telik.
Miután a szállásra értünk, kipakolunk, megegyezünk a szobákon r11; no, ez elég nehezen ment r11; én elpakolom a fiúk cuccait, és alig várom, hogy akkor megkezdõdjön a nyaralásunk.
Már éhesek vagyunk. Elhatározzuk, hogy feltérképezve a terepet, vendéglõ után nézünk.
Kicsit fáradt vagyok, de egy kis séta ugye senkinek sem árt, hát menjünk.
Mentünk is, találtunk is, de már alig várom, hogy visszaérjünk, mert az ágyat szeretném leginkább kipróbálni, és nem csak azért, hogy milyen is rajt a fekvésr30;
Majd holnap tényleg elkezdek pihenni.
S a holnapból ma lett, a mából holnap tegnap lesz és én semmi másra nem vágyom, csak hogy elkezdõdjön az én nyaralásomr30; De az én napjaim a következõkben folytatódtak :
Mihelyt a fiaim kinyitották reggelenként a szemüket (úgy 07.00 körül) már olyan célzatosan kezdtek el mocorogni, hogy még esélyem se legyen tovább aludni, hiába alszom a másik szobában. Aztán meg bele kezdenek, elõször csak meg-megjegyezve, hogy mikor eszünk, mert õk már baromi éhesek, aztán ha nem reagálok elég hamar, akkor elég erélyesen közlik, hogy lassan már éhen halnak. Természetesen olyanra van gusztusuk, ami épp nincs a frigóba, és nem, nem felel meg nekik a tegnapi maradék kenyér v. zsemle (hiába este 22.30-kor vettem frissen, forrón a hiper-szuperba) nekik friss kell.
Szóval még csak reggel 07.30 van, de én már megyek a közeli kisboltba reggelinek valóért.
Persze egész reggeli alatt azon vitáznak, hogy ma hova menjünk, holott én legszívesebben visszafeküdnék egyet még szundizni, de az kizárt dolog, menni kell.
Hol ide, hol oda. Általában mindig valamilyen fürdõhelyre.
Hát mi voltunk pár helyen.
De nehogy azt gondolja bárki is, hogy szépen feküdtem a napágyban a hasamat süttetve!
Azt majd 60 évesen.
Most, mikor még talán számítana, hogy milyen árnyalatú a bõröm (mert, mint tudjuk a sötét árnyalat slankít...) ez csak meddõ álomkép, mert nálunk ez volt, hogy :
- Mikor megyünk a sodró medencébe ?
- Anya! Van már egész óra, mert tudod, akkor megy a hullám? Jössz Te is? Gyere Te is! Nem, én nem megyek egyedül!!
- Megyünk csúszdázni apa? Nem erre gondoltam, a kintire!
- Nem akarok a melegvízbe menni! Az csak nénikéknek való!
- Éhes vagyok! Éhesek vagyunk!
- Nem, nem kell lángos, palacsintát szeretnék! Nem tudom, hogy hol lehet palit kapni! Gyere, keressünk!
- Fázok!
- Melegem van!
- Fagyit is szeretnék a trambuli után! Apa adj pénzt! Nem megyek be érte az öltözõbe! Anya menj be, légyszi, légyszi, légyszi.....
- Labdázzunk! Nincs elég hely! A Balcsi sokkal jobb! Menjünk most már haza!
- Borzasztóan áll a hajam, én így nem is megyek emberek közé, Áki add kölcsön a sapid ! Áki add oda!
- Anya, a Tomi el akarja venni a sapkám! Anyaaaaaaaa !!!!!!!
- Éhesek vagyunk! Éhesek vagyunk!! Éhesek vagyunk!!!!
- stb. stb. stb.
Hát kb. így zajlott egy kis kiruccanás a pihenés jegyében, és ez még csak 4 órát ölelt átr30;..
De már megjöttünk.
Én, három napi mosás és pakolás után kezdek magamhoz térni.
Tényleg sokfele jártunk, sokat láttunk, a fiúk tele élménnyel, én meg ha minden igaz, jövõ héten rmegintr pihenek, mert mennek a nagyihoz egy hétre és akkor csak ketten leszünk itthon a férjemmelr30;de ma megpendítette, ha már úgy is ketten leszünk 7 napig, akkor kihasználva az alkalmat, hipp-hopp két nap alatt kifesthetnénk a nappalit meg a konyhát, aztán marad még rengeteg idõnk pihennir30;..
|
|
|
- február 29 2008 13:19:44
Kedves Madi!
Remekbe szabott kerek történet a "pihentetõ" üdülésetekrõl.
A mai világban sajnos, nagyon kevés idõ jut az igazi kikapcsolódásra.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 29 2008 13:21:59
[b]Madi...drágám...végre-végre ide huppanhatok..tudod,mintha én is pihennék...no nem úgy...mint Te...a "tiltás" miatt nem tudtam azonnal reagálni-írni...de többször elolvashattam--kifáradtam helyetted...az anyai szem...,ami úgy ölel fel egy ilyen eseményt ,mint Te,rendkívül szemléletesen és végig lágy dohogással van megfestve...folyamatosan mosolyra állt a szám..ahogy Te pörögsz,az csúcs....a készûlõdés-a megérkezés-az itt lét-és a "megszenvedése" a pihenésnek...hááát valóban így mûködik ez minden "normális" családban...nálunk is... nagyon szeretem azt az elfogadó- a helyzetekkel-történésekkel megbékélõ lelki beállítottságod,ami minden írásodra jellemzõ...kifejezetten tetszik stílusodban,hogy úgy mesélsz- olyan hangnemben az olvasóhoz...mintha mindegyiket külön-külön is ezer meg egy éve ismernéd...felszabadultságod-lazaságod átragad az emberre...egyébként is imádom azokat a megközelítéseket,amikor a mû írója nem "kívülrõl" tesz megállapításokat,hanem maga is részese az eseményeknek...így valahogy hitelesebb-emberibb ...minden megnyilvánulásodban a kompromisszumot keresed...-megértõ-békességgel... ez is nagyon "lejön" az írásaidon keresztül...tetszett na...mint mindegyik... Egyet azért nagyon-nagyon sajnálok...ha elõbb adta volna az ég nekem,hogy megismerjelek...legalább már a tavalyi nyáron,akkor én bizton állíthatom,hogyí az itt töltött idõre esõ fáradtságokat-abból legalább is egy részét átvállaltam volna...csak azért...hogy tényleg kipihenhesd magad!!!
Jahh még egy:ezt az élménybeszámolót- bármennyire imádom is a stílusodat- azért...nem fogom megmutatni a szoboszlói üdülés szervezõknek....mert Te leírtad és bebizonyítottad,hogy itt nálunk... a "paradicsomban" a gyógyvizek mekkájában milyen jól el lehet fáradni ....ölelés neked sok-sok.
Várom a további mosolygós lapokat-oldalakat...tengernyi szeretettel...i. p.p.p..[/b] |
- február 29 2008 21:42:26
[b]....hát az a kép.....páratlan...mit szólsz hozzá???de még az sem...az a borzalom sem tudja lerontani az írásodat...biztosíthatlak.....szi. no csá!![/b] |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 22. péntek,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
