|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Ő az a fűzfapoéta, akiről már egyszer írtam.
Karcsika egy régi ismerősöm, aki nagyon akar írni verseket is prózát is, mindent ami jön, csak éppen nem tud.
No szóval berobban - már hónapok óta nem találkoztunk, nem követtem nyomon eddigi pályafutását, nem tudom, hogy hol tart, mivé fejlődött -, ledobja magát a kanapéra, dohányzó asztalomra helyezi két hatalmas dossziéját.
- No most figyelj! Ebben a Zsebi baba figurás dossziéban vannak a verseim, a Malackásban a prózáim. Eddig világos? - kérdezi tőlem kissé gyanakodva, hogy értem-e?
- Persze, hogy értem, mondd tovább, mi a problémád?- sürgetném, mert hajnali három van és még szeretnék aludni is.
- Akkor viszont olvasd el mindegyiket és mondd meg kérlek, hogy mi a véleményed. Mert azt mondják a kritikusok, hogy nem jó, egy az egyben dobhatom ki a kukába! És nem értem, hogy miért! - mondja magából kikelve és tölt egy konyakot magának az italomból. (no jó, még most nem szólok neki, hagyom hadd igyon, legalább megnyugszik.
Olvasom (olvasnám) a verseit, hiába nézem jobbról balra és visszafelé, nem értem.Lehet, hogy tükörírás? Hozom a tükrömet, de úgysem értem.
Kezembe veszem a "Malackás" dossziét melyben a prózái vannak. Most aztán tényleg dögöljek meg, ha ezt is értem! Mert nem értem.
Nem lehetek ennyire hülye? Nem értem, hogy miről ír. Most már én is iszom egy konyakot, hátha egy gyertyaláng apró fénye behatol a tudatomig. De nem, még most sem, rá kell, hogy kérdezzek ha a fene fenét eszik, akkor is.
- Karcsikám, már ne haragudj (hogyne haragudna, rögtön megharagszik ha értetlenkedem és megfogalmazom véleményemet, most is úgy lesz tudom) de az égvilágon semmit nem értek műveidből.- mondom kissé szendén, halkan.
- Tudtam, tudtam, hogy Te sem fogod érteni, mert engem nem ért meg senki, én egy árva, eltaposott lélek vagyok, és hiába írok jól, azt mondják, hogy nem jó.Nos, ezt meg én nem értem, hogy miért?- kérdezi gyermeki lélekkel majd hogy nem zokogva, de kissé szemtelenül.
- Ide figyelj Karcsika! Verseidben nincsenek rímek, (néz rám meredt tekintettel, mintha azt kérdezné, hogy azok meg mán' minek? hova?
hogyan? Egyáltalán mi az, hogy rím, soha nem is hallottam még ilyen baromságot! Ezt olvasom ki tekintetéből) mondanivaló pedig abszolút semmi.- mondom neki, bár tisztán látom, hogy nem érti. Nem baj (már hogyne lenne baj, de úgysem tudom vele megértetni ha száz évig magyarázom akkor sem) haladok tovább.
- A prózáidról ugyanez a véleményem.Tudod, mondtam már Neked, hogy ahogy szépen jönnek a kis gondolatok - betűk, majd szavak, majd mondatok formájában - szépen fűzzél belőle egy képzeletbeli gyöngysort, amit aztán papírra vetve, vagy egyből gépbe írva, kész a műved. De mondanivaló itt is legyen és a végén valami csattanó befejezésképpen.- mondom neki halkan, de révedt tekintetén látom a semmit. A semmit, de azt jól.
- Mondd, te most tulajdonképpen miről beszélsz? Azt mondod, hogy Te így szoktad és azt hiszed, hogy az úgy jó? Nehogy azt hidd!
Az egészből amit eddig makogtál, az égvilágon semmit nem lehet érteni. Kicsit érthetőbben, ha kérhetlek!- mondja nekem szemtelenül.
(Ejnye az anyád jó mindenit, még Te veszed a bátorságot, hogy engem kritizálj! Iszom még egy konyakot, de neki nem adok, mert úgy ítélem meg, hogy mire végzek vele szükségem lesz még egy üvegre.
- Tudod, ahogy jönnek szépen a gondolatok, fűzd fel! Úgy mint az óvodában a gyerekek, tudod azok gyöngyfűzős játékok! No de vigyázz, mert nem mindegy, hogy milyen színű gyöngy következik mondjuk a fehér után, mert meg van ám abban is a logika! Nem csak úgy összevissza fűzögetünk mindent ahogy ömlesztve vannak a színek. Nem, azt ki kell válogatni, össze kell szépen passzítani, hogy gyönyörű legyen.-mondom neki most már kicsit mérgesen.
Nem érti, látom a tekintetén, pedig ez egy kicsit már dedós módszer ez a gyöngyfűzés, de hová menjek még vissza, melyik szintre. Melyik szinten van ő? Azon a bizonyos bányászbékán? Nem, azért annyira talán nem, fúj, meg is dorgálom magam, ilyet azért nem gondolhatok Karcsikáról.
- Mit zagyválsz itt összevissza holmi gyöngyökről? Mondd, normális vagy Te egyáltalán?- néz rám sunyi tekintetével.
Kortyolna a poharából, de tekintetemmel megálljt! parancsolok neki. És folytatja.
- Szóval ott tartottam, hogy nekem nincsenek gondolataim, nekem nem jönnek maguktól.Én kiszoktam őket ráncigálni, nehéz meló, a fene egye meg, de addig küzdök, amíg ki nem jön egytől egyig a koponyámból. De az nem igazi gondolat, mert nem is tudom, hogy minek nevezzem?- feleli elgondolkodva Karcsika
Várom, hogy tovább fogja fejtegetni írástudományát, de nem teszi. Megunta talán a témát? No azt hiszem, hogy rövidre zárom én most már vele a kapcsolatomat és útba indítom, mert ez meddő találkozás.
- Kedves Karcsikám! Összefoglalva az eddigieket:
- Mivel teljes mértékben tehetségtelen vagy, halvány világos kék fogalmad sincs sem a versírásról, sem a prózáról, kérlek menj haza és ne fárassz engem a jövőben. - mondom neki határozottan.
Ide sem figyel amit mondok, lepereg róla, oda oson a monitorom elé ( éppen akkor írtam mai prózámat, csak ugye ő megzavart) és beleolvas.
Beleolvas a prózámba (legalábbis úgy tesz, mintha koncentrálna erősen) és megszólal:
- Figyelj csak, én ezt a vesszőt itt a mondat közepén nem ide tenném, hanem oda hátrébb, mert ott jobban mutat. A pontot pedig elhagynám a következő sor végén, mert az oda nem illik! - mondja tudálékosan.
(no most van elegem belőled, kivetkőztem emberi mivoltomból, intelligenciámat kukába dobtam) és így szóltam, mit szóltam, dehogy szóltam, ordítottam:
- No takarodjál innen, látod ott azt a villanyoszlopot? Annak magyarázzál légy szíves, mert körülbelül egyforma az értelmi szintetek!
- ordítottam dühösen.
Ő pedig megfordult, összeszedte mesefigurás dossziéit és megkérdezte halkan, csendben.
- Most miért haragszol rám? No látod ezt sem értem. Rám mindenki csak haragszik, és nem ad választ senki arra, hogy milyenek az írásaim.
|
|
|
- október 23 2011 11:26:39
Ez a Karcsika elég "ismert" személy, de a valóságban sokféle
álnevet használ!?
Nagyon jót kacagtam rajta és utólagos engedelmeddel másnak is
felolvastam és komoly sikert arattam vele!
Gratulálok!  |
- október 23 2011 12:26:50
Kedves Lilla! Nagyon szépen köszönöm, hogy ide látogattál. Igen sokféle álnevet használ, ugyanis megpróbálja minél több néven "teríteni portékáját", de nincs rá kereslet, így előbb-utóbb kénytelen lesz megbarátkozni a "villanyoszlop" társaságával.
Miért, az legalább nem szól vissza!
Kedves Lilla! Én annak csak örülök, ha másoknak is felolvasod, mert legalább egy kis derűt csempésztem ebbe a komor világba.
Szeretettel: Évi. |
- október 23 2011 14:36:28
Kedves Évi!
Ismerős volt már nekem ez a történet, illetve ennek az eleje.
Csodálkoztam is, hogy nem küldted el már előbb Karcsikát, hogy a villanyoszloppal folytasson "párbeszédet"!
Csak az nem tanul az általad megírt történetből, aki nem olvassa, és aki nem is akar!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 23 2011 16:24:37
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel ma is itt voltál velem.
Én úgy gondolom, hogy ezt a történetet ha olvasná is Karcsika - ahogy én megítéltem szellemi szintjét ennél a látogatásánál - nem értené meg. Sajnos mióta nem "találkoztunk", csak romlott az állapota.  Azért javasoltam neki a villanyoszlopot, hátha, talán még ihletet is kaphat, bár nem hiszem, hogy felismerné)
Köszönöm szépen, hogy itt voltál véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- október 24 2011 10:03:57
Kedves Viki!
Most már zavarban vagyok én is egy kicsit, sőt talán meg is feddem magam, hogy ennyire belegázoltam az önérzetébe, mert végül is szeretem én Őt, csak zárlatos volt a konnektor és kicsapta a biztosítékot (ugye így kell mondani, mert mint már jeleztem a fizika soha nem volt az erősségem, talponálló kettes) vagy a villanyoszlop volt a hibás, ott pedig feszültség van (vagy nem? Tudja a fene. Összességében van egy kis lelkiismeret-furdalásom, de kiírom magamból ha jön az ihlet.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- október 24 2011 20:19:45
Kedves Évi!
Ez jó nagyot szólt. Minden szavát élvezet volt olvasni, a humorod pedig... Hát az óriási. Köszönöm az élményt.
Szeretettel: Tara |
- október 24 2011 22:45:54
Kedves Tara! Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál.
Úgy gondolom, hogy úgyis annyi a keserűség, szomorúság az emberek lelkében, ha tehetem már pedig szerencse a géneknek, hogy tehetem, miért ne csaljak egy kis mosolyt?!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
